Az igazságkereső fotós

Szalay Zoltán képei kiállításának megnyitóján az Örkény könyvesbolt Cultiris Galériájában hangzott el, hogy a fotós "igazságkereső".

Ami igaz, legfeljebb annyit érdemes hozzátenni, hogy csupán az igazán jó fotós keresi az igazságot, mert például a lesifotós a szenzációt keresi, a gyenge fotós pedig csak kattintgat, hátha az egyik kép jól sikerül. Az nem lehet vita tárgya, hogy Szalay Zoltán, a magyar fotóriporterek "nagy örege", igazán jó fotós.

Életkora szerint ugyan valóban az idősebbek közé lehet sorolni, de vitalitása, szellemi ébersége, szervezőképessége egyáltalában nem mutatja az öregség jeleit. Elindítója volt a most már évenként megrendezendő kerülő Magyar Sajtófotó kiállításnak, ami fölött máig bábáskodik, és a siker mindig akkora, hogy Budapest után más városokba is el kell vinni a tárlatot.

Szalaynak ezen a mostani, Visszanéző című kiállításán, első sorban művészportréit mutatja be. És ezek a képek valóban hiteles portrék Déry Tibortól Presser Gáborig, Örkény Istvántól Gobbi Hildán és Mészöly Dezsőn át, Psota Irénig. Valódi - gyakorta nagyon összetett - személyiségük arcvonásai láthatóak ezeken a felvételeken. Pedig ennél alig van nehezebb feladata egy fotográfusnak. A festő órákig, ha nem éppen napokig nézegetheti alanyának arcát, szemét, tartását, a fotósnak erre, jobb esetben, percei vannak. Még jóval a kattintgatás előtt kell közel férkőznie a kiszemelt "áldozat" személyiségéhez.

Szalay Zoltán felvétele Gobbi Hildáról 1965-ben készült

A teljes fotó (Szalai Zoltán felvétele)

És ez nem fotótechnikai, hanem felkészültségének, lélektani ismereteinek függvénye, s mikor jön el az a pillanat, amikor mintegy rajtakaphatja alanyának igazi jellemét. Ezt most mindenki ellenőrizheti, aki ellátogat Szalay Zoltán kiállítására.