Ugrás a szürreálba

Publikálás dátuma
2014.09.25. 07:45
Molnár Piroska megmássza a hét emeletet, hogy azután újra leugorjon a Szabadesés című fi lmben FORRÁS: VERTIGO MEDIA
Lehull a lepel: mától a hazai nézők is felmérhetik, mire adta Karlovy Varyban a nemzetközi zsűri a legjobb rendezés díját és a saját kiemelt különdíját. Pálfi György Szabadesés című filmje Ruttkay Zsófia forgatókönyvírói, Pohárnok Gergely operatőri és valamennyi szereplője színészi teljesítményével bizarr zuhanás a szürreálba.

Pálfi György Szabadesés című filmje hét történetet mesél el. Hét különféle humort kelt életre, bár még a legvidámabb fajta is alapvetően a fekete humor sötétbe hajló komikumát viseli legbelül. Rövid történetek, a film alig lépi át a 80 percet, és ebben a rövid időben az abszurd, a morbid, a groteszk, a nonszensz, az ironikus és a fanyar műfaji jegyek hol tisztán, hol egymással karöltve viszik hátukon a szösszenetnyi sztorikat. Pálfi elképesztően gazdag és csillogó szellemű játékosságával bűvöli el mindig a nem skatulyázható filmek rajongóit. Ennek a burjánzó játékosságnak és fantáziának itt valóságos sziporkázását kapjuk.

Feltéve, ha sikerül mindenféle filmes és nézői előítéletet és tabut félretolni és csak "a bűvész kezét figyelni", mert bizony csal. Mármint úgy tesz, mintha egy ilyen-olyan történetecskét mesélne, apró varázslatok gyönyörűségeit szórja el, közben mindig nagyon mélyen jellemző emberiről beszél. Pohárnok Gergely operatőr minden varázslatot tudó kamerájának köszönhetően is tényleg csodálatos dolgokat művel, ha az ember legalább olyan szabadon engedi magát a nézésben, mint engedte magát Pálfi a filmezésben.

Ebben van a Szabadesés varázsa, de ebben van a befogadásának a bökkenője is. Hisz tele vagyunk begyöpösödött előítéletekkel, elvárásokkal és nézői vakságokkal. Például mindössze a meghökkenésig jutunk, amikor egy elegáns társaságban egy anyaszült meztelen fiatal nőt látunk. A társaság egy dalra fakadó kórus, Pálfi és Pohárnok a burleszkig humoros közeliken mutatja, milyen röhejesen torzul grimaszra az arc, miközben a legéteribb szépségű hangokat adja ki magából a száj. Ezen elkacarászik az ember, s csak a végén döbben rá, hogy nem ez a viccelődés a lényeg. Hanem a másság magánya. A meztelen lány úgy jár-kel, hogy a ruhátlanságát senki nem veszi észre, mi meg eleinte tanácstalanul figyeljük, mi akar ez lenni.

Csak az utolsó másodpercben kap értelmet egy finom gesztussal az egész: amikor a meztelen lány megpillant egy anyaszült meztelen férfit. Kettőjük összevillanó mosolya, a "nem vagyok egyedül" öröme, mindössze egyetlen villanásra. Pálfi nem egy magyarázkodós típus, mintegy mellékesen helyez el most is olyan finom apróságokat szinte minden epizódban, amik pedig gyakran a lényegre utalnak. Villanásnyi Jordán Tamás remekbe szabott monológjának csattanója is. A buddhizmus köznapiasított mantráit ledaráló mester váratlanul az egyik tanítvány vállára teszi a kezét. Szempillantás a jelenet, alig vesszük észre, hogy a kézrátét éppen a prédikált csodát tereli vissza a köznapiságba. Ugyanis lenyomja a fiú már lebegő testét a többiek közé, oda, ahol ülni kell. A földre. Ez több mint poén. Molnár Piroska és Benedek Miklós párosa adja a kerettörténetet.

