- Van még tétje az önkormányzati választásnak?
- De még mennyire, hogy van. Ezúttal semmiképpen sem várható áttörés, de Budapesten a baloldali pártoknak jó esélyük van legalább hét-kilenc kerületi polgármesteri helyre és jó néhány vidéki városban Szombathelytől Salgótarjánig is győzhetünk. Mindenképpen tehetünk egy lépést előre.
- Nem túl optimista ez a jóslat?
- Abban az értelemben lehet az, hogy a devizaadósok megmentésével a Fidesz egy választási atombombát dobott a küzdelembe. Ezzel hagyományos fegyverekkel nehéz harcolni, mert nagyon egyenlőtlen. Ezzel együtt sok helyen van lehetőségünk a jó szereplésre.
- Azért nem csak a Fidesz atombombája határozza meg a várható eredményeket, hanem az ellenzék fiaskói is. Csak példaképpen említjük Óbudát, ahol a Demokratikus Koalíció nem tudta megszerezni a jelöléshez szükséges támogatást.
- Ott gyermekded hiba történt. Kicsit nagyvonalúak voltak a helyi emberek. Megelégedtek a szükségesnél 10-15 százalékkal több aláírással. Ez nem bizonyult elégnek. Egyébként sehol nem okozott gondot, hogy 20-25 százalékkal több hiteles aláírást gyűjtsünk. Tény ugyanis, a DK azon négy párt között van, amely - nem is túl nagy erőfeszítéssel - minden megyében tudott listát állítani. Óbudáról nem jelezték, hogy bármilyen gondjuk lenne.
- Nem lehetséges, hogy az idei választások előtt az együttműködő baloldali pártok nem jól mérték fel az esélyeiket?
- Az a realitás, hogy erősebb pozíciónk lesz, mint 2010-ben, noha nem várható áttörés. Igaz, négy éve még nem volt DK, de mégis összehasonlíthatjuk a baloldali és liberális pártok együttes eredményeit és támogatottságát. A közgazdászok, ha két különböző időszak gazdasági eseményeit akarják összevetni, akkor összehasonlító árakat alkalmaznak. Ilyen szempontból - tehát ha az idén is a 2010-es választási rendszer szerint voksoltunk volna - áprilisban a Fidesz nagyjából nyolccal kevesebb mandátumával elvesztette volna a kétharmadát.
Ennyivel javult a mi pozíciónk. 2009-ben az EP-választásokon a szocialistáknak és az akkori SZDSZ-nek kevesebb, mint 20 százaléka volt, most hármunknak 27. Nem állítom, hogy kifordítottuk a világot a négy sarkából, de az nem igaz, hogy eredménytelenül telt el az elmúlt négy év. Ezzel a hatalommal szemben csak a lassú átépítkezés a reális politika. Én ebben hiszek, ezt a munkát kell folytatni. Nem kell megígérni a választóknak, hogy október 12-én éjszaka vörösbe, vagy kékbe borul a választási térkép. Nem fog. De megjelennek kék, meg piros szigetek, olyanok, amik eddig narancssárgák voltak.
- A héten jelzett gazdasági intézkedésekkel még az ellenzék kezére is játszik a kormány.
- Mindez azt tükrözi, hogy a hatalmi konszolidáció nem jár együtt gazdasági, ennek következményeként pedig szociális konszolidációval. Ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy meg vannak számlálva a Fidesz órái.
- Ismét csak azt kérdezzük: ez nem túlzott optimizmus?
- A miniszterelnök az elmúlt négy évben három zsebet ürített ki. A magán-nyugdíjpénztárak 3 ezer milliárdjával finanszírozta a hatalmi konszolidációt. Ehhez jött a közműcégeknél most már második éve tartó kierőszakolt árcsökkentés, illetve a bankadó és az adósmentés. Ez a három együtt 6-7 ezermilliárd forint volt. De elfogyott a pénz. Mind a három zseb üres és nincs már negyedik. Orbán Viktornak most először kell szembenéznie azzal, hogy a hatalmat csak tisztességes gazdaságpolitikával, költségvetéssel lehet fönntartani. És arra kényszerül - amire mi is rákényszerültünk a második ciklusban 2006 után, amikor eljött a szembenézés ideje -, hogy megnézze, mi van akkor, amikor nem mások pénzéből konszolidálunk, hanem a költségvetésből. Eddig tudott ez a politika sikeres lenni. Most elfogyott a pénz. Az ellenzékre másképp tekint majd az ország, ha kiderül, Orbán sikerei cipollai szemfényvesztésből származnak.
