Előfizetés

Az igazságkereső fotós

Bernáth László
Publikálás dátuma
2014.09.11. 07:50
A teljes fotó (Szalay Zoltán felvétele,1965-ből)
Szalay Zoltán képei kiállításának megnyitóján az Örkény könyvesbolt Cultiris Galériájában hangzott el, hogy a fotós "igazságkereső".

Ami igaz, legfeljebb annyit érdemes hozzátenni, hogy csupán az igazán jó fotós keresi az igazságot, mert például a lesifotós a szenzációt keresi, a gyenge fotós pedig csak kattintgat, hátha az egyik kép jól sikerül. Az nem lehet vita tárgya, hogy Szalay Zoltán, a magyar fotóriporterek "nagy örege", igazán jó fotós.

Életkora szerint ugyan valóban az idősebbek közé lehet sorolni, de vitalitása, szellemi ébersége, szervezőképessége egyáltalában nem mutatja az öregség jeleit. Elindítója volt a most már évenként megrendezendő kerülő Magyar Sajtófotó kiállításnak, ami fölött máig bábáskodik, és a siker mindig akkora, hogy Budapest után más városokba is el kell vinni a tárlatot.

Szalaynak ezen a mostani, Visszanéző című kiállításán, első sorban művészportréit mutatja be. És ezek a képek valóban hiteles portrék Déry Tibortól Presser Gáborig, Örkény Istvántól Gobbi Hildán és Mészöly Dezsőn át, Psota Irénig. Valódi - gyakorta nagyon összetett - személyiségük arcvonásai láthatóak ezeken a felvételeken. Pedig ennél alig van nehezebb feladata egy fotográfusnak. A festő órákig, ha nem éppen napokig nézegetheti alanyának arcát, szemét, tartását, a fotósnak erre, jobb esetben, percei vannak. Még jóval a kattintgatás előtt kell közel férkőznie a kiszemelt "áldozat" személyiségéhez.

Szalay Zoltán felvétele Gobbi Hildáról 1965-ben készült

A teljes fotó (Szalai Zoltán felvétele)

És ez nem fotótechnikai, hanem felkészültségének, lélektani ismereteinek függvénye, s mikor jön el az a pillanat, amikor mintegy rajtakaphatja alanyának igazi jellemét. Ezt most mindenki ellenőrizheti, aki ellátogat Szalay Zoltán kiállítására.

Premierekkel indít az Opera

A Parasztbecsület és a Bajazzók című operák Georges Delnon által rendezett premierjével indul szombaton az Operaház új évada, másnap pedig az Erkel Színházban is megkezdődik a szezon Dohnányi vígoperájával, A tenorral.

Az egyfelvonásos Parasztbecsületet és a kétfelvonásos, szünet nélkül játszott Bajazzókat - több más évadnyitó programmal együtt - egy este láthatja a közönség a Magyar Állami Operaházban, és az Andrássy úti épület előtt felállított kivetítőn is több ezren követhetik az olasz nyelvű, magyar és angol felirattal bemutatott operákat.

A jelenleg a Theater Baselt vezető, jövőre a Hamburgi Állami Operaház irányítását átvevő Georges Delnon először állítja színpadra a Parasztbecsületet és a Bajazzókat. A svájci rendező szerint Pietro Mascagni és Ruggero Leoncavallo darabjait "gyakran szétszedik, pedig valójában összetartoznak".

Mint mondta, a történetet az olasz neorealista filmek világába, az 1950-es évekbe helyezte, és igyekezett kidomborítani a művek több rétegét: a társadalmi, vallási és feminista olvasatot.Ez az első operabemutató, amelyet Pinchas Steinberg Budapesten dirigál.

A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának elnök-karnagya Georges Delnonnal vitatkozva úgy vélte, hogy a két opera, legalábbis zeneileg, nem tartozik össze.Felidézte, hogy először Bécsben játszották őket egyben, az akkor operaigazgató Gustav Mahler merőben praktikus megfontolásai alapján - a két mű együttes hossza éppen megfelel egy estére.

"Azóta hagyomány Európában, hogy együtt játsszák őket. Egy ember döntése nemzedékekre kihatott" - fogalmazott Steinberg. A karmester szerint ugyanakkor - a zenei különbségek ellenére is - a két mű együttes előadása "mégis működik".Kiemelte a rendezővel, Georges Delnonnal való izgalmas közös munkát.

Anger Ferenc művészeti igazgató a Dohnányi-opera bemutatójáról szólva hangsúlyozta: az Operaház kiemelt feladatának tekinti magyar szerzők műveinek bemutatását, különösen a méltatlanul elfeledett remekművek "leporolását". A tenorról úgy vélte, "igazi gyöngyszem a gazdag magyar operairodalomban", és "éppen alkalmas arra, hogy az Erkelt átjárja a fiatalság levegője".

Vajda Gergely, az opera karmestere szerint az apró dramaturgiai buktatók ellenére "tökéletes vígoperáról van szó, tele zenei humorral és valóságos ziccer-szerepekkel". Kitért arra is, hogy az eredetileg német nyelvű librettót új magyar fordításban hallhatja a közönség.

