Én már csak a saját statisztikámnak hiszek. Jobban tudom, hogyan élnek körülöttem a nyuggerek, mint a miniszterelnök. Sőt, annál is jobban tudom, ahogyan a KSH számzsonglőrei megpróbálják elhitetni a fél országgal (már azzal a felével, amelyik a jobboldali lapokat olvassa), hogy ha megjön a nyugdíj, akkor a mintegy 2,9 millió öreg többsége (csak a 4,4 (!) százaléknyi "hivatalosan" szegény idős ember a kivétel), rohan a boltokba dőzsölni.
"Személyes célú kiadásaikra" csak úgy szórják a pénzt! A KSH szerint is az átlagosnál többet hagynak a patikákban, mint a fiatalabbak, de ami még megmarad a nyugdíjukból annak aztán sietve a seggére vernek. A 70 év körüliek különösen szeretnek lakberendezésre és lakásfenntartásra költeni, a KSH szemrebbenés nélkül állítja, hogy ez akár 34 százalékkal is intenzívebben a fiataloknál. 24 százalékkal többet adnak ki élelmiszerre, italra, dohányárura az országos átlagnál. Ebből én arra következtetek, hogy vagy azért költenek olyan sokat dohányra, mert oltári pipásak valamiért, vagy tudatosan mérgezik magukat, hogy hamarabb vigye el őket a tüdőrák, és ne kelljen terhelniük az állam büdzséjét. Ha nem zabálnának mértéktelenül és vedelnének, mint a kefekötők, akkor kevesebbet kellene járniuk a gyógyszertárakba, még több maradna a zsebükben plazmatévére és a megmaradó milliókat oda tudnák adni a fiacskájuknak házacskára…
Ezzel csak egy baj van: akiket én látok a piacon "dőzsölni" azok csirke-farhátat vesznek, meg két darab paradicsomot és néha egy fürt szőlőt. És amit megspórolnak, abból tényleg adnak néhány ezer forintot a gyerekeknek meg az unokáknak, mert azoknak kenyérre, ruhára, iskolai kirándulásra kell. Nem biztos, hogy a szülőknek is hoz pénzt minden hónapban a postás.
