Érdekesebb néha egy-egy arc, profil a képernyőn, minden hosszú szövegelésnél. Az Ökotárs jogásznője az Egyenes beszédben azért volt annyira megrökönyödve, mert a politikai közélet új, eddig még friss demokráciánkban is szokatlan jelenségre hívhatta föl a figyelmet. A kormány közeli sajtó és egyes hatóságok föltételezhető összejátszására. Az egyik, múltja nyomán patinásnak mondható napilap olyan "exkluzív információkkal" eteti gyér olvasótáborát, amelyek elvben csakis nyomozói forrásokból szivároghatnak ki.
Például netán lefoglalt laptopok magán levelezéséből. Volt erre már precedens a honi sajtótörténetben, a sorozatos konstruált perek idején, "leleplezendő" gonosz összefonódásokat. A hatóságnak volt kedvenc napilapja, amely kapta az eredeti híreket. Kizárólagos joggal. Olyan hírlapírókon keresztül, akik bejáratosak voltak bizonyos szigorúan őrzött épületekbe. Vagy házhoz szállították nekik. Dicsőség ilyen korok föltámasztása, vagy inkább nagyon szomorú? A módszer már-már elsüllyedtnek hitt. Visszatér ez is? Ejnye, vagy inkább csüggesztő?
