Tekintettel arra, hogy a kötet anyagát legkésőbb valamikor a nyár közepén le kellett adni, erre az időszakra már csak fél évet lehet számolni. Nem lehet tehát Simor Andrást lustasággal vádolni, hiszen vannak költők, akik öt év, vagy akár egy egész élet alatt, nem írnak száz verset.
Ráadásul Simor közben egy nagyon izgalmas folyóiratot is szerkeszt az Ezredvéget. Korábban ketten tették ezt, de szerkesztőtársa, legjobb barátja, áprilisban itthagyott valamennyiünket. Nem véletlen tehát, hogy a százból jónéhány költemény éppen Tabák Andrásra emlékezik.
"Mit ér a vers barát nélkül,/ mit ér a reggel, és mit ér a nap,/ mit ér tervezni, tépelődni,/ ha nincs kivel, az emlék szétszakad!", írja a halál napját idéző - 2014 április 23. - című versében. Egy másik költeményében, a Másnapban így fogalmaz: "A szerda rossz. Tabákhoz nem megyek. / Utolsó versét már nem írja le. / Azt kellene tudni, hogyan tovább, / ha többé nem beszélhetek vele."
Igaz, sok a négy soros vers is a kötetben, sőt: kétsorosok is akadnak, de akárhány sorral, most is egyértelmű Simor politikai elkötelezettsége. Nagyon nehezen viseli el a mai állapotokat. A legkegyetlenebbül talán a kötetnek is címet adó Jézus átkában fogalmaz: "Ki tűröd ezt / és mit se szólsz/ villámaid is alszanak/ vedd átkomat/ ima helyett."
Simor költői lírája a legjobban talán mégis a természetet idéző verseiben kap hangot. Kései termés című sorait például így fejezi be: "Őszidő ez, a tél is eljön. / Készül a fügelekvár. / Vénasszony nyár hever egy felhőn, / fityiszt mutat, és elszáll." Száz vers másfél év alatt talán sok, de a művészetekben a mennyiség és a minőség között nincs egyenes korreláció, meghatározható összefüggés.
