- Az olimpia után az egész ország magáról beszélt. Mennyiben változott meg az élete?
- 180 fokos fordulatot vett. Főleg a játékokat követő hónapokban megkeresések százainak próbáltam eleget tenni. Azóta kicsit alábbhagyott az érdeklődés, de ennek örülök, legalább tudok a hétköznapi dolgokra, egyetemre, sportra koncentrálni.
- Hogyan, amikor az arca az olimpiai aranyérmesek közül is legismertebbek közé tartozik.
- Amerre járok, megismernek. Odajönnek hozzám, aláírást, közös fotót kérnek, kezet ráznak, ezek persze nagy élmények, de szerencsére nem olyan mértékben zúdul rám, hogy elviselhetetlen lenne. Ahova rendszeresen járok, például az egyetemre, a klubomba, ott jól kezelik. Úgy érzem, ugyanaz az ember tudtam maradni, aki voltam, ez volt számomra a legfontosabb.
- Én azért talán kihasználtam volna. Milyen jó csajozós duma lehet: hello, olimpiai bajnok vagyok!
- Két éve komoly párkapcsolatban élek, de ha nem így lenne, s ismerkednék, akkor sem használnám ki ezt az előnyt. Az igazsághoz tartozik, hogy soha nem voltam egy nőcsábász, de nem is tapasztaltam, hogy London után keresettebb lennék a lányok körében.
- Ha az elmúlt időszakban kevésbé vetült önre a rivalda, most a BioTechUSA arcaként minden utcasarkon ránk mosolyog. Hogy jött a felkérés?
- Az év elején keresett meg a cég, hogy tudnak-e segíteni nekem valamiben? Ez épp kapóra jött, hiszen már régóta szerettem volna prémium kategóriás táplálék-kiegészítőket beiktatni az étrendembe. A BioTechUSA nagyon komoly tervvel állt elő, dietetikus szakértővel összeállítottak nekem egy programot, amit a világbajnokság előtt végigcsináltam, és meg is lett az eredménye: bronzérmet nyertem csapatban.
- Londonban egyéniben lett első, s első magyarként állhatott a dobogó legfelső fokára. Nagyobb volt így a siker?
- Nem tulajdonítok ennek nagy jelentőséget. Minden arany ugyanannyira értékes. A játékokra úgy utaztam, hogy ameddig tart a versenyem, csak magamra akarok koncentrálni. Az olimpiai sikerem részben ennek volt betudható. Jóformán azt sem tudtam, hogy én vagyok az első aranyérmes. Azt hallottam, hogy előző nap Csernoviczki Éva bronzérmet szerzett, de arról fogalmam sem volt, hogy előttem fél-egy órával Ungvári Miklós második lett. Utána realizálódott bennem, hogy tényleg enyém az első arany. Szerencsére nem kellett sokat várni, és Gyurta Dániel hozta a következőt, amelyet már a helyszínen szurkoltam végig.
- Másodállású drukkernek állt?
- Túlzás lenne állítani: a versenyem után még négy napot töltöttem odakint. Voltam még vízilabda és kézilabda mérkőzésen, természetesen a többi vívótársamért – Szász Emese, Imre Gáza - is szorítottam. A csapatvezetés szerette volna, ha a játékok végig maradok, és az „aranygéppel” térek haza, de rettentő hosszú volt a felkészülésem, nagyon vágytam rá, hogy otthon legyek a családommal, barátaimmal. Ezért utaztam haza korábban.
- Nyilván mentálisan is sokat kivesz az emberből az olimpia. A londoni aranyérmében hatalmas szerepet játszott, hogy pszichésen rendkívül felkészült volt, végig higgadtan versenyzett.
- Sok energiát kellet arra fordítanom, hogy megtanuljak végig koncentráltan versenyezni. A mentális felkészülésem hosszú és kemény volt, de meglett az eredménye. Végig nyugodt maradtam, folyamatosan fókuszáltam a következő találatra, nem hagytam, hogy kizökkentsenek.
- Az olimpia óta mindenki aranyat vár öntől. Erősebb így a nyomás?
- Nem foglalkozom a külső elvárásokkal. Elsődlegesen magamnak szeretnék megfelelni.
- Egyszerre két egyetemre jár. Az ELTE-n nemzetközi tanulmányokat hallgat, a Károli Gáspár Református Egyetemen pszichológiát . Közben edzések, versenyek, aludni nem szokott?
- Igyekszem azért, szerencsére nincs sok hátra: az ELTE-n az idén diplomázom, ha minden jól megy, pszichológia szakon pedig jövőre.
- Gyanítom, a tanárok jóindulatára is számíthat egy olimpiai bajnok…
- Segítséget természetesen kapok, de ez nem kivételezésben nyilvánul meg, azt én se szeretném. Sem jobb jegyet, sem egyéb engedményeket nem kapok. Legföljebb, ha edzőtáborban vagy versenyen vagyok, akkor a hiányzásaimat elfogadják, vagy más időpontokban vizsgázhatok.
- Két egyetem mellett adódik a kérdés: mivel szeretne foglalkozni, ha befejezi az aktív pályafutást?
- Erről korai beszélni, hiszen 24 éves vagyok. Jelenleg a tanulásra és a sportra koncentrálok. Várom, hogy valamiben elmélyedjek, amivel szívesen foglalkoznék az élsport befejezése után. Egyelőre konkrétan nem látom, legföljebb a sziluettjeit. A pszichológia nagyon érdekel, de majd meglátjuk, mit hoz a jövő.
- Azt hittem rávágja: edző lesz!
- Mindenképp szeretném valahogyan a vívósportot segíteni, de egyelőre nem abban gondolkodom, hogy ezt edzőként teszem.
- Novembertől világkupa, jövőre pedig kvalifikációs világbajnokság. Reménykedhetünk aranyérmekben?
- Izgalmas, megterhelő lesz a következő évad. Áprilisban kezdődik a kvalifikációs időszak, ez egy évet vesz igénybe, világkupa-versenyek, Grand Prix, Európa- és világbajnokság. Ezeken gyűjtögetjük a pontokat, így lehet kijutni Rio de Janeiróba. Nehéz lesz, mivel nincsen csapatverseny férfi kardban, csak egyéni, így 24 versenyző lesz a világon, kőkemény versenyekre számítok, de már nagyon várom.
- Brazíliában meglehet a címvédés?
- Korai erről beszélni, bár egy nappal a verseny előtt sem tudnék mást mondani. Rengeteg jó vívó áll majd pástra, és a mi sportágunkban nem lehet megmondani, hogy kinek a nyakába akasztják az aranyérmet.