Vidám abszurditások

Bársony Éva
Publikálás dátuma
2014.09.11. 07:45
Kristóf Márton, Kocsis Gergely és Gálffi László az Utóéletben FOTÓ: VERTIGOMÉDIA
Meghökkentő kísértethistóriát mesél fanyar humorral az Utóélet című bemutatkozó filmjében Zomborácz Virág. A búbánatos kísértet szerepében Gálffi László jelenik meg, tőle szabadulni igyekvő fiát Kristóf Márton játssza, s szerepet kap kettejük szokatlan párbajában Csákányi Eszter, Anger Zsolt és Gyabronka József.

Zomborácz Virág első játékfilmjében olyat tud, ami a legnehezebb. Megnevetteti a nézőteret. Ráadásul nem valamiféle olcsó vidámkodással, blődivel, csiklandozással. A figurák a karakterükben hordják a groteszk humort, s abszurdba hajlik a fanyar komédia a meghökkentő helyzetekben. A film egy határozottan búvalbélelt történetet mesél ellenállhatatlan humorral.

Az akaratával mindenkit lebénító lelkész-apáról, akiből kísértet lesz, a szorongásos neurózisban szenvedő fiúról, istentelen hamissággal hegedülő kishúgról, basáskodó és élveteg nagynéniről, drogos asszisztensről, parajelenségekbe merülő autószerelőről, galamblövész-bajnok presbiterről, széttört fejű Krisztus-szoborról s mindennek tetejében a kivégzését egy szűk ivóvíztartályban váró termetes halacskáról.

Mindezt az első pillantásra nehezen összeillő és inkább sebesen széttartani látszó alkotóelemet, ami kiteszi egy felnőtté válás szokatlan útját a filmben, Zomborácz Virág a dolgok abszurd humora iránti érzékkel és eredeti iróniával, fogja össze egységes egésszé. Plusz kiváló realitásérzékével hitelesíti. A kettő együtt, az ironikus látásmód és a valóságérzék Zomborácz legfőbb rendezői ereje.

Talán egyedül egyfajta macsótempó hiányzik a filmből, az a fajta önérvényesítő alkotói agresszivitás, amelynek működésével nem csak groteszk, hanem karakteresebben ütős lenne az a világ, amit a film teremt a fiatal srác köré, aki fel akar nőni végre, de - ez Chaplin óta a legjobb komédiákban így van - minden ellene dolgozik.

A látásmód fanyar, a tehetség erős, az lesz a jó, ha a robbanószerkezet a jövőben erősebb fokozatra áll. Ez az első filmes bemutatkozás arra utal, hogy Zomborácz Virágban különösen fejlett a groteszk irónia és a dolgok abszurditása iránti érzék, márpedig ez a két alkotói tulajdonság jóval többet is ígér, mint jól megpörgetett kedves történetet.

A mókás kísértetek a filmtörténet legszórakoztatóbb mozihősei közé tartoznak, és bár Gálffi László az apa figurájából a filmtörténet egyik legbúbánatosabb kísértetét formálja meg, az Utóélet vidám pillanatainak egyik legfőbb forrása éppen ez az abszurd búbánat.

Ilyen kísértetet még nem láttunk, arról nem szólva, hogy jó darabig maga a kísértet sem tud saját kísértet voltáról. Hogy ráébredjen, a feladat a fiára, Mózesre vár. Tehát adva van egy mélyen szorongásos fiú, akiről az első pillanatban lerí, hogy az apja leuraló nevelési módszerének az áldozata.

És amikor az apa meghal szívrohamban, a fiú akkor sem szabadul tőle, kísértetként egy tapodtat sem tágít Mózes mellől. Kísértetként hol a szekrény tetejére ül, hol a játszótéren rugóhintázik, hol a heverőn Mózes mellett fekszik a legintimebb pillanatokban.

Amilyen jó ötletei vannak a forgatókönyvet író rendezőnek a kísértésből adódó jelenetek abszurditására, olyan rövidre vágva oldja meg az Utóélet az örökzöld témát, az apák és fiúk küzdelmét, a felnőtté válást. Nincs különösebb dráma sem melodráma. Elmúlik, mint kamaszarcról a pattanás. Ettől az addigi sziporkázó ötletek után némi hiányérzet ébred.

Addig remek rendezői megoldások sodorják Mózest, hogy megszabaduljon apja kísértetétől, s már úgy látszik, reménytelenül. Hitelesek az alakítások is: Anger Zsolt remekel az ezotéria rejtélyeibe merült autószerelő figurájában, Csákányi Eszter és Gyabronka József az ájtatos képmutatás szatíráját adja elő nagyszerűen, míg a karácsonyi Betlehemes-játék Mózessel, mint Szűz Máriával frenetikus komédia.

Többféle jelentésrétege és provokatív groteszksége miatt ez a film egyik legsikerültebb és legerősebb része. Ezzel szemben a kutya-epizód már csak a brutalitása miatt sem illik a képbe, és érthetetlen is.

Viszont igazi csattanó, hogy a főszereplő Kristóf Márton civil és nem is óhajt - mint ezt a nagy Karlovy Vary-filmsiker idején is kijelentette -, azaz esze ágában sincs színészi pályára lépni. Mózes esendőségében, kiszolgáltatottságában a vesztes ember olyan képét rajzolta fel, ami emlékezetes marad.

(Utóélet ****)