Menekült zsenik, vagy zseniális menekültek?

Antall József egyszer azt mondta egy interjúban: Magyarország legnagyobb tragédiája, hogy sohasem voltak jó politikusai… Ezt Trianonnal kapcsolatosan mondta, de hogy ez mára is érvényes-e, azt mindenki maga döntse el.
A 20- as évek politikája mellőzte a sok tehetséges zsidó tudóst, közülük került ki sok Nobel- díjas és díj nélkül is elismert kutató, többek között Teller Ede, Neumann János, Szilárd Leó, de elment az országból a nem zsidó Bartók Béla, Szent- Györgyi Albert, Oláh György. Időnként hazajöttek látogatóba, egy előadásra, egy koncertre. A sok világhírű karmester: Donáti, Ormándi, Solti György, sok zongorista, hegedűs. Nem sokan jöttek vissza, én csak Fischer Anniera emlékszem.

Visszajött a többször is kiüldözött Kertész Imre, egyetlen irodalmi Nobel-díjasunk. Felsorolni lehetetlen, hogy mennyi értékes ember ment el, akire most is nagy szükség lenne. Mennek az orvosok, ápolók, ideggyógyászok az OPNI bezárása után. Ment a sok munkanélküli, szakember, mérnök. Nem hiszem, hogy bárkinek élete álma volt Bécsben, vagy Londonban mosogatni, pincérkedni. Jól jártak a cigánymuzsikusok, akiket kint kapdosnak a szállodák, a királyi udvarok. Kint él Fischer Iván, aki zenekarával járja a világot, népszerűsítve a magyar zenét, a magyar kultúrát és végül a szívem csücske: Schiff András, aki bevallottan azért ment ki, mert zsidóként nem érzete itt jól magát. Pár hete az angol királynő lovaggá ütötte, azóta többször láttam a Bécsi és a Berlini filharmonikusok szólistájaként.

Több híres zongoraművésszel együtt Kadosa Pál tanítványa volt. "Hol vagytok ti régi játszótársak?" Miért hagytuk, hogy így legyen?