Választások emlékezete

Az emberiség emlékezete és emlékei múzeumokban, levéltárakban, tudományokban, művészetekben, legendákban őrződik. Legfeljebb tudósok, elemzők, archivisztikával foglalkozók vagy kiállítás szervezők ébresztik fel a nyugvó emlékek tárgyait, maradékait, hogy ráismerhessünk társadalmi-gazdasági-politikai fejlődésünk eredményeire és a zsákutcáira. 

Ritkábban, de politikusok is ébresztgetik egy állam vagy egy nemzet emlékezetét. Szerencsésebb korokban ezt azért teszik, hogy tanulságokat vonhassanak le örökségünkből. Ám gyakran az önös érdekek is munkálnak: napjaink cselekedeteire és jövőbeni céljaikra keresnek igazolást a múltból; ám megesik, hogy a múltat hozzáigazítják saját érdekeikhez. A Politikatörténeti Alapítvány és Politikatörténeti Intézet rendszeresen foglalkozik a magyarországi országgyűlési, önkormányzati és európai parlamenti választások elemzésével. Részint az intézmény tevékenységéhez kapcsolódóan, részint attól függetlenül kialakult egy személyi kör, amelynek tagjai rendszeresen foglalkoznak a választásokkal, azon belül az önkormányzati választások kérdéseivel. (A teljesség igénye nélkül említsünk meg ebből a körből néhány nevet: Hubai László, Szoboszlai György, Wiener György, Kéri László, Sándor Péter, Wéber Attila, Ignátz Károly, Feitl István, Benczéné dr. Nagy Eszter, Schweitzer Gábor, Forró Katalin, Ripp Zoltán, Szabó Balázs és a szakújságírók közül Lencsés Károly, Biró Marianna.)

A két fent nevezett intézmény gondozásában nyílt meg Magyarország történelmi, politikai emlékének egy szegmensét bemutató kiállítás, amelyen az 1920-2014 közötti időszak önkormányzati választási kampányok tárgyait, plakátokat és szórólapok egy gyűjteményét mutatják be az érdeklődőknek. Teljes-e ez a gyűjtemény? A Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár a rendszerváltás óta gyarapítja politikai röpirat-gyűjteményét. Dicséretes szorgalommal gyűjtenek, újabban bevonják e munkába az aktivizálható polgárokat is. Újdonság az is, hogy az óriásplakátok fényképét is be lehet küldeni e-mail címükre (info@phistory.hu). A Politikai Röpirattár gyűjteménye rendezve és rendszerezve az interneten is megtekinthető, ami a szélesebb körű nyilvánosságot biztosítja az emberi emlékezet e speciális területe iránt érdeklődők számára. Kitágítja a tanulás lehetőségeit, ha az információk, az adatok az interneten keresztül is elérhetőek, az ilyen virtuális "múzeumba", "kiállítóterembe" az interneten is elutazhatunk akár a legkisebb községből, távoli városból is.

A most megnyílt tárlat egy "csokor" röplap segítségével mutatja be a különféle korok politikai pártjait. A plakátokon és a szórólapokon meglehetősen szűkszavúan szerepelnek a pártprogramok, a pártok ugyanis azt gondolják, hogy az emberek félszavakból is megértik szándékaikat. Ennek a leegyszerűsítésnek az okát a politikusok az emberek tudatlanságával magyarázzák, úgy vélik, a választóknak nincs idejük a napi teendőik mellett a politikával foglalkozni, és meg sem értik a mélyebb összefüggéseket. Ez tévedés, de Közép- és Kelet-Európában az ilyenfajta politikusi gondolkodás egyre jobban terjed, már-már odáig jutott, hogy a választási kampányokban nincs is a pártoknak kihirdetett, nyilvános választási programjuk, hanem egytagú szavakkal, maximum három rövid szóból álló mondattal próbálják rávenni a társadalom tagjait a szavazásra. Az eredmény? Csökken a választási részvétel, aminek egyértelműen a pártok minimális választási aktivitása az oka. A gondolatok ütköztetése és az alternatívák felmutatása helyett a pőre egzisztenciális függőségre, az állami erőszakszervezetek tevékenységére bazíroznak az esélyesek. A szabad, tisztességes és átlátható választási szabályok helyett a hegemón uralmi pozícióra törekszenek, torz választókerületeket alakítanak ki, nem adnak esélyt az egyenlő média használatra, s a jogi vitákban nem egyszer pártérdekek mentén döntenek a bíróságok is.

