Parragh: Az embargóra senki nem készült fel

Az Oroszország elleni embargó hosszú távon akár a gazdasági növekedésünket is befolyásolhatja - mondja Parragh László. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) úgy tud segíteni, hogy megkérdezi az érintett cégeket - erre is használható az általuk készített adatbázis. Az MKIK elnöke elismeri, neki is van egy delaware-i bejegyzésű cége, de úgy véli, az offshore-ügy túlpolitizált Magyarországon.

- Napjainkban a magyar gazdaság számos szereplőjének súlyos gondot okoz az Oroszország elleni részleges gazdasági szankció. Tudomásom szerint a kamara egy összeállítást juttatott jel a kormánynak az embargó hatásainak mérséklése érdekében. Mit tartalmaz ez?
- Elöljáróban: az embargóra senki nem készült fel, továbbá ez egy politikai megoldás, amelynek befolyásolásához Magyarország kicsinek bizonyul. Mi olyan adatállományokkal rendelkezünk, amelynek nyomán képesek vagyunk felmérni, hogy kiket érintenek a beviteli korlátozások. A kamara szerint háromféle hatása lehet ennek a magyar gazdaságra. Az elsődleges hatások közvetlenül azokat exportáló cégeket érintik, amelyeknek elvész a piaca. A másodlagos hatás az európai piacokra hat, ahol részben visszaesnek a megrendelések, részben elkezdenek "bolyongani" áruk az európai piacon, lenyomva a hazai árakat, amely nyilván zavarokat okoz nálunk is. A harmadik - és ez a leghosszabb távú hatás -, amikor mindez a gazdasági növekedésünket is befolyásolja. Ha a gazdasági növekedés nem olyan mértékű, mint amilyet tervez a kormány, akkor rákényszerülhetünk a költségvetés kiigazítására, amely elindíthatja újra az adósságspirált, emiatt ismét beállhatunk egy alacsonyabb növekedési pályára. Ez a hatás már mindenkit érínt. Gondoljunk csak arra, hogy milyen kedvezőtlenül befolyásolja a forint árfolyamát az orosz piac lezárása.

- Mit tett ebben a helyzetbe a kamara?
- Megkérdeztük az érintett cégeket. Nemcsak Oroszországról, Ukrajnáról is. Mindkét országnak külön tagozata működik a kamarában, ők kezelik a származási bizonyítványokat, amely az Eximbank által nyújtott hitelekhez szükségesek. Ezekből kiderül például, hogy mely cég folytat kint építőipari tevékenységet, vagy érdekelt más ágazatban. Sokat bírálták a kötelező, teljes körű regisztrációnkat, holott aki ennek során bejelölte, hogy melyik piacon érdekelt, azt az adatbázisunk segítségével meg tudjuk találni. Tehát mindegy céget megkérdeztük, hogy az ő területén, az elsődleges és másodlagos hatások miatt, milyen gondokkal küszködik, és ez ellen szerinte mit lehet tenni, például hol található alternatív piac. Az ebből készített összefoglalót küldtük el a kormányzatnak. Ezek után a kormánynak kell eldöntenie, hogy meddig megy el, annak függvényében, hogy mekkora politikai mozgástérrel rendelkezik.

- A kormány mit tehet, milyen eszközei vannak?
- Nagyon szűkös a mozgástere, amiből sokat már ki is használt. A miniszterelnöknek az embargóval kapcsolatos álláspontja az EU-ban nem a többség véleményét tükrözi. Szerintem a magyar kormányfő elment odáig, ameddig lehetett. Fontos a kompenzáció hangsúlyozása, de ebből nem születik új piac. Például az almatermelőnek az ez évi kárát lehet, hogy rendezik, de a jövő évit már nem! Nagyon fontos az alternatív piacok felkutatása, vagy esetleg csereprogramok indítása. Mondok egy példát. Ha a szerbek vennének tőlünk almát, akkor a szerb alma megmarad, amit exportálni tudnak Oroszországba anélkül, hogy ez az embargó kijátszása, vagy morálisan vitatható lenne.

