Azzal akartam kezdeni, hogy nincs esély. A hétfőn történtek után a demokratikus pártok semmi jóra nem számíthatnak a főpolgármester-választáson. Megkockáztatom: még a nyerhető kerületekben is romlott a helyzetük. Aztán olvastam valamit a Facebookon - sok-sok helyeslő megjegyzéssel -, ami még pontosabban rögzíti a kilátásokat. "A remény hal meg utoljára. Meghalt. Béke poraira." Szomorú bon mot. De sajnos tökéletes.
A hétfői "sajnálatos események" persze nem előzmények nélküliek. És megmutatják, hova vezet a szerencsétlenkedés, a következetlenség, a koncepciótlanság. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy Falus Ferenc maga döntött-e a visszalépésről - amint állította -, vagy kényszerítették rá. Az sem fontos, hogy a DK elnöke, Gyurcsány Ferenc akarata érvényesült-e, avagy Szigetvári Viktor és az Együtt (akkor még PM-estül) elégelte meg jelöltjük balsikerű szereplését.
Lényegtelen, hogy Bokros Lajos valóban jobban állt-e - ahogy a közvélemény-kutatók mérték -, mint a közös baloldali induló, vagy sem. A magukat baloldalinak nevező pártok elhatároztak valamit - valószínűleg közösen, bár már ez is kérdéses - és aztán az egész félbemaradt. A gyakorlatilag nem létező liberálisokkal nem tudtak megállapodni, hogy az ő jelöltjük is lépjen vissza. Az LMP-vel - amely politikájával kiválóan szolgálja a Fidesz érdekeit, még ha az ellenkezőjét állítja is - nem is akartak, hiábavaló lett volna. Aztán az Együtt társa, a Párbeszéd Magyarországért közölte, hogy nekik Bokros nem elfogadható. A reménybeli baloldali választó már eddig is csak kapkodta a fejét. És akkor még nem tudta, hogy ennek a lehetetlen színjátéknak a csúcspontját az MSZP szolgáltatja.
A párt, amely kényes arra, hogy a baloldal vezető erejének tekintsék és ezért még tiszteljék is, estére kicsit meghasonlott önmagával. Előbb a budapesti párttanács határozatát olvasta fel a budapesti elnök. Szigorúan papírból. Ez arról szólt, hogy tudomásul veszik a kialakult helyzetet. Vagyis hogy Falus már nem a jelöltjük. Ezek után nincs más hátra, mint hogy - jobb híján - a legesélyesebb induló, vagyis Bokros Lajos támogatására szólítsák híveiket.
Kunhalmi Ágnes szavai már tükrözték, hogy mindez nem erősítette frenetikus jókedvüket. Röviddel később aztán a pártelnök - szigorúan papír nélkül - szükségét érezte, hogy világossá tegye, vitájuk van a budapesti párttanáccsal. És ez a vita - ne feledjük - legitim, akármit is jelentsen, különösen a kialakult helyzetben.
Bár Tóbiás József ki sem ejtette Bokros Lajos nevét, de azért egyértelmű volt miről beszél, amikor azt mondta: sajnálják, hogy immár nincs baloldali főpolgármester-jelölt. Ám fordult a kocka. Kiderült, hogy ezek után tulajdonképpen a kerületi polgármesterek választása a legfontosabb. Ők ugyanis mind bekerülnek a fővárosi közgyűlésbe és ha köztük sok baloldali lesz, akkor majd ellensúlyozhatják Tarlóst.
Ha pedig még ez sem lenne elég, Bokros Lajos beismerte, hogy benyújtotta a számlát. Tudniillik áprilisban, az országgyűlési választásokon a Modern Magyarország mozgalom hajlandó volt támogatni a baloldali összefogás jelöltjeit. Nem akarták ugyanis megosztani a demokratikus erőket, amelyek mindent megtettek azért, hogy véget vessenek Orbán Viktor rendszerének. És arról nem az egykori pénzügyminiszter és EP-képviselő tehet, hogy ez a minden csak arra volt elég, hogy a Fidesz ismét kétharmadot szerezzen.
Az Egyenes Beszédben Bokrosról az is kiderült -.ha eddig valaki nem tudta volna -, hogy dörzsölt politikus. Érzékeltette, hogy most rajta a sor. Egyébként sem az számít - magyarázta -, hogy valaki jobb- vagy baloldali, hanem az, hogy megdöntsék az önkényuralmat. Október 12-én szerinte az dől el, hogy vissza tudják-e valaha is állítani Magyarországon a demokráciát. Így a szavazóknak a demokrácia és a diktatúra, a Nyugat és a Kelet között kell választaniuk.
Abszolút logikus okfejtés és csak egyet lehet vele érteni. A probléma az, hogy vajon a baloldal híveivel, meg az ingadozókkal el lehet-e fogadtatni a voksolásig hátralévő napokban. A szavazók ugyanis - többségében - nem dörzsölt politikusok, még csak nem is követik napról-napra a politikai játszmákat. Őket meg kell nyerni. Személyesen, határozott állásfoglalásokkal, esetleg ígéretekkel. Meglehet, ez idejétmúltnak tetsző recept, de a választások előtt be szokott válni. Mármost a megnyerni kívánt tömegek mondjuk eddig szimpatikusnak találták Falust, de ellenszenvesnek Bokrost. Tessék őket jövő vasárnapig meggyőzni, hogy semmi sem úgy van, ahogy eddig mondták, a fehér tulajdonképpen fekete, vagy fordítva. És hogy az hoz majd nyugalmat, ha a demokratikus erők egymással hadakozó jelöltjeire voksolnak, nem pedig a jól - vagy kevésbé jól - bevált fideszesekre.
Tartunk tőle, ez sok helyen nem fog sikerülni. Mi több, a főpolgármester-jelölt körüli - nyilvánvalósan ugyancsak legitim - vita az esélyes kerületi indulóknak is rosszat tesz. Ne legyen igazunk. Csakhogy a politikai kedélyek még mindig nem nyugodtak meg, ami szintén csak árt a baloldali akarat érvényre juttatásának. Hiszen a hétfői döntés után nem hogy egyfelé nem húznak az érintettek, hanem még elkezdték a felelősöket is keresni. Tóbiás József közölte, hogy ami történt, arról az MSZP nem tehet (vajon miért nem, ha egyszer ők lennének a legerősebbek?), hanem csak az Együtt, meg a Demokratikus Koalíció.
Meglehet, így van és a szocialistákat behúzták a csőbe. Ha azonban hagyták magukat megvezetni, akkor most már nem lenne jobb hallgatni róla, mint beismerni a kudarc kudarcát is? Az egymásra mutogatás csak arra lehet jó, hogy elmérgesítse a korábbi szövetségesek közötti viszonyt. Mert ne felejtsük el, október 12-e után is lesz élet és a baloldali pártoknak akkor arra kellene koncentrálniuk, hogyan győzhetnek majd négy és öt év múlva. Lehetőleg együtt és jobb stratégiával, mint az idén.
A hatalmon lévők most kényelmesen hátradőlhetnek. Nem kell tartaniuk az ellenféltől. Tarlós István kap újabb öt évet. A szavazóktól persze. De nem szabad elfelejtenie, győzelmét annak köszönheti, hogy a baloldal már a voksolás előtt vesztett. És nem csak egy választást. Sokkal többet. A reményt is.