Előfizetés

Kultúrák harca - Élesedik a török fejkendővita

Publikálás dátuma
2014.09.28. 13:32
Török iskoláslányok kendőben és anélkül/Getty Images
Már a tíz éves kislányok számára is engedélyezik az iskolában a fejkendő viselését – tette közzé a hivatalos közlönyben a török kormány. Az állami iskolák 5-12. osztályára vonatkozó szigorú rendszabályok szerint tilos a haj, illetve arcfestés, a tetoválás és a piercing. Tiltott a szakáll és a bajusz is.

Ezek a tilalmak korábban is érvényben voltak, szeptember közepén azonban a török kormány elfogadta a fejkendőre vonatkozó módosítást, az első négy osztály kivételével. Az állami egyetemeken már korábban engedélyezték a hidzsab viselését. A kormány indokolása szerint a diáklányok sürgették, hogy vessenek véget a tilalomnak, s a vallásos nők alapvető emberi joguknak tartják a fejkendő hordását.

Az ellenzéki Köztársasági Néppárt (CHP) ugyanakkor az alkotmánybíróságon akarja megtámadni a rendelkezést, mondván, a modern török állam egyik alapelvét, az állam és egyház szétválasztásának elvét sérti vallási jelkép viselése az állami oktatási intézményekben.

Egitim-Bir-Sen, a konzervatív oktatási szakszervezet még egy lépéssel tovább menne: a koedukált oktatás felszámolását, külön lány- és fiúosztályok indítását követelik a Hürriyet Daily News jelentése szerint.

Az Emmi szerint a szigor célravezető, csökkent a hiányzás

Publikálás dátuma
2014.09.28. 13:04
Illusztráció/Getty Images
Átlagosan mintegy 15 százalékkal csökkent az iskolákban az 50 órát meghaladó igazolatlan hiányzások száma a 2013-14-es tanévben az azt megelőzőhöz képest - közölte az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyi államtitkársága.

A kormány 2010-ben döntött arról, hogy a tanköteles korú gyermekeknél a rendszeres iskoláztatáshoz köti a családi pótlék kifizetését. Így ma már - életkortól, szociális helyzettől függetlenül - felfüggesztik a családi pótlék utalását azoknak a szülőknek, akiknek gyermeke több mint 50 órát hiányzik igazolatlanul. A Pedagógusok Szakszervezete a döntés bejelentésekor jelezte: mindenképpen tisztázásra szorul, hogy a szülő mely esetekben felelős az iskolai hiányzásokért.

Az Emmi most kiadott közleménye szerint a szabályozásnak is köszönhető, hogy mára jelentősen csökkent az iskolai hiányzások száma. Míg a 2009-10-es tanévről a 2012-13-asra 35 százalékkal, addig az idén júniusban véget ért 2013-14-es tanévre további 15 százalékkal csökkent átlagosan ez az arány - ismertették az adatokat.

A sok hiányzás vége általában a magántanulói státusz  - írta a Nyomor széle blogban L.Ritók Nóra egy évvel a hiányzást családi pótlék megvonásával büntető rendelkezés bevezetése után.

"Gyakorlatilag egyenes út a szakképzetlen, munkaerő piaci szempontból alig értékelhető munkaerőhöz, belőlük legfeljebb a közmunkaprogramok alanyai lesznek. Még általános iskolában jobbára sikerül nagy erőfeszítésekkel bent tartani a gyerekeket, de a szakiskolában már nem lehet. Még a családi pótlék megvonása árán sem. A hiányzás egyre több, a gyerek nem megy, semmi áron, végül a szülő is tehetetlenül széttárja a karját: - Mit csináljak vele? Agyon nem üthetem….
 Persze mondhatjuk, hogy a gyerek a hibás, és a családok. Mert nem értik meg az iskolakötelezettség tényét, és azt sem, hogy aki nem tanul, az nem viheti semmire. Arra, hogy ebben a helyzetben talán az is benne lehet, hogy az intézményrendszer nincs a helyzet magaslatán, kevesebb szó esik. Szinte semmi.
Sokat láttam már. Lányanyát, aki tizenöt évesen szült, majd a szoptatás befejezése után kellett volna visszamennie a suliba.... 
Van, akinél kényszer szülte a megoldást: a szülő betegsége hozta a helyzetet, ha kórházban van, és gyakran van ott, a kisebbekre kell vigyázni. És kell dolgozni menni is, idénymunkára, feketén, mert kell a pénz, és a nagyfiú már elég erős hozzá. Muszáj otthon maradni hát, sokszor hetekre is.(....)
Sorolhatnám még tovább. Sokan vannak. És mellettük tömegesen ott vannak a reggel iskolában megjelenők, de az első óra után megpattanók, akik a nap további részét csavargással töltik. (...)  Akiknek a mulasztása már rég meghaladta a hiányzási határt. Akiknek már kimentek az első szabálysértési felszólítások. Akiknél a szülő legyint a családi pótlék megvonására, mert semmi nem elég, így sem, úgy sem. Akik nem fogják tudni befizetni a büntetést, lesz hát majd börtön, de legyen, viselik ezt is, mint mindent, ebben a tanult tehetetlenségben, nem tesznek semmi ellen, lesz, ahogy lesz."