- Nem mindenki örül, vagy tartja egészségesnek, hogy a kamara ekkora és ilyen részletességű adtbázist kezel. Mivel indokolja a létjogosultságát?
- Ez az adatbázis az üzleti élet biztonsága szempontjából bír jelentőséggel. Megjegyzem: van jogszabályi felhatalmazásunk a kamarai adatgyűjtésre. Az összes szakhatóságtól meg fogjuk kapni a szükséges adatokat, az adó- és vámhatóságtól éppúgy, mint az ÁNTSZ-től vagy a munkaügyi hivataloktól. Mi ezeket az információkat felvisszük a honlapunkra, így bárki tudomást szerezhet arról, hogy ha például valaki ellen felszámolási eljárás zajlik, vagy köztartozása van. Mindez segítheti abban, hogy eldöntse kivel, hogyan üzletel. Egy másik példa: az általunk forgalmazott Széchenyi kártya kapcsán elérhetjük azokat a vállalkozókat, akiknek szükségük lehet erre. De hasznosítható az adatbázisunk a szakképzésnél, a felsőoktatásnál vagy a felnőttképzésnél is, könnyebben megtalálhatjuk azokat, akik ezekben érintettek lehetnek. az adatbázis lassan összeáll, de nem tagadom, lehet még adatvédelmi konfliktusunk. De ígérem, a rendszer 2015 közepére, 2016 elejére készen lesz.

- Miben erős a kamara?
- A külgazdasági tevékenységben: számos vegyes kamarát hoztunk létre. Amikor a miniszterelnök külföldre utazik, az üzletemberek nem egyszer két repülőt is megtöltenek. A szakképzésben is leraktuk az alapokat, de a bevezetésnél még - kár lenne tagadni - vannak konfliktusaink, mert számos visszarendeződési törekvéssel találkozunk. A felsőoktatásnál viszont úgy látszik, hogy a mi elképzelésünk érvényesül, és elindulhat a duális képzés és nőni fog a természettudományos- és a mérnökképzés Magyarországon. A kamara állásponja az, hogy az egyetemek gazdálkodása is javulhat azáltal, hogy a kancellárok tevékenykedni kezdenek.

- Említette a Széchenyi kártyát. A másfél évtizedes tapasztalok nyomán mennyiben állta ki ez a konstrukció az idő próbáját?
- Csak jókat mondhatok: nincs korrupció, nincsenek visszaélések, de ami nem kevésbé lényeges, nagyon kicsi a nem fizetők aránya. Emellett általa el tudjuk érni azt a kisvállalati kört, amely a legjobban szenved attól, hogy a bankokban nem igazán kedvelt ügyfél.

- A Növekedési Hitelprogrammal kapcsolatban is ilyen kedvezőek a kamarai tapasztalatok?
- Korántsem. Annak a kisvállalkozói körnek a hitelezése, amellyel, mint említettem, nem szívesen foglalkoznak a pénzintézetek, csak kis mértékben fér be a jegybank által indított Növekedési Hitelprogram keretei közé. Ráadásul a kisvállalkozásoknak a kockázati szintje általában magasabb, vagyis nehezebben hitelezhetőek. Ezért nem véletlen, hogy a jegybanknál a hitelek átlagos állománya 70-80 millió forint körül van, a Széchenyi kártyánál ez 7 millió forint. Ugyanakkor azt el kell ismerni, hogy a Növekedési Hitelprogram jó tett a gazdaságnak, sokat oldott a hitelszűkén, egy olyan időszakban, amikor a bankok "behúzták" a féket.

