A 32 választási körzet adatainak összesítése után hirdethették ki a végeredményt: eszerint Skócia elszakadására több mint 1,6 millióan voksoltak, az Egyesült Királyság egységének fenntartására ugyanakkor több mint kétmillióan. A végeredmény a csütörtök este közzétett, utolsó felmérés eredményeit is felülmúlta. Míg a YouGov előrejelzése 54-46 százalékos arányt vetített előre, a skót választási bizottság bejelentése szerint végül a "nem" szavazat leadására buzdító "Better Together" (Jobb együtt) kampány 55,3 százalékot, az igenek mellett korteskedő "Yes Scotland" 44,7 százalékot ért el.
Csalódott fiatalok
Míg a Better Together kampány főhadiszállásán pezsgőt bontottak, a skót nacionalisták táborában nagy volt a szomorúság, sokan könnyezve vették tudomásul a végeredményt. Különösen csalódottak voltak a 16-17 éves fiatalok, akik első alkalommal járulhattak az urnákhoz, s közülük sokan bizakodtak abban, hogy egy önálló skót állam születését támogatják voksukkal. A fiatalok mozgósítása is hozzájárult ahhoz, hogy rekordot döntött a választási részvétel: a 4,2 millió választásra jogosult 84,5 százaléka járult az urnákhoz.
Bár hivatalos exitpoll nem készült, a volt tory pártvezér-helyettes, Lord Ashcroft közvéleménykutató intézete 2047 szavazó megkérdezésével mégiscsak felmérte a választók hangulatát és motivációit. E felmérésből azt derült ki, hogy a 16-17 éves korosztály 71-29 arányban "igen" szavazatot adott le, a 65 év feletti választók 73-27 arányban nemmel szavaztak. A munkáspárti szavazók nagy többsége ellenezte Skócia elszakadását, 63-37 arányban a "nem" mellett álltak ki.
Az igennel szavazók 8 százaléka csak a népszavazás napján döntött, 38 százalék mindig is tudta, hogy az elszakadás pártján áll. A nem szavazók közül még többen voltak, akiknek eleve kikristályosodott véleménye volt: 62 százalékuk az első perctől kezdve ellenezte az Egyesült Királyság szétszakítását. Érdekes adalék, hogy az igennel szavazók 11, a nemmel voksolók 14 százaléka úgy nyilatkozott, nem szívesen mondaná meg ismerőseinek, barátainak, sőt, még a családjának sem, hogy hová szavazott.
A választási bizottság adataiból kiolvasható, hogy Skócia legnagyobb városa, Glasgow az elszakadás mellett állt ki, 53-46 arányban, a skót főváros, Edinburgh ugyanakkor nagy többséggel a szétválás ellen foglalt állást: mindössze 38,9 százalék szavazott igennel, 61,1 százalék ugyanakkor ellenezte Skócia kiválását az Egyesült Királyságból.
Alistair Darling, a Jobb együtt-kampány vezetője beszélt elsőként. A volt munkáspárti pénzügyminiszter örömét fejezte ki, hogy Skócia a megosztottság helyett az egységet választotta. Ezzel megerősítették a kötelékeket, amelyek a skótokat és angolokat összekötik. Darling köszönetet mondott a Better together kampány aktivistáinak.
Salmond lemondott
Alex Salmond skót első miniszter elismerte vereségét, köszönetet mondott a több mint 1,6 millió választónak, akik igennel szavaztak, azaz Skócia elszakadásának pártjára álltak. A Skót Nemzeti Párt (SNP) vezetője, aki a függetlenségi referendumot kezdeményezte, mindazonáltal közölte: a 86 százalékos részvétel a demokrácia diadala. Salmond szerind helyes döntés volt, hogy a 16-17 éves fiatalok is szavazhattak, ezután senki nem vonja meg tőlük a jogot, hogy választásokon hallathassák a hangjukat. Örömét fejezte ki, hogy a kampány olyan rétegeket is megérintett, amelyek soha nem foglalkoztak politikával.
A skót tartományi kormányzat vezetője kérte a választópolgárokat, vegyék tudomásul a döntést, hogy Skócia nem lesz független állam, de azt is hozzátette: legalábbis egyelőre. Salmond, aki korábban azt mondta, a "nem" győzelme nem lenne más, csak a függetlenségi döntés időleges elhalasztása, rögtön emlékeztette is a brit kormányt: a skót tartománynak kibővített jogosítványokat ígértek a nem voksért cserébe, ezt pedig minél előbb meg kell tenniük. Salmond délutáni sajtóértekezletén bejelentette lemondását. Úgy fogalmazott, az ő ideje lejárt, de a skóciai kampány folytatódik, nem adják fel a függetlenség álmát.
David Cameron brit kormányfő megkönnyebbülten nyilatkozhatott. A miniszterelnök egész éjjel figyelte az eredmények beérkezését. Az elmúlt egy-két hétben, miután szorossá váltak a közvéleménykutatások, komolyan aggódhatott, hogy úgy fog bevonulni a történelembe, mint az a miniszterelnök, aki elveszítette Skóciát, hozzájárult az Egyesült Királyság széteséséhez.
"Szenvedélyesen hiszek az Egyesült Királyságban" - mondta a brit kormányfő a "nem" győzelmét méltató beszédében. Örömét fejezte ki, hogy Skócia népe az 1707 óta fennálló unió megőrzése mellett voksolt. Ebben az örömben nem csupán Nagy-Britannia, hanem az egész világ osztozik, tette hozzá. Védelmébe vette saját döntését, hogy engedélyezte a népszavazást, szerinte a nehéz problémákkal szembe kell nézni, ahelyett, hogy a szőnyeg alá söpörnék. Helyes volt a miniszterelnök szerint, hogy "igen-nem" kérdést tettek fel, s a megszületett döntés így legalább "egy generáció idejére", de talán mindörökre rendezte az elszakadás ügyét.
