Ugyanis 2014 áprilisában az Európai Unió Bírósága hiába semmisítette meg azt az uniós irányelvet, amely a tagállamokban az internet- és telefonszolgáltatók gyakorlatát egységesítette, jelesül, hogy bizonyos adatainkat mennyi ideig tárolhatják és hogy a hatóságok azokhoz hogyan férhetnek hozzá, hazánkban a fél éves megőrzést lehetővé tevő törvény nem változott, és továbbra is hatályban maradt. Miközben a bíróság szerint adatmegőrzés kizárólag súlyos bűncselekmények megelőzése, így a szervezett bűnözés és a terrorizmus kivizsgálása, felderítése és üldözése érdekében lehetséges.
A magyar szabályozás azonban nem vonatkozik a kommunikáció tartalmára, "csak" az időtartamára, a hívó felekre, földrajzi helyzetre, a személyek közötti kommunikáció gyakoriságára, és ehhez hasonló adatokra. "Ezekből azonban pontos következtetéseket lehet levonni az érintettek magánéletéről, mindennapi szokásairól, utazásairól, társadalmi környezetéről a kommunikáció tartalmának megismerése nélkül is" - hívta fel a figyelmet a TASZ. Ezért ez az adatmegőrzés súlyos beavatkozás az érintettek magánszférájába, megsértése a személyes adatok védelméhez való alapvető jogoknak. Ezért szerencsés volna a bíróság döntése alapján az arányosság elvének betartása.
Ennek elérése a TASZ szerint - a szolgáltatóknak írt, az adatok törlését először kérvényező levéltől az alkotmánybírósági beadványig - két-három évbe is beletelhet, ráadásul az Ab-t alkotmányjogi panasz esetén semmilyen határidő sem köti. Ugyanakkor a jogvédők szerint arra lehet számítani, hogy ebben az időszakban új uniós szabályozás születik, aminek következtében lehet, hogy a magyar törvényt muszáj lesz így is, úgy is hatályon kívül helyezni. Ám ezt a TASZ nem akarja kivárni.