- Ön a Mol Nyrt. igazgatósági tagja. Nem árt-e az olajtársaságnak, hogy Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgatót korrupcióval vádolják a horvát bűnüldöző szervek, mondván, gyanús körülmények között szerzett irányítói jogot a Mol az INA-ban? Hernádi erre hivatkozva idén fel is függesztette az OTP Bankban az igazgatósági tagságát.
- Nyilvánvalóan árt a cég imázsának az a szituáció, ami kialakult Horvátországgal kapcsolatban, és ennek része az a vád is, amivel Hernádi Zsoltot illetik. Akkor járnánk el inkorrekt módon, ha ennek felülnénk. Azt hiszem, nincs más alternatíva, mint azt mondani és hinni, hogy ezek alaptalan vádak. Ugyanis az ellenkezője nincs bizonyítva. Ugyanakkor nyilván nehéz helyzetet teremt egy tőzsdei cégnek. A tőzsdén jegyzett társaságok esetében ugyanis a befektetők számára élnek olyan szabályok, amelyek például az igazságszolgáltatási eljárás elindításához igazodnak. A norvégoknak van egy olajalapjuk, amely befektető volt a Mol-ban. Ők például azért szálltak ki, mert az ő szabályaik ezt előírták. Az OTP-nél is ugyan ezért történik, a vonatkozó szabályok szerint.

- Folytassuk a személyeskedést: mi a véleménye a kormányzat által gyakran nem kívánatosnak minősített, offshore bejegyzésű cégekről. Az elnök úr érdekeltségébe tartozó Parragh Holdingnak például van delaware-i érdekeltsége. Igaz, az MNB nem volt ennyire kényes, amikor az Eiffel Palace-t egy offshore cégtől vásárolta meg.
- Egyszerű a válasz; az offshore-ügy túlpolitizált Magyarországon. Bizonyos értelemben politikai eszköz volt eddig is, és most is. De az offshore-nak is többféle formája van. Létezik olyan, ahol világosan tudni lehet, hogy ki áll a cég mögött, a tulajdonos adóoptimalizálási vagy más céllal viszi át egy másik országba a központját. Ha megnézzük a biztosítótársaságokat, azoknak a jó része is így működik, viszont pontosan tudjuk, hogy ki a tulajdonos és hogy ki áll mögötte. Ha az offshore-nak az a célja, hogy elrejtse a valódi tulajdonost, és ne lehessen látni a pénz tényleges útját, azzal nem lehet egyetérteni. A nemzetközi szerződések azonban mára eléggé beszűkítették ezeket az utakat. Hangsúlyozom, én a tevékenységem után aMagyarországon fizetem meg az adót. Egyébként a mi offshore logikánk mögött nagyon egyszerű ok állt. A cégnek nagyon komoly orosz ügyletei voltak az 1990-es években, rengeteget adtunk el ott. Ők Magyarországról nem vették volna meg az árut, leginkább Cipruson bejegyzett cégtől szerettek volna vásárolni. A szigetország neve már akkor összeforrott a rossz ízű offshorozással, ezért azt mondtuk, hogy legyen egy USA-beli offshore cég, mert az ottani törvényeket, az adófizetési morált mindenki ismeri.

- A mindenkori kamarának mennyire kell egyetérteni a mindenkori kormány gazdaságpolitikájával, konfrontálódhat-e vele?
- Azt látom, hogy a világon mindenhol elemi érdek a párbeszéd, a mindenkori kormánnyal való együttműködés, és a közös hang megtalálása, a közös programok felépítése, mert ez mind a két félnek a sikere. Ha a kormány nem tud együttműködni a kamarával, akkor egy olyan eszközt hagy ki, ami saját gazdaságpolitikáját legalábbis rongálja. Ha a kamara nem tud együttműködni a kormányzattal, akkor egy idő után értéktelen lesz a vállalkozók szemében, tehát az alaptörekvés mindig az együttműködés. A másik összefüggés, hogy a kamarák mögött mindig tőketulajdonosok állnak, akik általában konzervatívak, mint ahogy a szakszervezetek általában inkább balra húznak. Ezért nem csoda, hogy a kamarák mindenütt - Ausztriában, Németországban is - jobban örülnek egy jobboldali kormánynak, de együttműködnek a baloldaliakkal is. Viszont nem szabad belefolyni a napi politikai vitákba. Azt gondolom, elnökségem alatt nagyon jó viszonyt tudtunk kiépíteni az első Orbán- és a Medgyessy-kormánnyal - különösen a közelmúltban elhunyt Kiss Péter miniszterrel. Az első vitáink akkor jelentkeztek, amikor az 50 százalékos közalkalmazotti béremelést kritizáltuk, mert azt mondtuk, hogy nincs fedezete. A párbeszéd 2006-ban szűnt meg, amikor kiderült, hogy a Gyurcsány-kormány semmilyen érdemi strukturális reformot nem akar megcsinálni. Ahhoz, hogy a magyar gazdaság fenntartható pályára kerüljön, szükség volt strukturális reform végrehajtására. Ezt az első perctől mondtuk. Adórendszerben teljesítményközpontúság, oktatási rendszerben gazdaságközeliség, a nyugdíjrendszerben az előnyugdíjak korlátozása, a rokkantnyugdíjak helyretétele, fegyveres testületek, rendészeti szervek nyugdíjazási gyakorlatának a módosítása - és sorolhatnám. Nagyon sok ilyen elvárásunk volt. Ezért 2006-ban megjelentettünk egy kiáltványt a választások napján, amikor még nem tudtuk, hogy ki fog nyerni, de azt mondtuk, bárki jön, ezt várjuk tőlük. És ami miatt nekünk az Orbán-kormánnyal kifejezetten jó a viszonyunk, hogy ezeket a reformokat megcsinálta. Teljesítményközpontú az adórendszer, átalakult a társadalombiztosítás és a segélyezés, megtörtént a szakképzés átalakítása is. Elindult az igazságszolgáltatás reformja, az uniós pénzek kapcsán rengeteg vitánk volt, hogy mennyi megy a gazdaságba és mennyi nem. Most az Orbán-kormány deklarálta a 60 százalékot a gazdaság javára. Persze majd a programok végén fog kiderülni, hogy ez így van-e.

