Választások emlékezete

Az emberiség emlékezete és emlékei múzeumokban, levéltárakban, tudományokban, művészetekben, legendákban őrződik. Legfeljebb tudósok, elemzők, archivisztikával foglalkozók vagy kiállítás szervezők ébresztik fel a nyugvó emlékek tárgyait, maradékait, hogy ráismerhessünk társadalmi-gazdasági-politikai fejlődésünk eredményeire és a zsákutcáira.

Ritkábban, de politikusok is ébresztgetik egy állam vagy egy nemzet emlékezetét. Szerencsésebb korokban ezt azért teszik, hogy tanulságokat vonhassanak le örökségünkből. Ám gyakran az önös érdekek is munkálnak: napjaink cselekedeteire és jövőbeni céljaikra keresnek igazolást a múltból; ám megesik, hogy a múltat hozzáigazítják saját érdekeikhez. A Politikatörténeti Alapítvány és Politikatörténeti Intézet rendszeresen foglalkozik a magyarországi országgyűlési, önkormányzati és európai parlamenti választások elemzésével. Részint az intézmény tevékenységéhez kapcsolódóan, részint attól függetlenül kialakult egy személyi kör, amelynek tagjai rendszeresen foglalkoznak a választásokkal, azon belül az önkormányzati választások kérdéseivel. (A teljesség igénye nélkül említsünk meg ebből a körből néhány nevet: Hubai László, Szoboszlai György, Wiener György, Kéri László, Sándor Péter, Wéber Attila, Ignátz Károly, Feitl István, Benczéné dr. Nagy Eszter, Schweitzer Gábor, Forró Katalin, Ripp Zoltán, Szabó Balázs és a szakújságírók közül Lencsés Károly, Biró Marianna.)

A két fent nevezett intézmény gondozásában nyílt meg Magyarország történelmi, politikai emlékének egy szegmensét bemutató kiállítás, amelyen az 1920-2014 közötti időszak önkormányzati választási kampányok tárgyait, plakátokat és szórólapok egy gyűjteményét mutatják be az érdeklődőknek. Teljes-e ez a gyűjtemény? A Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár a rendszerváltás óta gyarapítja politikai röpirat-gyűjteményét. Dicséretes szorgalommal gyűjtenek, újabban bevonják e munkába az aktivizálható polgárokat is. Újdonság az is, hogy az óriásplakátok fényképét is be lehet küldeni e-mail címükre ([email protected]). A Politikai Röpirattár gyűjteménye rendezve és rendszerezve az interneten is megtekinthető, ami a szélesebb körű nyilvánosságot biztosítja az emberi emlékezet e speciális területe iránt érdeklődők számára. Kitágítja a tanulás lehetőségeit, ha az információk, az adatok az interneten keresztül is elérhetőek, az ilyen virtuális "múzeumba", "kiállítóterembe" az interneten is elutazhatunk akár a legkisebb községből, távoli városból is.

A most megnyílt tárlat egy "csokor" röplap segítségével mutatja be a különféle korok politikai pártjait. A plakátokon és a szórólapokon meglehetősen szűkszavúan szerepelnek a pártprogramok, a pártok ugyanis azt gondolják, hogy az emberek félszavakból is megértik szándékaikat. Ennek a leegyszerűsítésnek az okát a politikusok az emberek tudatlanságával magyarázzák, úgy vélik, a választóknak nincs idejük a napi teendőik mellett a politikával foglalkozni, és meg sem értik a mélyebb összefüggéseket. Ez tévedés, de Közép- és Kelet-Európában az ilyenfajta politikusi gondolkodás egyre jobban terjed, már-már odáig jutott, hogy a választási kampányokban nincs is a pártoknak kihirdetett, nyilvános választási programjuk, hanem egytagú szavakkal, maximum három rövid szóból álló mondattal próbálják rávenni a társadalom tagjait a szavazásra. Az eredmény? Csökken a választási részvétel, aminek egyértelműen a pártok minimális választási aktivitása az oka. A gondolatok ütköztetése és az alternatívák felmutatása helyett a pőre egzisztenciális függőségre, az állami erőszakszervezetek tevékenységére bazíroznak az esélyesek. A szabad, tisztességes és átlátható választási szabályok helyett a hegemón uralmi pozícióra törekszenek, torz választókerületeket alakítanak ki, nem adnak esélyt az egyenlő média használatra, s a jogi vitákban nem egyszer pártérdekek mentén döntenek a bíróságok is.

Mit üzennek számunkra a kiállított szórólapok, plakátok és röpiratok? Mindegyik egy-egy sűrítmény, egy "zanza" arról a pártról és arról a korról, amelyben született. A politikai mondanivaló mellett többségük egy-egy, az adott korra jellemző grafikai alkotás is. Pillanatfelvételek, amelyek azonban elfedik a valóságot a kortársak elől, de az idő múltával a tudományok, a művészetek és a sajtó művelői teszik számunkra is érthetővé, hogy milyen tartalom búvik meg egy-egy szlogen vagy jelszó mögött. Korunk egyes magyarországi politikusai idejét múltnak és fölöslegesnek minősítették a plakát műfaját. Erre hivatkozva jogszabállyal korlátozták más pártok plakátozási lehetőségeit, s lám, a minősítést megfogalmazó politikusok szerepelnek a legnagyobb számban e kiállítás anyagában, mert a plakát műfaja csak az ellenérdekű félnél idejétmúlt és felesleges. A megüresedő tereket gyorsan feltöltötték saját plakátokkal.

Köszönet a kiállítás előkészítőinek, szervezőinek és rendezőinek, hogy pártsemlegesen állították össze a kiállítást anyagát. A valóságot hűen tükrözi a bemutató anyaga. A tanulságok levonását rábízták a látogatókra, akik a helyszínen és az interneten is megismerkedhetnek az emberiség emlékezetének egy vékony, ámde fontos szeletével Magyarországon, Budapesten 1920-2014 között.

(A Politikatörténeti Intézetben rendezett kiállítás megnyitóján elhangzott beszéd szerkesztett változata.)