Az Emmi szerint a szigor célravezető, csökkent a hiányzás

Publikálás dátuma
2014.09.28. 13:04
Illusztráció/Getty Images
Átlagosan mintegy 15 százalékkal csökkent az iskolákban az 50 órát meghaladó igazolatlan hiányzások száma a 2013-14-es tanévben az azt megelőzőhöz képest - közölte az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyi államtitkársága.

A kormány 2010-ben döntött arról, hogy a tanköteles korú gyermekeknél a rendszeres iskoláztatáshoz köti a családi pótlék kifizetését. Így ma már - életkortól, szociális helyzettől függetlenül - felfüggesztik a családi pótlék utalását azoknak a szülőknek, akiknek gyermeke több mint 50 órát hiányzik igazolatlanul. A Pedagógusok Szakszervezete a döntés bejelentésekor jelezte: mindenképpen tisztázásra szorul, hogy a szülő mely esetekben felelős az iskolai hiányzásokért.

Az Emmi most kiadott közleménye szerint a szabályozásnak is köszönhető, hogy mára jelentősen csökkent az iskolai hiányzások száma. Míg a 2009-10-es tanévről a 2012-13-asra 35 százalékkal, addig az idén júniusban véget ért 2013-14-es tanévre további 15 százalékkal csökkent átlagosan ez az arány - ismertették az adatokat.

A sok hiányzás vége általában a magántanulói státusz  - írta a Nyomor széle blogban L.Ritók Nóra egy évvel a hiányzást családi pótlék megvonásával büntető rendelkezés bevezetése után.

"Gyakorlatilag egyenes út a szakképzetlen, munkaerő piaci szempontból alig értékelhető munkaerőhöz, belőlük legfeljebb a közmunkaprogramok alanyai lesznek. Még általános iskolában jobbára sikerül nagy erőfeszítésekkel bent tartani a gyerekeket, de a szakiskolában már nem lehet. Még a családi pótlék megvonása árán sem. A hiányzás egyre több, a gyerek nem megy, semmi áron, végül a szülő is tehetetlenül széttárja a karját: - Mit csináljak vele? Agyon nem üthetem….
 Persze mondhatjuk, hogy a gyerek a hibás, és a családok. Mert nem értik meg az iskolakötelezettség tényét, és azt sem, hogy aki nem tanul, az nem viheti semmire. Arra, hogy ebben a helyzetben talán az is benne lehet, hogy az intézményrendszer nincs a helyzet magaslatán, kevesebb szó esik. Szinte semmi.
Sokat láttam már. Lányanyát, aki tizenöt évesen szült, majd a szoptatás befejezése után kellett volna visszamennie a suliba.... 
Van, akinél kényszer szülte a megoldást: a szülő betegsége hozta a helyzetet, ha kórházban van, és gyakran van ott, a kisebbekre kell vigyázni. És kell dolgozni menni is, idénymunkára, feketén, mert kell a pénz, és a nagyfiú már elég erős hozzá. Muszáj otthon maradni hát, sokszor hetekre is.(....)
Sorolhatnám még tovább. Sokan vannak. És mellettük tömegesen ott vannak a reggel iskolában megjelenők, de az első óra után megpattanók, akik a nap további részét csavargással töltik. (...)  Akiknek a mulasztása már rég meghaladta a hiányzási határt. Akiknek már kimentek az első szabálysértési felszólítások. Akiknél a szülő legyint a családi pótlék megvonására, mert semmi nem elég, így sem, úgy sem. Akik nem fogják tudni befizetni a büntetést, lesz hát majd börtön, de legyen, viselik ezt is, mint mindent, ebben a tanult tehetetlenségben, nem tesznek semmi ellen, lesz, ahogy lesz."