- A kormányzat államosítási törekvése miképpen érinti a versenyszférát?
- A magyar közmű- és telekommunikációs díjak kétszer annyiba kerülnek, mint tőlünk nyugatra. Az ipari gáz- és villamos energia ára 2010-ben 30-50 százalékkal volt magasabb, mint a visegrádi országokban. A kormány ezzel kapcsolatban azt mondja, hogy Európa és Amerika között, van egy óriási versenyképességi különbség: az energiaárak. Ott az olaj ára fele, a gáz ára egyharmada. Minél energiaigényesebb egy ágazat, ez annál nagyobb versenyhátrányt jelent. Például Ausztriában négyszer annyi a fajlagos energiafelhasználás, mint Magyarországon. Ott is érzékelik, hogy Európa energiapolitikája hosszú távon nem lesz fenntartható, ha versenyképesek akarunk lenni. Ezért abba az irányba tapogatózik az EU - és ez gazdaságfilozófiai kérdés -, hogy minek tekintse az energiaszolgáltatást. Profittermelő feladatnak, vagy versenyképességi eszköznek. Mire Németország ezt elismeri, addig azért sok víznek kell lefolynia a Rajnán, mert náluk ez egyértelműen profittermelő központ és az energiacégek rendkívül nagy befolyással bírnak az ottani politikára. Ha mi ezt úgy fogjuk föl, hogy ez egy versenyképességi tényező és annyi pénzt kell érte beszedni, amennyi az energia bekerülési ára, plusz az ellátásbiztonság fenntartása, akkor lejjebb lehet vinni az árakat - az ipar számára is. Joggal mondja a kormány, hogy külföldiek helyett ezt mi is meg tudnánk csinálni. Ezek olyan területek, ahol a nemzeti jövedelmünk egy része kiáramlott és kiáramlik még ma is. Ezért itt beavatkozni szerintünk célszerű.

- A Rába, a Mol egy része, az energiacégek, az Antenna Hungária és az MKB államosítása a folyamat végét jelentheti?
- Biztos, hogy nem ért véget, mert látszik egy ilyen felfogás a kormányzatban. Lehet majd találni olyan eseteket, ahol azt kell mondani, hogy ez nem jött be, vagy nem úgy jött be, ahogy a kormányzat tervezte. De ha összességében nézzük, akkor az államosítás nem ingatta meg a költségvetést.

- De emiatt folyton módosítani kell, feltehetően még az MKB visszaállamosítása miatt is.
- Viszont tartható a büdzsé. Az MKB pedig alapja lehet a bankrendszer újrastrukturálásának és megerősítésének.