A miniszterelnök több gesztust is tett beszédében azok felé, akik az elszakadásra szavaztak. Elismerte, hogy a "Yes Scotland" jól szervezett kampányt vívott, s hangsúlyozta: Londonban meghallották a függetlenséget pártolók üzenetét. Cameron szerint most azonban itt az ideje, hogy előre nézzenek. A brit kormányfő bejelentette, hogy Lord Smith vezetésével megalakul egy bizottság, amely megvizsgálja a hatalommegosztás kiszélesítésének kérdését, érintve az adók, a kiadások és a jóléti intézkedések kérdését.
A javaslatokat már novemberben megvitatják, januárra elkészül az ezzel kapcsolatos törvényjavaslat, amelyet - ígérete szerint - még a májusi parlamenti választások előtt el is fogadhatnak. Cameron kilátásba helyezte, hogy feloldják azt az ellentmondást, hogy míg a skót honatyák beleszólhatnak Anglia belügyeibe, addig az angol választók a saját ügyeikbe is alig-alig. William Hague volt külügyminisztert kérte fel Cameron, hogy az "alkotmányos forradalom" tervezetét kidolgozza.
Válság a toryknál
Bár Cameron megúszta a közvetlen bukást, elkerülhetetlen a válság a kormányzó tory pártban. A konzervatívok korántsem fogadták nagy örömmel a hét elején a két koalíciós párt - a toryk és a liberális demokraták -, illetve az ellenzéki Munkáspárt közös kötelezettségvállalását, hogy a "nem" győzelme esetén, ha Skócia nem szakad ki az Egyesült Királyságból, kiterjesztik a skót parlament jogosítványait. Boris Johnsson, London polgármestere, a "trónkövetelő", aki nem is titkolja, hogy Cameron helyére pályázik, azzal vádolta a miniszterelnököt, hogy "felelőtlen ígéreteket" tett Skóciának.
Cameron, Nick Clegg és Ed Miliband ugyanis közös levélben azt ígérték, fenntartják azt a helyzetet, hogy Skócia lakosai fejenként 1600 fonttal többet kapnak a közös költségvetésből, mint az unió más tartományainak polgárai. Más tory politikusok is tiltakoztak, Claire Perry vasútügyi államtitkár szerint nem járja, hogy a skótok pénzeszsákját a brit adófizetők tömjék meg. Korántsem kizárt, hogy Cameron - a "nem" kampány győzelme ellenére - nem tudja majd elkerülni pártjában a bizalmi kérdés felvetését.
Megkönnyebbülhetett a skót eredmény láttán a brit Munkáspárt. Míg ugyanis a toryk rendkívül népszerűtlenek Skóciában, a Labournak ott a fő bázisa, ha Skócia kilépett volna, a toryk egyetlen egy, a Munkáspárt viszont 40 képviselőjét veszítette volna el. Nem véletlen, hogy a skóciai kampány oroszlánrészét volt munkáspárti vezetők vállalták. Alistair Darling pénzügyminiszter, s nem utolsósorban Gordon Brown volt munkáspárti kormányfő. Elődje, Tony Blair is Skóciában született, de nem skótok a felmenői, Brown viszont ténylegesen skót család sarja.
A volt miniszterelnök élete legjobb beszédében győzködte a skót választókat a kampány utolsó napján, hogy ne higyjenek a hamis ígéreteknek, s reményét fejezte ki, hogy a "csöndes többség" megfontoltan szavaz majd. Brown állt elő a devolúció, a hatalommegosztás erősítését célzó formulával, amelyet Cameron, Clegg és Miliband is támogatott. Brown reményei végül be is igazolódtak, a többség jóval nagyobb lett, mint ahogy az előrejelzések jósolták. Ed Miliband, a Munkáspárt vezére ugyanakkor személyesen kevésbé örülhetett: edinburgh-i sétáján kifütyülték, s Gordon Brown brilliáns kampánybeszédével beárnyékolta teljesítményét.
Az Egyesült Királyság megmenekült, de nincs ok a diadalmaskodásra - írja a brit pénzügyi körök lapja. A Nagy-Britannia felbomlásával járó veszélyeket sikerült elkerülni, a feladat most a megbékélés, s belátható időn belül új alkotmányossági keretek kidolgozása. A skót kampány nyomán felerősödött az aggodalom, hogy a 2017-re beígért EU-népszavazás is hasonlóképpen kockázatos lehet.
David Cameron elkerülte a megszégyenülést, mégis ő a referendum nagy vesztese - véli a német magazin elemzése. A toryk lázadoznak, de nyolc hónappal az általános választás előtt aligha cserélik le vezetőjüket. A nyugtalanító skót voksolás után a briteknek egy időre elegük lesz a népszavazásokból, Cameron azonban bukását kockáztatná, ha visszavonná ígéretét a 2017-es referendum megtartására.
A skótok benéztek a szakadékba és visszarettentek attól, amit ott láttak. Az államiság kivívása nem kínál megoldást a jelenkori európai társadalmak számára, különösen azok számára, akik eleve jólétben, szabadságban, biztonságban élhetnek - írta a madridi lap egyik blogjában José Ignacio Torreblanca professzor. A referendum üzenete ugyanakkor hogy a nemzeti identitás épp olyan fontos, talán fontosabb, mint az anyagi javak. A nagy kérdés, hogyan éljünk sikeresen, egymást tisztelve, az együttműködést elmélyítve.