Ők a - mondjuk - Szomszédokból, tehát a legkészresültebb filmrealizmusból ideszalajtott idős nyugdíjas pár, csakhogy groteszkben. Szöszmötölésük, egymás mellett elbeszélő monológjaik ellenállhatatlanul komikusak, miközben mélységes szomorúság kel a nyomukban. Molnár Piroska öregasszonya csodálatos figura - emeletről-emeletre küzdi fel magát folyvást, és aztán újra csak ugrik a ház tetejéről. Ez a színtiszta szürreál világa, tele a valóság elemeivel, belevilágítanak messziről a Gellérthegy pompás éjszakai fényei, meg a fényben úszó Szabadság szobor. Molnár Piroska meg, mint az élet örök és szomorú körforgásának metaforikus figurája, már ismét a járdán kiterülve, reménytelenül pillant fel a házra, amelynek emeleteit újra csak végig fogja nyögdécselni. Ez a heroikus reménytelenség fogja gyengéd kézzel egységbe a Szabadesés legvadabb és legprovokatívabb epizódjait is. Igazi Pálfi-féle szürreáliák sorjáznak, Pohárnok pedig bravúrosan váltogatja a képek stílusát, ritmusát, mikor mit kíván a történet.

A legbizarrabb tán a házaspár, amely a baciktól való félelmében folpackkal csomagolja be egymást, amikor szeretkezni vágyik, de a meghökkentő erotikának véres vége lesz. A legerősebb tabudöntögető szintén a genitáliákkal kapcsolatos, ugyancsak bizarr formában. A csupa közelikkel dolgozó részben Hegedűs D. Géza precíz szakembere rendesen visszatoloncolja a szépen fejlett csecsemőt az anyaságát meggondolt fiatalasszonyba. Nincs kímélet: azt is látjuk, hova és hogyan. És halljuk, hogy nyom nélkül felszívódik majd. A tévésorozatok bődületes ostobaságát kigúnyoló rész felhőtlen kacagás, a gyerekkori szorongások metaforájaként egy gyönyörűséges bika megjelenése szívbemarkoló fájdalom.

Pálfi merész rendező, bár a nézői befogadás olykor nem könnyű. A tehetségével pedig lehetségessé formálja a lehetetlent.
(Szabadesés (*****)

Szerző

Újra keresik az ország legintelligensebb diákjait

Ismét megrendezik a Nagy Diák IQ-teszt elnevezésű versenyt, amelynek három fordulójában középiskolások és egyetemisták mérhetik össze intelligenciaszintjüket.

A megmérettetés első részében a 17 és 24 év közötti fiataloknak november 9-ig kell kitölteniük a Mensa HungarIQa által kifejezetten a fiatal korosztály számára kifejlesztett online IQ-tesztjét a www.diakhitel.hu/index.php/hu/nagydiakiqteszt oldalon. Azok a fiatalok, akik az első körben 125-nél több pontot érnek el, bejutnak a budapesti fordulóba, ahol ingyen tölthetik ki a Mensa hivatalos felvételi tesztjét, amely egyben az ország legintelligensebb embereit tömörítő szervezetbe is belépőül szolgálhat. A december 4-i élő döntőbe csak a minimum 130-as IQ-val rendelkezők jutnak tovább - közölték a szervezők az MTI-vel.

Az idei versenyt közösségi kampány egészíti ki: a felhasználók egy úgynevezett online szabadulós játékban mérhetik össze találékonyságukat és logikai képességüket.

A tavalyi versenyen a lányok között az akkor 18 éves Tóth Emese, a budapesti Semmelweis Egyetem elsőéves orvostanhallgatója lett a legintelligensebb, a fiúk közül pedig Kóczán Gergely, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem akkor harmadéves építészmérnök hallgatója bizonyult a legjobbnak.

Szerző
Témák
diákok IQ

A tűzgyújtás a kultúrát is fejlesztette

Publikálás dátuma
2014.09.24. 17:08
Fotó: Scoencedaily.com
A tűzgyújtással nemcsak a táplálkozás minősége javult, de az ősi emberi közösségek kultúrája, a gondolkodás, a képzelőerő is fejlődött, mert az éjszakába nyúló, tűz körüli teendők meghosszabbították a napot, az ott zajló beszélgetésekkel megerősödtek a társadalmi hagyományok - állapította meg egy amerikai antropológus, aki negyven éven át tanulmányozta a mai busmanok mindennapjait.

