A kormány a 2010-es ciklus elején kihirdette, hogy megszünteti a nyugdíjkorhatár előtt nyugdíjba vonulás lehetőségét. Ez az elv azonban már születésének pillanatában megdőlt, mert választási ígérete volt a kormányzópártnak, hogy 40 éves munkaviszony után lehetőséget ad a nőknek a korhatár előtti nyugdíjazásra. Ezért az ő esetükben kivételt tettek.
Ugyanakkor, hogy mégis megőrizzék a korábbi elvet a nyugdíjkorhatárt be nem töltők esetében a korábbi nyugdíjat átnevezték ellátássá (egyfajta szociális támogatás). Ilyen korhatár előtti ellátást kaphatnak azok is, akik kellően sok időt (főszabályként a férfiaknál minimum 10, nőknél 8 évet) veszélyes munkakörben dolgoznak. Ezeknek a listáját jogszabály tartalmazza.
A korkedvezmény sajátossága, hogy a korábbi nyugdíjba vonulás „költségét” előre kifizeti a munkáltató, mivel a veszélyes munkakörökben dolgozók után 13%-os extra járulékot kell fizetniük. Ez azt jelenti, hogy 2010-2014 között az érintett cégek kb. 85 milliárd forintot fizettek/fizetnek be a költségvetésbe. Ezt a pénzt az állam beforgatta a nyugdíjellátásokba, és például ebből fizette ki a korhatár előtti ellátás egy részét is (idén például 21%-át).
A kormány utoljára 2012-ben foglalkozott átfogóan a kérdéssel, amikor nyilvánvalóan az átalakítással járó rengeteg konfliktus, valamint a költségvetési hatások miatt úgy döntött, hogy 2014. december 31-ig meghosszabbítja a rendszer működését. Azaz eddig az időpontig lehet gyűjteni a kedvezmény igénybe vételéhez az éveket, illetve a munkáltatók is gyarapítják extra befizetéssel a központi költségvetést - írja elemzésében a Policy Agenda.
A magyar nyugdíjrendszer, benne a nyugdíjnak látszó, de jogilag nem annak minősülő ellátások, felosztó-kirovó rendszer alapján működnek. Azaz az állam, ami pénzt beszed adott évben, azt osztja ki a nyugdíjasok, vagy az általunk bemutatott probléma kapcsán a korhatár előtti ellátásban részesülők (korábban korkedvezményes nyugdíjat) között. Természetesen, amennyiben ez a forrás nem elég, akkor a költségvetés egyéb bevételeiből kell kipótolnia - véli az elemző.
Amennyiben jövőre megszűnik a korkedvezmény rendszere, akkor az államnak el kell köszönnie 18-19 milliárd forinttól, amelyből finanszírozhatta ezeket az ellátásokat. Ennek hatása természetesen fokozatosan elapad, ahogy az érintettek is elérik a nyugdíjkorhatárt, de az elkövetkező 1-3 évben biztosan érzékenyen érinti a költségvetést.
Akik - férfiaknál legalább 10 évet, nőknél 8 évet - olyan munkakörben dolgoztak, amely a jogszabály szerint korkedvezményre jogosították a dolgozót, 2 évvel előbb mehettek nyugdíjba, mint a normál korhatár esetén. További évekkel többletkedvezményt szerezhettek.
Amennyiben a rendszer megszűnik, akkor további jogszerző évekre nincsen lehetőség. Aki pedig például 9 évet tudott csak ledolgozni, az elveszíti a lehetőségét annak, hogy előbb menjen „nyugdíjba”.
Becslések szerint ma 45-50 ezer ember után fizetnek extra járulékot a munkáltatók, azaz ők dolgoznak olyan munkakörökben, amelyek korkedvezményre jogosítanak. Ezek között vannak olyan területek, amelyek most érezhetően prioritást élveznek a kormánynál, mint például a vájárok. De vannak politikai értelemben is neuralgikus, mint a közösségi közlekedésben dolgozó járművezetők (köztük mozdonyvezetők), akik érdemi sztrájk, vagy legalábbis demonstrációs fenyegetést jelenthetnek.
A Policy Agenda szerint nyilvánvalóan lépéskényszerben van a kormány. Vagy felvállal egy komoly konfliktust, ahol ismét jelentős érdeksérelmet okozhat több tízezer embernek, vagy a helyzet megoldása elől megfutamodva, megint csak elhalasztja a korkedvezmény intézményének megszüntetését. Az mindenképpen beszédes, hogy az őszi törvényalkotási programban nem szerepel a kérdés.