Mit üzennek számunkra a kiállított szórólapok, plakátok és röpiratok? Mindegyik egy-egy sűrítmény, egy "zanza" arról a pártról és arról a korról, amelyben született. A politikai mondanivaló mellett többségük egy-egy, az adott korra jellemző grafikai alkotás is. Pillanatfelvételek, amelyek azonban elfedik a valóságot a kortársak elől, de az idő múltával a tudományok, a művészetek és a sajtó művelői teszik számunkra is érthetővé, hogy milyen tartalom búvik meg egy-egy szlogen vagy jelszó mögött. Korunk egyes magyarországi politikusai idejét múltnak és fölöslegesnek minősítették a plakát műfaját. Erre hivatkozva jogszabállyal korlátozták más pártok plakátozási lehetőségeit, s lám, a minősítést megfogalmazó politikusok szerepelnek a legnagyobb számban e kiállítás anyagában, mert a plakát műfaja csak az ellenérdekű félnél idejétmúlt és felesleges. A megüresedő tereket gyorsan feltöltötték saját plakátokkal.

Köszönet a kiállítás előkészítőinek, szervezőinek és rendezőinek, hogy pártsemlegesen állították össze a kiállítást anyagát. A valóságot hűen tükrözi a bemutató anyaga. A tanulságok levonását rábízták a látogatókra, akik a helyszínen és az interneten is megismerkedhetnek az emberiség emlékezetének egy vékony, ámde fontos szeletével Magyarországon, Budapesten 1920-2014 között.

(A Politikatörténeti Intézetben rendezett kiállítás megnyitóján elhangzott beszéd szerkesztett változata.)

Szerző

A béke szigetéről

Értékekről nem beszélni kell, hanem teremteni azokat. A XIII. kerület tele van ilyen értékteremtő hétköznapi hősökkel. Pedagógusok, szociális munkások, orvosok, művészek, szakmunkások, kis- és nagyvállalkozók, diákok, gyermeküket nevelő édesanyák, munkájukat évtizedekig becsülettel végző nyugdíjasok. Mind-mind erőt sugároz és erőt ad, összefogásra, bíztat és alkotó munkára lelkesít. Csodálom és tisztelem azt a sok-sok tehetséget, akik körülvesznek engem, minket.

Mivel az írás megjelenésének napja egybeesik a Pozsonyi Piknikkel, megengedem magamnak, hogy a névtelen tömegből kiemeljek valakit. Rédei Éva jó példát mutat az értékteremtésre. Hitt magában és ötletében, amikor 1989-ben az elsők között nyitott privát könyvesboltot. Piciny kuckója, a Láng Téka mára kultikus hely, Újlipótváros szívcsakrája. Éva az egyik alapítója és ötletadója a Pozsonyi Pikniknek, elnökli a rendezvény köré szerveződött egyesületet. Nélküle Újlipócia kevesebb lenne, amit ma jelent nekünk. "Ez egy emberi világ. Sziget. Zárvány. Mert emberi hely. Újlipótváros dacol a korral." Így írja Bächer Iván. Iván fél évvel díszpolgárrá avatása után, tavaly decemberben hagyott itt minket, rá néhány hónapra elment Radnóti Miklós özvegye, Fanni asszony is. Életútjukat okulásul itt hagyták nekünk.

Vallom, városvezetőként és politikusként a legtöbbet akkor tehetjük, ha segítjük és támogatjuk a mindennapok hőseit. Azokat, akik elhiszik: saját sorsuk jobbá tételéhez is az út a közösség felemelkedésén át vezet. Biztonságot, infrastruktúrát, kitörési lehetőséget nyújtunk ahhoz, hogy a kreatív, tenni akaró sokaság szárnyalni tudjon. Ebben van a XIII. kerület, Angyalföld, Vizafogó és Újlipótváros egységének az ereje.