Most 1700 milliárdra van szükségük a büdzsé kiadási oldaláról. Ez hathavi nyugdíjjal egyenlő, másfél év teljes egészségügyi, nyolc év felsőoktatási költségvetése. Ennyi pénz kellene, hogy a működő pályán tartsák az országot. Nem véletlen, hogy nem merték benyújtani a költségvetést a választások előtt. Inkább törvényt módosítottak, mert tisztában vannak a drámai következményekkel. Nem tudnak már adót emelni. Marad a kiadási oldal, amihez nem nyúltak hozzá, sőt költöttek, folyamatosan. Most ki fog derülni, hogy nincs titkos orbáni igazság. Eljön az igazság pillanata. Sokan rájönnek majd, hogy a kutya fáját, hát igaza volt a Gyurcsánynak. Ha nem lövik széjjel azt a világot 2006 után, majdnem tíz évvel előrébb lennénk. És az már egy új politikai helyzet lesz.
- Orbán őszödi beszédére vár?
- Nem, ő soha nem fogja beismerni, hogy tévedett, de át fog rajta lépni az igazság. Nincs az az orbáni kommunikációs trükk, amivel meg lehet magyarázni az embereknek, hogy miért lesz reménytelen az életük. Ezt nem lehet ráfogni Clintonra, meg Barack Obamára, nem lehet ráfogni nyugaton áskálódó baloldaliakra. A realitásnál nincs nagyobb úr és az most nem Orbánnak dolgozik. Október második felében, sajnos a választás után, már okosabbak leszünk. Nem olyan bátor a kolléga, hogy már most el merje nekünk mondani, mi vár ránk. Megjegyzem, ez számunkra sem lesz könnyű menet.
- Pontosan egy hónapja, a Népszabadságban megjelent cikkében már felvázolta az orbáni rendszer elleni stratégiát. Igaz, a legtöbben azt emelték ki, hogy egységesítené a baloldalt.
- Valóban együttműködő, egységes baloldalra van szükség, amikor a demokrácia és az önkény között kell választani. A kettő közötti politikai világ a senki földje. Ott nagyon ritka a levegő, aki ott van, az előbb-utóbb politikailag meghal. A mostani választás is jelzi, hogy nincs minden rendben: a közös főpolgármester-jelölt elhúzódó keresése és az sem, hogy Tarlós főpolgármesternek a mai napig öt-hat kihívója van. Én nem mondok mást, mint Bajnai Gordon 2012. október 23-án: valamennyi demokrata legszélesebb összefogására van szükség Orbán rendszerének leváltásához. Ezt fölismertük. Csak még sokan vannak, akikben erősebb a pártérdek képviselete, mint ennek a viszonylag egyszerű ténynek az elfogadása. A szememre szokták vetni, hogy miért most mondom. Pontosan azért, mert a választás előtt kell tisztázni a politikai pozíciónkat. Nagyon fura az az érvelés, hogy jobb lenne csak a választás után beszélni erről.
- De nem jóval a választás előtt lenne erre szükség?
- Nekem aztán nem mondhatják, hogy nem állok évek óta a legszélesebb összefogás pártján. Az, hogy legalább ilyen szintű összefogás van ezen az oldalon, részint nekünk köszönhető. Én szívesebben mennék ennél gyorsabban, de nem gyakorolhatunk nyomást a többi pártra. Tíz ellenzéki választóból kilenc azt mondja, hogy ennél együttműködőbb, közös fellépésre jobban alkalmas, akcióképesebb ellenzéket szeretne. Legalább mutassuk meg, hogy halljuk és értjük a választók hangját. Még nem tudjuk megcsinálni, de igazatok van, és majd törekszünk rá.
- Erre mondják a jobboldali elemzők, hogy Gyurcsány maga alá akarja gyűrni az egész baloldalt.
- Nyilván, mert sokan csak ennyit látnak, vagy akarnak látni a politikából. Én ezt ócska, középszerű dolognak tartom. Van más is a személyi, hatalmi ambíciókon túl a politikában, még akkor is, ha ezt sokan nem tudják elképzelni. Annak a cikknek a végén azt írtam, hogy ez lassú folyamat lesz, már csak azért is, mert ma nincsenek meg a személyi, politikai feltételek. Ez annak a bevallása, hogy a mai állapotban az együttműködés vezetésére egyikünk sem lenne elfogadható. Ennél tisztábban nem lehet beszélni.
- A választók egy része azonban azt gondolja, hogy a jelenlegi baloldali pártok hajója elment. Lehet nekik valamit adni?
- Azokkal a hajókkal lehet versenyezni, amelyek a vízen vannak. Egyébként pedig üdvözlünk mindenkit a kikötőben. Senki nem akadályoz meg senkit sem, hogy új politikai formációkat, mozgalmakat, pártokat szervezzen. Bárki lehet sikeresebb és jobb, mint a maiak. De ma ezek küzdenek. Jó néhányan rátesszük az életünket, a nappalunkat, az éjszakánkat erre a dologra. Muszáj a választóktól azt kérni, hogy segítsék a közös ügyet. Abból még sosem lett győzelem, ha valaki húzogatta a száját, vagy a többiekre öntötte a rossz hangulatát. A három párt három különböző helyzetben van. Meggyőződésem, hogy ma a legvilágosabb stratégiai politikai céllal, a legegységesebb vezetéssel, bizonyos értelemben a legkiépítettebb szervezettel a DK rendelkezik. Szerintem a következő években növekedni fogunk, de nem gondolom azt, hogy egymagunkban meg tudjuk verni a Fideszt. Akkor pedig olyan stratégiára van szükség, amelyben a többiekkel is együtt lehet és kell működni.
