A VILÁG SAJTÓJA a nemzeti szocialista kormányzatot Németországban jó részben mint az önkény és a megfélemlítés uralomra jutását állította be; ennek következtében az egész mozgalom úgy szerepelt a külföldi szemlélő előtt, mint a joguralom teljes megtagadása. Így érthető érdeklődés előzte meg azt a német jogászgyűlést, amelyet az új rendszer korszakában első ízben most október elején tartottak meg.
Sokan felvetették a kérdést, hogy lehet-e még a harmadik német birodalomban jogról és jogállamról beszélni. A német nemzeti szocialista jogászszövetség meghívása folytán e sorok írójának módjában volt a lipcsei német jogászgyűlésen részt venni. A helyszínen szerzett közvetlen tapasztalatok alapján, felhasználva a jogászgyűlés előadásainak és a legújabb német jogi irodalomnak anyagát is, az alábbiakban megkísérlem ismertetni a német szocializmus jogszemléletét.
Természetesen teljesen kialakult új jogi rendszerről ma még nem lehet szó. A jogászgyűlés vezető egyéniségei elismerték, hogy az új jogrendszer kialakítása még a jövő feladata. Épp ebből a célból állították fel a jogászgyűlés alkalmából az "Akademie für deutsches Recht" elnevezésű szervezetet, amely tekintélyes jogászokból és gyakorlati férfiakból összeállítva, hivatva lesz a német jog egész területét átdolgozni és a jogot a német nemzeti szocializmus szolgálatába állítani. Az új jogszemléletnek az alapelvei azonban már kialakultak, az előadásokban és az eddig is közzétett tanulmányokban határozottan kidomborodtak. Ilyen módon már ma meg lehet jelölni azt az irányt, amely felé a német jogot fejleszteni kívánják.
Állandóan visszatért a jogászgyülésen annak hangoztatása, hogy a nemzeti szocializmus nem ellensége a jognak; ellenkezőleg jogállamot akar építeni annak minden követelményeivel. A jog a nép belső meggyőződésének, érzelmi világának külső megnyilvánulása, a nemzet külső formája; a jog eszköz a nemzeti erő érvényesítésére. A német nép mindig a jognak népe volt és a jog eszközeit az új ideálok érvényesítésében sem nélkülözheti. Sőt az új rendszerben a jog jelentőségének, népszerűségének és tekintélyének még sokszorosan meg kell növekednie. Büszkén emlegették, hogy a régi jogászgyűlések egy zártkörű szaktestületnek bizalmas tanácskozásai voltak, elzárkózva az élettől, semmi érdeklődést a közvéleményből ki nem váltva; a jogászgyűlés új típusát az egész nép, a tömegek közérdeklődése kíséri. Mert ezeken az új jogászgyűléseken az egész nemzet életbevágó kérdéseit beszélik meg és akarják a jog eszközeivel érvényesíteni. Az új jogászgyűlés nemzeti megnyilatkozás volt, amelyben tízezrek vettek részt, amely hatalmas felvonulásokkal volt kapcsolatos, amelynek tárgyalásait az egész német közvélemény figyelme kísérte, amelyről a sajtó állandóan részletes ismertetéseket közölt.
A nemzeti szocializmus tehát nem önkényt akar, hanem jogrendet.
A hivatásos tisztviselőség visszaállításáról szóló törvény indokolása büszkén hivatkozik arra, hogy nem kívánnak a kormány részére általános felhatalmazást igénybe venni az elbocsátandó tisztviselők személyének a kiválogatására nézve, hanem már a törvényben megjelölik azokat a tisztviselőcsoportokat, amelyeket el kell bocsátani vagy nyugdíjazni. Az új rendszer tiszteli a bíró függetlenségét; Frank bajor igazságügyminiszter kijelentése szerint a nemzeti szocializmus elég erős ahhoz, hogy elbírja a független bírákat. A lipcsei Reichsgericht magas bírói testülete bírói talárban üdvözölte a Reichsgericht elé vonult jogászságot és ezzel nyíltan kifejezésre juttatta, hogy a nemzeti szocializmus jogi rendszere iránt tisztelettel van. A nemzeti szocializmus az önkény megelőzésére általában vissza akarja szorítani úgy az igazságszolgáltatásban, mint a közigazgatásban a tanácsrendszert, amely a felelősséget elhomályosítja, az egységes vezetést kockáztatja.
A nemzeti szocializmus tehát jogrendet akar, de nem az eddigi rendszer fenntartását, hanem új jogot, a jognak a megújhodását. Szerintük forradalmi jog ez, de nem a romboló, hanem az építő munkának a forradalmi joga. Ez az új jog lesz hivatva kifejezésre juttatni a német nép új elhatározásait, élniakarását, egységét és elszántságát. Az új jog eszközzé válik az újjáépítés munkájában, fegyverré a nemzeti akarat érvényesítésére.
Ez az új jog nem lesz a jogászosztálynak nehezen hozzáférhető, bonyolult, mesterséges joga (Juristenrecht), hanem a nép joga, amely egyszerű, világos, gyorsan alkalmazható (Volksrecht). Az eddigi kor szakadékot teremtett a nép jogi gondolkozása és a jogászosztály jogkezelése között; a nép elidegenedett a jogtól, amelyet nem értett és amely nem alkalmazkodott az ő igényeihez; a nép bizalmatlanná vált a jogászosztály iránt. A perben nem az igazság és a bíró, de a felek uralkodtak, az ügyvéd fele érdekeinek egyoldalú képviselőjévé vált. Ebből a válságból (Rechtsnot) ki kell a német jogot mozdítani, a jogot az élet követelményeihez alkalmazni, a jogászrendet a német közösség életébe visszakapcsolni. Véget kell vetni annak az igazságszolgáltatásnak, amely egy osztály vagy rend jogi felfogását kényszeríti rá az egész nemzetre és olyan jogot kell alkotni és végrehajtani, amely jog az egész nép jogi felfogását tükrözi.