A XIII. kerület a béke szigete. Mi, itt élők tettük azzá. Próbálják ugyan elvenni tőlünk - egy "sziget" annektálására már futotta is. Választási évben különösen terepe van a háborúskodásnak és a dúlásnak. Eszközöket nem válogatva ömlik a mocsok. A mások lejáratása folyik, munkájának értékelése helyett személyének földbe döngölése a kiadott feladat. A gyermekcipőben járó demokráciánkkal járó felelőtlenség mellett a tehetetlenség okozza a céltalan sárdobálást. Október 12-ig, az önkormányzati kampány végéig, minden korábbinál messzebbre mehetnek a politika mélységében lapátolók. Megkockáztatom: a gépezetet működtetőket a hatalom, mint cél, gátlások nélkülivé teszi. Fontosságában emberi sorsok, emberi életek felett állónak hiszik a sikert, a jó szándék helyett a legyőzés vágya veszi át az uralmat felettük. A XIII. kerületben mostanáig nem volt példa arra, hogy egyetlen párt se írta volna alá a kampányidőszakra vonatkozó etikai kódexet. E cikk leadásának időpontjában úgy tűnik, még a demokráciát leghangosabban féltők sem tartják fontosnak, hogy tiszta, egymást tiszteletben tartó kampány legyen a XIII. kerületben. A Demokratikus Koalíció, az Együtt-PM és az LMP képviseletében sem csatlakozott senki a felhívásunkhoz.

A politikai kommunikáció nem ismeri a béke fogalmát, mégis, polgármesterként az itt élők nyugalmának fenntartását tartom fontosnak. Hiszem, hogy a XIII. kerületiek politika címszó alatt nem jobbhorog-balcsapott kombinációt vágynak. Sokkal inkább arról kell beszélni, hogy miért van a politika, mi a politikus feladata.

"Az ördöggel szemben angyalnak kell lenned, hogy higgyenek benned és támogassanak. De nem vagyunk angyalok. Én sem vagyok az" - írta nemrégiben a volt miniszterelnök. Angyalszárnyakkal én sem rendelkezem, van viszont jövőképem. Hiszek a teljesítmény szentségében, és vállalom a XIII. kerület elmúlt időszakának változásait. Egy város fejlődéséhez kell hosszú távú terv. A mienk a legmodernebb trendeknek megfelelő, nyugatias világot vázoló, 2033-ig irányt mutató fejlesztési koncepciónk lakossági véleményezések és civilekkel való egyeztetések sokasága után született meg: Ha nem így lett volna, bizonnyal nem kapott volna a képviselő-testületben is teljes támogatást.

Egy város fejlődéséhez kell program is. Maradva a XIII. kerületnél, mint példánál: programunkat minden kampányban a választóink elé tártuk, miként egy-egy ciklus végeztével el is számoltunk - most is szinte teljes körű az ígéretek megvalósítása. Rövid kitérő: ismert, hogy a XIII. kerületben a demokratikus pártoknak nem sikerült megegyezniük a közös indulásban. Itt szeretném tisztába tenni: az MSZP delegációja soha nem képviselt olyan álláspontot, hogy mind a 15 választókerületet magunknak akarnánk - hiszen akkor nem is tárgyaltunk volna. Egy elvünk volt: ne "helyosztó" és matekverseny legyen a megállapodás alapja, hanem programalapú egyeztetés: először vitassuk meg elképzeléseinket, azt, hogy ki mit gondol a kerület jövőjéről. Naivnak bizonyultunk, mert tárgyalópartnereinket ez a téma egyáltalán nem érdekelte, így maradt a médiában tálalt valótlan számháború.

Egy város fejlődéséhez kellenek értékes emberek és közösségek. Hiszünk az összefogásban, ezért ajánlottunk teljes, programalapú együttműködést az egyik legnagyobb helyi civil szervezetnek, a XIII. Kerületi Lokálpatrióták Egyesületének. Olyan közös jelölteket kerestünk, akiknek alapigényük a mindennapi kapcsolattartás a kerületben élőkkel. Civil, hétköznapi hősök, van közöttük fodrász, diák, pedagógus, mérnök, jogász, társasházkezelő és ex-katona. Ami közös bennük: a tenni akarás a kerületért, a béke szigetéért.
Egy város fejlődéséhez leginkább a benne élők kellenek. Azok az értékteremtő hétköznapi hősök, akik a legtöbbet teszik azért, hogy például a XIII. kerület az maradjon, ami: a béke szigete.

