„A gibbonokat az emberszabásúak kanárijainak tekintik. Énekelve járkálnak, így jelölik ki területüket és minden fajtának más az éneke. A dalok általában egy hím és egy nőstény duettjei, amelyhez csatlakoznak a kicsinyek is. Ráadásul a még nem ivarérettek úgy énekelnek, mint a nőstények.”. - magyarázta a kutató. Ahogyan a fiúgyermekeknek is magasabb a hangja a mutálás előtt!
Ezen az érdekességen kívül a kutatók figyelmét a hosszú karú majom egyedülálló DNS-e keltette fel. A feltételezések szerint génjeik magukba rejtik a két lábon járás képességét is.
„De, ami igazán egyedi náluk, hogy összehasonlítva DNS-ük génjeinek pozícióit a többi főemlősével, azt látjuk, hogy az egyes gének különbözőképpen alakultak. Vannak olyan génjeik, amelyek lehetővé teszik,hogy 90 %-ban csak a karjaikat használják a mozgásra és van olyan is, amely a kollagén-termelésért felelős, ami alapvető fontosságú az inak számára, valamint az a gén, amely az erekre vigyáz. Mindezek a gének széles skálán végbement mutációkon keresztül alakultak ki és meghatározzák az egész struktúrát, a kromoszómákat, amelyekbe a DNS be van burkolva. Vannak különböző ilyen típusú mutációk más élőlényeknél is, de a gibbonnál megtalálható az összes. Ezek a mutációk a fejlődés során rövid idő alatt következtek be. Kíváncsiságunkat leginkább az keltette fel, hogy ezek az emberszabásúak fejlődési szempontból közel állnak az emberhez.”- nyilatkozta a La Stampának Lucia Carbone.
