Sokat gondolkodtam rajta, hogy jobb lenne-e valódi hatalmat, tényleges munkával és felelősséggel járó pozíciót adni Semjén Zsoltnak, vagy az ország érdekében inkább meghagyni őt annak a buta, soviniszta, választott politikai oldalát nap, mint nap lejárató bohócnak, amivel egy szűk választói réteget képes megnyerni a fülkeforradalomnak. Előbbi esetben ugyan belátható időn belül olyan károkat tudna okozni a Nemzeti Együttműködés Rendszerének, hogy hamar mennie kellene, ám a társadalomra nézve konkrét nemzetbiztonsági kockázatot jelentene ezt az embert a kormányrúdhoz engedni. Utóbbi esetben viszont legfeljebb pironkodunk egy kicsit, és néhány magyarfaló tenyér megizzad Bukarestben vagy Pozsonyban.
Nagy szerencse, hogy nem Semjén szülte meg és verte keresztül az Országgyűlésen a kettős állampolgársági törvényt, hiszen kiderült: oroszok és ukránok, köztük hazájukból menekülő bűnözők, korrupt magyar hivatalnokok segítségével nagy tételben vásárolják a magyar állampolgárságot. Ha ez az ember tehette volna, tényleg bárkinek magyar útlevelet adott volna a világban, hogy eldicsekedhessen az újmagyarok százezres, milliós számával. Így szerencsére csak annyira futotta tőle, hogy kis híján hazaárulásnak nevezte az állampolgársági biznisz sajtó általi lebuktatását. A bohóc új feladatot kapott: már nemcsak nevettet, hanem rémisztget is. Külföldről pénzelt kémektől félti a magyarságot, akik - Tusnádfürdő óta tudjuk -, nem csak újságírók, hanem civil aktivisták is lehetnek. Reméljük, megmarad az árulózásnál, és nem ő lesz a Nemzet Inkvizítora.