Korábbi tanulmányok azt kutatták, hogy a tűzön készített étel hogyan befolyásolta az ősi étrendet és az anatómiát, arról viszont kevesebb szó esett, hogy az éjszakába nyúló tábortűz és az általa meghosszabbított nap milyen szerepet játszott a kultúra és a társadalom evolúciójában - idézte a ScienceDaily tudományos-ismeretterjesztő portál az amerikai tudományos akadémia lapjának (PNAS) legfrissebb számában megjelent tanulmányt.

Elkészítéséhez Polly Wiessner, az Utahi Egyetem antropológusa negyven éven át tanulmányozta a busmanok életét. "Van valami a tűzben, ami összeköti, ellazítja, de egyúttal izgalomba is hozza az embereket" - hangsúlyozta a kutató.

Wiessner elemezte a Kalahári-sivatagban élő mintegy 4000 kung busman napközbeni és esti, tűz melletti beszélgetéseinek témáit. "A busmanok tanulmányozásából nem mondhatjuk el, milyen volt a múlt, ám ezek az emberek vadásznak és gyűjtögetnek: őseink az őstörténeti idők 99 százalékában így éltek. Ha a mai vadászó-gyűjtögetőket tűz körüli éjszakáit vizsgáljuk, segít válaszolni arra a kérdésre, hogyan befolyásolja a parázs bevilágította tér az emberi életet" - magyarázta Wiessner.

Régészeti adatok szerint nagyjából egymillió éve kezdett tüzet gyújtani az ember, rendszeresen 400 ezer éve használja - írta a kutató.

"A tűz megváltoztatta a napi életritmust, lehetővé tette, hogy fennmaradjunk sötétben is, kérdés, hogy járult ez hozzá a fejlődéshez" - magyarázta Wiessner.

A tűz körül régebbi vadászatokról, házasságról, gyilkosságról, bozóttűzről, születésről, eltévedésről, más csoportokkal való találkozásról, veszekedésekről, állatüldözésről, házasságon kívüli viszonyokról beszélgettek, mítoszokat is meséltek.

A kutató tanulmányához elemezte azt a 174 nappali és éjszakai beszélgetést, amelyekről 1974-ben készített jegyzeteket, valamint 68 tábortűzi történetet, amit az 1970-es években hallott, majd 2011-2013 között visszatért, és újra meghallgatta őket.

Éjjel nagyon megváltoztak a témák - állapította meg. A napközbeni témák 34 százaléka volt panasz, kritika és pletyka, 31 százalék munka, például vadászat és élelemszerzés, 16 százalék tréfa, 6 százalék történet, a többi egyéb tárgyú beszélgetés.

Éjjel 81 százalékban történeteket meséltek. Csak 7 százalék volt panasz, kritika és pletyka, négy százalék volt munka. Ezen kívül táncoltak, énekeltek, történeteket meséltek egymásnak, és a vallásos szertartások is nagy szerepet játszottak. "Ezektől a történetektől, meséktől, szertartásoktól kapott szárnyra az emberi képzelőerő és fejlődhettek a gondolkodási készségek: olyan emberekről beszéltek, akik nem voltak jelen, csak a gondolataikban, így kialakult a virtuális közösség alkotásának képessége. Ez ma a közösségi háló iránti igényben is kifejeződik - írta a kutató.

A mai természeti népeknél tapasztaltakat azonban nem lehet tökéletesen alkalmazni az őskori társadalmakra, a korabeli életkörülmények ugyanis nagyon nehezen rekonstruálhatók. Írott források nincsenek, a régészeti leletek mindenek előtt a "munka világáról" nyújtanak ismereteket, tehát a vallásukról, társadalmuk szerkezetéről, az egyes csoportok közötti kapcsolatokról keveset tudnak a kutatók.
   

Szerző
Témák
tűz busmanok