Juhász Dániel;
Afrika;vírus;Nemzeti Biztonsági Laboratórium;Ebola-járvány;Kis Zoltán;Pályi Bernadett;
2014-10-07 07:31:00
Nem fenyegeti hazánkat az Ebola
Afrikából hazatérő magyar szakemberek számoltak be lapunknak kinti tapasztalataikról, munkájukról, a halálos járvány ellen folytatott harc nehézségeiről. Úgy vélik, hogy a vírus tombolása mérséklődhet, köszönhetően a rendületlen munkának és a mind széleskörűbb nemzetközi összefogásnak. A kutatók arra is felhívják a figyelmet, hogy hazánkban nem kell tartani az ebola megjelenésétől, hiszen a közegészségügyi viszonyok fényévekkel jobbak az Afrikában tapasztalt körülményeknél.
Szinte a nullával határos a valószínűsége annak, hogy valaki Magyarországon ebolás beteggel találkozzon - jelentette ki Kis Zoltán virológus, a Nemzeti Biztonsági Laboratórium vezetője, aki három hétig tartózkodott Új Guineában, szakértelmével és fáradhatatlan munkával segítve az ebolavírus elleni védekezést.
Miközben Nyugat-Afrikában az ebola tombol, a kontinens középső részén egy másik rendkívül veszélyes kórokozó, a Marburg-vírus ütötte fel a fejét. Az ugandai hatóságok bejelentették, hogy még szeptember végén egy harminc éves férfi életét vesztette a vérzéses lázzal járó megbetegedésben.
Karantén alá helyeztek nyolcvan személyt, akivel az illető kapcsolatban állhatott – közölte az állami egészségügyi hivatal igazgatója, Jace Aceng. Yoweri Museveni elnök nyugalomra intette a lakosságot.
Helyi közlések szerint az elhunyt röntgenesként dolgozott egy missziós kórházban. Karantén alá helyezték egyebek mellett az egészségügyi intézmény 38 munkatársát is.
Ugandában eddig viszonylag hamar sikerült elejét venni a nagyobb Marburg-járványnak. A vírus az azonos nevű német városról kapta a nevét: 1967-ben afrikai majmokkal kísérleteztek Marburgban. A vírus 31 személyt fertőzött meg, közülük hét személy vesztette életét. Ekkor sikerült először klinikai körülmények között kimutatni a kórokozót.
A megbetegedés a magas láz mellett kínzó fejfájással jár. Veszélyességét jól mutatja, hogy a 2004-2005-ös dél-afrikai, kongói és angolai járványban a 399 megfertőzött személy közül 355-en vesztették életüket
A szakember a Népszavának arról is beszámolt: éles a különbség az afrikai és az európai helyzet között.
Elmondása szerint Afrikában borzalmas állapotok fogadták: a higiénia, a kiépített csatornarendszer és folyamatos áram- és folyóvíz ellátás hiánya nehezítették a munkát.
Az afrikai feladatokkal kapcsolatban elmondta: az Orvosok Határok Nélkül (MSF) nevű szervezet által fenntartott táborban - amely a megye kezelési központja volt - külön sátorban kezelték a megerősített és a gyanús eseteket.
Szerencsére a táborban rendelkezésre állt megfelelő védőfelszerelés, így a betegeket gyakran látogathatták az orvosok, a tisztítószemélyzet napjában többször is takaríthatott, kiemelt figyelmet fordíthattak a fertőtlenítésre.
Ugyanakkor több nehézség is felvetődött:
állandó problémának számított a megfelelő védőfelszereléssel és szakemberekkel rendelkező táborok hiánya, és a betegszállítás sem ment mindig egyszerűen: volt olyan eset, amikor az ebolás betegnek másfél napig kellett utaznia egy zsúfolt buszon, míg elért egy táborba - útközben pedig megfertőzte társait, akik közül többen meg is haltak.
Éppen ezért az orvosok nagy hangsúlyt fektetnek az újabb táborok építésére - főként azokon a jobb infrastruktúrával rendelkező településeken, ahol többen betegednek meg -, valamint a betegek felkutatására: ha felbukkant egy bizonyítottan ebolás beteg, a hozzátartozóit is hetekig megfigyelik.
Pályi Bernadett, az OEK Virológiai Főosztály biológusa, a Nemzeti Biztonsági Laboratórium munkatársa nyáron egy egész hónapot töltött Guineában. Lapunknak elmondta, rendkívül feszített tempóban dolgoztak, egész nap folyamatosan kapták a betegmintákat.
A kinti nehézségekkel kapcsolatban beszámolt arról, több táborban is előfordult, hogy például nem volt elég kesztyű, az utak borzalmas állapota miatt bedig az utánpótlás szállítását sem sikerült zökkenőmentesen megoldani: a kamionok elakadtak, az orvosok többször kesztyű nélkül kezelték a betegeket.
A biológus tapasztalatai szerint gyakran a helyiek sem könnyítették meg a szakemberek dolgát: előfordult, hogy megtámadták a járványügyisek terepjáróit, sokszor a betegek sem engedték, hogy megvizsgálják, elszállítsák őket.
Abban mindkét szakember egyetért, hogy az orvoshiány, a helyiek ellenállása, valamint a nem megfelelő kezdeti intézkedések nagyban hozzájárultak a járvány rohamos terjedéséhez. - Pedig nem egy olyan vírusról van szó, ami annyira ellenálló, hogy nem lehet kiírtani.
Egy alapos, szappanos kézmosás már inaktiválni tudja a vírust - mutat rá Kis Zoltán. Pályi Bernadett szerint azonban ma már Afrikában is jobb a szervezés, az orvosok folyamatosan világosítják fel az embereket, a nemzetközi segítség is hatalmas előrelépést jelent. - A magyar laboratóriumi segítség fölajánlása is óriási előrelépés volt a számukra - mondta a biológus.
- Az európai, azon belül is a magyarországi közegészségügyi viszonyok a kinti tapasztalatokkal teljes mértékben összehasonlíthatatlanok - nyomatékosították a szakemberek, akik szerint nagyon alacsony a valószínűsége annak, hogy hazánkban megjelenjen a vírus.
Még ha elő is fordulna ebolás megbetegedés, a vírus terjedésének végképp minimális a kockázata: itthon kidolgozott eljárásrend van, megfelelő mennyiségű és minőségű felszerelés, valamint megfelelő számú, jól képzett szakember áll rendelkezésre.