His-turizmus a hétvégén

Az egyik legmeghatározóbb hazai építészeti stílusnak, a historizmusnak szentelik a hétvégi Kulturális Örökség Napokat a rendezők. Szeptember 20-21-én a népszerű családi program keretében harmincöt olyan helyszínre is ellátogathatunk, amely egyébként sohasem nyitja meg kapuit a nagyközönség előtt.

A kulturális örökségvédelmi napok mindig is a családok egyik legkedveltebb programjai voltak, ki ne kapna a lehetőségen, hogy titkos helyeket keressen fel, ahol legfeljebb madarak és biztonsági őrök járnak. E sorok írójának is legszebb emlékei fűződnek a kőbányai sörgyár pusztuló épületeinek egykori bejárásához vagy a gannai Esterházy-mauzóleumhoz, ahol a díszes koporsók, fonnyadó százéves koszorúk, szobrok, régi feliratok idézték meg egy főnemesi család virágzását és pusztulását történelmünkben.

Jó balhé

A Kulturális Örökség Napjai jó balhé, ki kell használni, hogy egy csomó helyre bemehetünk, ahová egyébként nem lehetne belépni - mondta lapunknak Ráday Mihály.

Azokban az épületekben, ahol évről évre megnyitják a kapukat a nagyközönség előtt, már évek óta hagyománya van a vendégek fogadásának, olykor tájékoztató füzetekkel, még ásványvízzel is megkínálják a látogatót. Azt sem bánom, ha a vezetésért pénzt kérnek - vélekedett a városvédő.

Ráday Mihály egyébként maga is vezetést tart, a VI. kerület híres és olykor mostoha sorsú házait járja az érdeklődőkkel, így a Párisi Nagyáruházat, az Új Színházat, illetve az Andrássy út 25-öt, az egykori Dreschler-palotát, majd Balettintézetet nézik meg kívülről.

"Egy ilyen nap arra jó, hogy felhívja a figyelmet az örökségvédelem helyzetére, hisz a magyar műemlékvédelem szét van verve, a civil szervezetek megélhetésének komoly gondjai vannak" - vélekedett Ráday Mihály.

Évről évre izgalommal nyitjuk meg a listát, vajon idén bemehetünk-e egy-két, a nyilvánosság elől elzárt, régóta várt épületbe, és gyakran sajnos csalódunk. Nem egy műemlék soha nem nyitja meg kapuit a nagyközönségnek, és használója, ki a történelem sorsszerűsége miatt került a falak közé, jottányit sem törődik vele milyen kötelezettségeket ró rá a falak művelődéstörténeti jelentősége.

Szerencsére nem ez a jellemző, és a rendezvénysorozat programja minden évben bővelkedik az érdekességekben még a szakember számára is tartogathat különlegességeket. Idén először nyitja meg kapuit a Károlyi-Csekonics rezidencia, a "mágnásnegyedben". Mágnásnegyeden a Nemzeti Múzeum környékén épült palotasort értettek a kortársak a fővárosban, ahol főként az ország leggazdagabb arisztokrata családjainak volt lakhelye, itt áll a pazar Festetics-palota, vagy a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi épületének otthont adó egykori Wenckheim-palota, amely szintén várja a látogatókat.

Megnyílnak olyan középületek is, ahová egyszeri halandó aligha tehetné be a lábát máskor, mint a Sándor-palota, a köztársasági elnök rezidenciája, a Külgazdasági és Külügyminisztérium székhelye a II. kerületben, a Politikatörténeti Intézet, a rákospalotai javítóintézet, a beledi zsidótemető, az egykori veszprémi várbörtön szigorú épülete. (E sorok írója harmincöt épületet számolt össze, amelyik kizárólag a Kulturális Örökség Napjain várja a nagyközönséget idén.) Néhány helyszín regisztrációhoz kötött, érdemes igyekezni, mert Gül baba forrását a Gellérthegy lábánál már oly mértékben megrohanták az érdeklődők, hogy a honlap tanúsága szerint nem fogadnak el újabb jelentkezőket.

A központi téma idén a historizmus, amely a magyar építészet alfája és omegája, nélküle nem képzelhető el Budapest, sem az ország, hisz a város végső képének kialakulásakor a kiegyezés után javarészt ebben a stílusban építkeztek eleink. A rendezvénysorozat különlegessége, hogy a kor nagy építésze, Hauszmann Alajos egykori kastélyába is ellátogathatunk Velencén, amelyet a neves tervező a gödöllői vagy Grassalkovich-stílus formajegyeinek felhasználásával alakított át magának.

A nyitva tartó épületek mellett érdemes a programfüzetben vagy az interneten tájékozódni a kísérőrendezvényekről, vezetésekről, beszélgetésekről, vetítésekről, hisz segítségükkel a nemritkán lenyűgöző látványt nyújtó épület médiumként tárja fel a múltját, azokat a sorsokat, amelyek falaihoz kötődtek.

Edelény, a rejtélyek kastélya

Titokzatos kastélyok, romos várak idén is méltán számíthatnak nagy rohamra az érdeklődők részéről. Megnyitja kapuit a festői szépségű Jánossy-kastély Cserhátsurányban, és először szerepel a programban felújítva, megszépülve az edelényi kastély, hazánk egyik legnagyobb, legjelentősebb főúri rezidenciája.

Az edelényi kastély mai napig az egyik legrejtélyesebb, legtitokzatosabb kastélyunk, amelynek létezésére alig találni magyarázatot. Egy Lotharingiából származó katonaember, bizonyos L' Huillier Ferenc kezdett itt a hercegi lakokat is megszégyenítő pompájú kastélyépítkezésbe a legkiválóbb építőmesterek, remek tervek segítségével.

A báró a kor viszonyai között idős embernek számított, hisz 1668-ban született. Szédítő álmának megvalósítását már nem érhette meg, a kastély befejezése előtt meghalt - osztozott ezzel sok kastélyépítő sorsában, akik egész életművükre tették volna fel a koronát a saját rezidencia megépítésével.

Az építtető halála rossz előjelnek bizonyult a későbbiekre, és valóban mintha túlzottan nagyra sikerült volna a főnemesi hajlék. A legfurcsább az, hogy a fejedelmi méretű rezidencia mellé története során nem tudunk társítani jelentékeny társadalmi eseményeket, mintha levegőben lógott volna, mintha mindenkinek "túlzottan nagy lett volna ez a kabát".

A szerző felvétele.