- Azt mondja, éjjel-nappal küzdenek, de a botrányokon kívül alig jut el valami a választókhoz.
- A mostani kampányban a helyi ügyekről van szó. Ezek között nincsenek országos jelentőségűek, amelyek mindenütt megmozdítanák a választókat. Mondok példát. Szombathelyen a győzelemre esélyes MSZP-s Ipkovich György kampányjavaslata az, hogy nem érdemes a városban fenntartani a fizetős parkolórendszert, nincs belőle annyi bevétel, nincs olyan forgalomcsillapító hatása, hogy megérné. Az ország többi részén ezt nem tudják, én is csak azért, mert többször jártam ott. Csepelen Horváth Gyula, a baloldali polgármesterjelölt vissza akarja hozni a pezsgő közösségi életet, kultúrát. Ott a munkásotthon környékén - amit egyébként Weiss Manfréd építtetett a 20. század elején - szabad, lüktető kulturális közélet volt. Ez másoknak talán nem mond semmit, de az ott élők között sikert lehet vele elérni.
- A kampányban azonban vannak országos jelentőségű események is. Ilyen volt nemrég a DK által szervezett Ellenállás napja. Ott ön is beszélt, pontosabban nagyrészt rekedt hangon ordibált. Úgy véli, ez hatásos?
- Ne túlozzanak, és ne legyen igazságtalanok! Ezt hagyják meg a jobboldal orrfacsaró médiájának. Max Weber azt írta A politika, mint hivatás című széles körben ismert alapművében, hogy a politikus három legfontosabb tulajdonsága közül az első a szenvedély. Én kétségkívül szenvedélyes politikus vagyok. A beszédeimnek vannak elemző, nyugodt és vannak szenvedélytől fűtött részei. A jobboldali elemzők persze ezt a szenvedélyt összekeverik az agresszióval, a kiabálással. Én nem szégyellem a szenvedélyemet. Politikusnak lenni nem könyvelői ridegséget igényel. Feltámasztani és megerősíteni az emberekben a hitet, hogy van miért küzdeni, ahhoz így kell beszélni. Én szeretem ezt a fajta szenvedélyt, és nem is akarom elhagyni.
- Ugyanakkor folyamatosan megüzeni, hogy nem akar miniszterelnök lenni. Ez nem bizonytalanítja el a választóit?
- Nemrég egy interjúmban azt mondtam, nem fogadnék nagy tétben arra, hogy még valaha miniszterelnök leszek, de arra sem, hogy soha. Ez most a realitás. Tény, hogy ma nem én vagyok a legnépszerűbb magyar politikus, sőt a legnépszerűbb demokrata politikus sem. Nem bánnám, ha az lennék, de ennek érdekében nem fogok kibújni a saját bőrömből és mást mondani, mint amit nagyjából gondolok. Nem akarok vakként és süketként viselkedni. Ma a baloldal velem nem nyerne. Ha nem Mesterházy Attila a közös jelölt, hanem én, akkor sem nyertünk volna. De ma nincs is ilyen kérdés a baloldalon, bár lenne. Ezer problémánk van. Ezek közül az, hogy kiben ágaskodik a miniszterelnöki ambíció majd egyszer, és kivel lehet majd legnagyobb valószínűséggel nyerni, nem tartozik az első százba.
- De ez nem a miniszterelnöki ambícióról szól, hanem arról, van-e valaki egyáltalán a baloldalon, akiben hinni lehet?
- Van, aki bennem hisz, van, aki másban. Nem lehet megspórolni ezt az utat. Nem a vezérekről szól ez a történet. Szerintem iszonyatos állapotban van az ország. Nyitottabb politikára van szükség. Engedni kell új embereket beérkezni a politikába, ami tele van konfliktussal. Türelmesebbnek kell lenni az új emberekkel, hiszen kevésbé tapasztaltak, többet hibáznak, s ha ezt a szemükre vetjük, magunk tesszük tönkre őket. El kell dönteni, ha új embereket akarunk, akkor több türelem és szolidaritás kell. Bennem ez megvan. Ha a választóink igénylik, hogy mellettünk új arcok is legyenek, akkor fogadják az újakat nagyobb bizalommal, megértéssel, nézzenek el nekik több tévedést.
És ne írják le őket pár hét alatt, mert ez a legkönnyebb. Hagyni kell az új embert fölnőni. Végre vége lesz ennek a választásnak, mindenki fáradt, nincsenek új témák, nincs új politikai momentum. Mitől lenne itt fordulat? Utána marad három évünk, hogy olyan politikusok kerüljenek előtérbe, akik még többeknek szimpatikusak, elfogadhatóak, választhatóak. Sok munka vár ránk, ez nem kétséges. Mi el fogjuk végezni ezt a munkát. Én is. És soha nem adjuk fel.
