Szociális igazságosság – Egyfajta szegényház lettünk

A Bertelsmann Alapítvány Európa szociális helyzetéről szóló tanulmányának közzététele nyilván nem véletlenül esik egybe az új Európai Bizottság megválasztásával. A tanulmány súlyos gondokkal szembesíti az unió vezetőit, s a száraz adatok nyelvén arra figyelmezteti őket, hogy meg kell állítaniuk Európa szociális kettészakadását, számos tagállam helyzetének látványos romlását. Az alapítvány úgynevezett „Szociális igazságossági indexet” állított össze, s ennek alakulását vizsgálta 2008-tól a mostani 2014-es évig.

Az indexet harmincöt szempont alapján állították össze, amelyek közül a leginkább meghatározóak a szegénység, az oktatás, a foglalkoztatás, az egészség, a generációk közti szociális igazságosság, a szociális kohézió és az anti-diszkrimináció. A helyzet az elmúlt hat évben szinte minden országban romlott, de míg a legjobban teljesítő országoknál csak szerény visszaesés tapasztalható, addig egyes tagállamokban (így Magyarországon is) súlyos visszaesés mutatható ki.

A lista első öt helyén Svédország, Finnország, Dánia, Hollandia és Csehország áll, vagyis ezekben a legkisebb a szociális egyenlőtlenség. Az első négy ország nem okoz nagy meglepetést. De Csehország meglepően jó, ötödik helyzetén sokan talán meglepődnek. Magam, még az Európa Tanács tagjaként, jó másfél évtizede készítettem egy jelentést a gyerekszegénységről. Csehország már akkor is szinte skandináv szintet produkált a relatív szociális egyenlőségben. A listán Ausztria és Németország követi az első öt tagállamot. Németországban különösen jelentős az elmúlt hat esztendőben tapasztalható pozitív változás, vagyis a pénzügyi és gazdasági válságból való kilábalás szociális téren is érződik.

Ezután három kis ország, Luxemburg, Szlovénia és Észtország következik. Bár Luxemburg bizonyos mutatók alapján az EU leggazdagabb tagállama, a befektetett tőkéből viszonylag kevés jut szociális programokra. A szociális államként elkönyvelt Belgium csak a tizenegyedik, ami azért meglepő, mert az itteni liberális és jobboldali pártok folyamatosan a „túlságosan bőkezű” szociálpolitikát ostorozzák. Belgiumot Franciaország és az Egyesült Királyság követi. Az ő mutatóik nagyjából egybeesnek az uniós átlaggal, amelyet a már említett harmincöt szempont alapján 5,60-ban állapítottak meg a Bertelsmann kutatói.

A legutolsó négy helyen Magyarország, Bulgária, Románia és Görögország található a legnagyobb szociális egyenlőtlenséggel, nyílt társadalmi igazságtalanságok sorozatával. Magyarország esetében a 2006-os mutató még 5,07 volt, az elmúlt nyolc évben 4,44-re zuhant le. A Bertelsmann-jelentés Magyarország tragikusan rossz helyzetét már a német alapszöveg rövid bevezetőjében és a szintén nyilvánosságra hozott angol nyelvű rezümében is külön kiemeli. A részletesebb tanulmányban három esetben szerepel Magyarország kiemelkedően rossz példaként. A válság hatására nálunk tovább nőtt a szociális igazságtalanság, diszkrimináció éri a romákat, és rossz az egészségügy helyzete. Romániával, Bulgáriával, Görögországgal együtt egyféle szegényház lettünk, azzal a különbséggel, hogy Görögország megmentésére – stratégiai, kulturális és egyéb okokból - mutatkozik némi készség a gazdagabb tagállamok részéről, már csak az eurózóna stabilitásának megőrzése miatt is.

A tanulmány, amely a neten néhány óra alatt számos nyelven és változatban megjelent, négy alapvető megállapítást tesz. Néhány kivételtől eltekintve egész Európában negatív trend érvényesül, gyengül a szociális igazságosság. A jólét növekedése egymagában nem csökkenti a szociális egyenlőtlenséget, igazságtalanságot. A szociális igazságosságnak az európai politika tevékenységének fókuszába kell kerülnie. A költségvetési egyensúly megteremtését egyensúlyba kell hozni a jövőt szolgáló olyan befektetésekkel, mint a képzés, oktatás, a szociális egyenlőtlenségek mérséklése.

Az Európai Parlamentnek e hetekben lehetősége van olyan biztosokat választani az Európai Bizottságba, akik alkalmasak lesznek a jelenlegi negatív trend megfordítására, egy igazságosabb Európa megteremtésére. Ha ezt elmulasztják, akkor utólag aligha okolhatják csak a kormányokat és a Bizottságot a helyzet további romlásáért.

Hegyi Gyula (Brüsszel)