Szerző

Navrasics esélyeiről

A magyar média az elmúlt napokban meglehetősen optimista találgatásokat adott közre az uniós biztosi posztra jelölt fideszes politikus Navrasics Tibor esélyeiről. Ezekben egyrészt elhangzott, hogy Jean-Claude Juncker "nem áll bosszút" Orbán ellene folytatott amúgy eredménytelen hadjáratáért. Kétségkívül jó volt hallani, hogy a kormánypárti magyar média szerint Juncker nem olyan kicsinyes, bosszúálló politikus, mint Orbán Viktor. Ritka eset, hogy a fideszes média, ha közvetve is, de ilyen negatív képet ad Orbánról. Másrészt a találgatások szerint a Navrasicsnak adandó tárca (brüsszeli nyelven portfólió) az igen rangos kereskedelmi biztosi poszt lesz.
Még pontosan emlékszem arra, amikor a magyar média hasonló "előrelátással" leírta Junckert, komolyan véve azt a humoros elmeszüleményt, amely szerint Orbán Viktor érdemben megakadályozhatja a luxemburgi politikus elnökké választását. Egyedül a Népszava hangoztatta az első perctől, hogy az Európai Parlament nagy frakciói által támogatott Junckerrel szemben más jelöltnek nincs esélye befutni. A bizottsági elnököt és a biztosokat ugyanis az Európai Parlament választja, és az nem olyan szimpla szavazógép, mint amihez Budapesten hozzászoktunk. Az Európai Parlament minden ciklusban el szokott "kaszálni" egy-két jelöltet, és a folyosói hírek szerint erre most is van esély. Ha a zöldek, a szocialisták és a liberálisok összefognak, akkor gyakorlatilag bárkit meg tudnak vétózni. Ezen a képzeletbeli anti-listán Navrasics Tibor viszonylag előkelő helyen szerepel. Szeretném hozzátenni, hogy az esetleges ellenzőknek nem Navrasics személyes kvalitásaival van gondjuk, amit a magyar baloldalon is meglevő, volt tanítványai sem vonnak kétségbe. De igazságügy miniszterként ő hajtotta végre a magyar jogállamiság és alkotmányosság leépítését, nem beszélve olyan vérforraló húzásról, mint az azeri baltás gyilkos szabadon engedése, és ezzel az örmény nép megalázása volt. És mivel a biztos-jelöltek között aránytalanul kevés a nő, esetleges leszavazásához nemcsak politikai, hanem "gender" alapon is lehet támogatókat találni. Ezért Navrasics diadaláról csak akkor lehet majd beszélni, ha az EP már jóváhagyta a személyét.
Ami pedig a felajánlott tárcát illeti, a nagyon fontos kereskedelmi portfóliót az én csütörtök esti információim szerint Angela Merkel jelöltje, a német Günther Oettinger kapja, s a németek elégedettek is lennének e poszttal. Nehéz elhinni, hogy ha a németeknek megfelel ez a poszt, akkor Juncker mégis inkább a magyaroknak adná. Navrasicsnak - ugyancsak tegnapelőtti információim szerint - a vám (Customs) jutna. Bár a portfóliókat alaposan átalakítják, ez nagyjából az lenne, amit tíz éve a szocialista Kovács László kapott az első Barroso-bizottságban. Akkor ezt a posztot a fideszes propaganda és a Fidesz brüsszeli képviselőcsoportja a portási állásnál is jelentéktelenebbnek nevezte.
De Kovácsot annak idején megválasztották, míg Navrasicsra még vár egy parlamenti processzus. Jósolni felesleges, de annyi bizonyos, hogy a dolog kétesélyes. És fontos tudni, hogy esetleges leszavazása nem Magyarországnak szól, csak a jelölt (és részben persze az őt jelölő kormány) leszavazását jelentené. Magyar biztos, ha akad megfelelő jelölt, mindenképp lesz a Juncker-bizottságban.

Szerző
Hegyi Gyula