Magyarország szegényház lett

Lapunk ismertette már a Bertelsmann Alapítvány e héten közreadott tanulmányát Európa és hazánk szociális helyzetéről. A német alapítvány harmincöt szempont figyelembevételével úgynevezett "szociális igazságossági indexet" állított össze, és megvizsgálta, hogy az Európai Unió egyes tagállamaiban az elmúlt hat év során hogyan alakult ez az index. Azaz a gazdasági válság és az adott kormányok politikájának hatására nőtt, vagy csökkent-e a társadalmi igazságosság, a szegények és a jobb módúak közti különbség. A tanulmány német alapossággal készült, s szerkesztőit bizonyosan nem lehet nemzeti elfogultsággal vádolni. Bár a német gazdaság kiválóan teljesít, Bertelsmannék kimondják, hogy hat ország is megelőzi Németországot a társadalmi igazságosságot illetően, köztük Csehország és Ausztria.

A tanulmány adatai meglehetősen elkeserítőek általában egész Európát, és konkrétan hazánkat illetően. Európa úgy-ahogy kilábalt a pénzügyi és gazdasági válságból, de ezt alapvetően nem növekedéssel, hanem megszorításokkal érte el. Ezek a megszorítások a politikusok fogadkozásai ellenére elsősorban a szegényebb rétegeket és különösen a fiatalokat sújtották, és a válság elmúltával sem született koherens politika a vesztesek kompenzálására, a társadalmi egyenlőtlenség mérséklésére. Andor László magyar szociális biztos évek óta arra inti Németországot, hogy megnövekedett jövedelméből költsön többet, fizessen nagyobb béreket, s az így felpörgetett importtal javíthat az európai gazdaságon. Ezzel szemben Németország exporttöbblete az elmúlt évben már kétszáz milliárd euró volt, amivel Kínát megelőzve világelső lett. Görögország például saját politikusai önzésén túl nyilvánvalóan azért került az "igazságossági index" legaljára, mert az EU - és benne Németország - által ráerőltetett megszorító csomagok egyértelműen a szegények és az alsó középosztály megsarcolását eredményezték.
A szegények és gazdagok közt növekvő szakadék, a sok millió fiatal munkanélküli, az oktatásban és az egészségügyben felerősödő egyenlőtlenség, a jóléti állam leépülése mind-mind az európai társadalmak kohézióját rombolja. Ez első lépésként társadalmi közönyt, kiábrándulást, a közügyektől való elfordulást eredményezi. Aztán megjelennek a szélsőséges eszmék, a nacionalista demagógok, a nemzeti elzárkózást hirdető politikusok. Ez a folyamat a szemünk előtt játszódik le, s ki tudja, mikor fordul a közöny robbanásba.

Számunkra természetesen Magyarország lesújtóan rossz helyzete a leginkább elkeserítő. Hazánk a társadalmi igazságosság tekintetében alulról a negyedik az EU huszonnyolc országa között, nálunk csak Bulgária, Románia és a már említett okok miatt Görögország teljesít szégyenletesebben. A tanulmány azt is megmutatja, hogy 2008-hoz képest Magyarországon kiugró mértékben nőtt az egyenlőtlenség. Az igazságossági index uniós átlaga 5,60, hazánkban ez 2008-ban 5,07-et, 2014-ben pedig már csak 4,44-et ért el, vagyis látványosan lezuhantunk a balkáni szegényházba. A legjobb eredményt Lengyelország érte el, ugyanezzel az index-szel számolva 4,37-ről 5,16-ra javította a társadalmi igazságosságot. Pedig Lengyelországot is jobboldali kabinet kormányozza, de azt a jobboldalt felelős politikusok vezetik, akik az európai, patrióta és szociális értékeket többre tartják Orbán Viktor sámándobos révületénél.

Abban semmi meglepő nincs, hogy a rangsort három északi ország és Hollandia vezeti. Annál tanulságosabb számunkra, hogy a következő "blokkot" Csehország, Ausztria és Németország alkotja. Hajdan mi is ehhez a kultúrkörhöz tartoztunk. Döbbenetes és szégyenletes, hogy ebből a kultúrkörből egyre gyorsabban csúszunk le a Balkánra, Bulgária és Románia színvonalára. Ez ma a magyarság legnagyobb tragédiája, és elkeserítő, hogy erről olyan kevés szó esik a közbeszédben.

A tanulmány azt is egyértelművé teszi, hogy a volt szocialista országok egészen különböző utat jártak be 1990 óta, vagyis lecsúszásunkért már késő a múlt rendszert okolni. Csehország az ötödik legigazságosabb társadalommal büszkélkedhet Európában. De a Belgiumot, Franciaországot megelőző Szlovénia is nagyon szép eredményt ért el.

Még jól emlékszem arra, hogy tizenöt-húsz éve a magyar "mainstream" közgazdászok milyen gúnyosan beszéltek erről a két országról, mondván, hogy a csehek és a szlovénok túl óvatosak a privatizációban, a külföldi tőke becsábításában, a bankrendszer idegenek előtti megnyitásában. S hol sztálinistának, hol nacionalistának nevezték azt, aki dogmáikat meg merte kérdőjelezni. Tévedni emberi dolog. De annál súlyosabb hiba, hogy a demokratikus pártok és a még megmaradt független média környékén továbbra is ezek a közgazdászok (és szellemi utódaik) osztják az észt, változatlan önteltséggel magyarázva, hogy a "szabad piac" és a "külföldi tőke" majd minden gondunkat megoldja. A Bertelsmann-tanulmány legfőbb üzenete éppen az, hogy a jólét szabadpiaci eszközökkel sohasem "csorog le" a szegényebb rétegekhez. Ehhez aktív és igazságos társadalompolitikára is szükség van. Amíg ennek receptjét nem rakja össze a megújuló magyar baloldal, addig kevés esélye van az Orbán-rezsim leváltására és tragikus lecsúszásunk megállítására.