R.T.;
Tudomány;Parkinson-kór;kémiai Nobel-díj;Eric Betzig;William E. Moerner;Stefan Hell;
2014-10-09 07:18:00
Az idén eddig kihirdetett orvosi, fizikai és kémiai Nobel-díjak azt mutatják, hogy e tudományágak rendkívül szoros kapcsolatban állnak egymással. A kémiát nem lehet elvonatkoztatni a biológiától, ezzel együtt az orvostudománytól és a fizikától sem.
Míg kedden, a fizikai Nobel-díj a fényről szólt, hiszen a fénytechnológia fejlesztéséért ítélték oda japán tudósoknak, a kémiai Nobel-díj a látásunkat helyezte középpontba. A díjazottaknak köszönhetően ugyanis egészen apró mikroorganizmusok is láthatóvá, vizsgálhatóvá váltak.
Az is hasonlóság az eddigi három Nobel-díj odaítélésében, hogy olyan kutatókat illettek az elismeréssel, akik valamilyen jövőbemutató felfedezést tettek, s kutatásaik további hasznát csak a későbbi évtizedekben érzékelhetjük.
Bár a hagyományos elektronmikroszkóp is már olyan világba vezérelte a tudósokat, amelyet addig nem ismertek - hiszen lehetővé tette preparált, halott sejtek vizsgálatát -, az új Nobel-díjasok már a modern fénymikroszkópos technológiát fejlesztették tovább.
Az úgynevezett STED (nem lineáris optikán alapuló) fénymikroszkóp lehetővé tette a molekuláris folyamatok nyomon követését, "élőben" vált "olvashatóvá" például a DNS szerkezete. Kutatásuk révén az orvostudomány is fontos mérföldkőhöz érkezik, hiszen nyomon követhető általa a baktériumok viselkedése, valamint az, miként változtatják struktúrájukat a neuronok.
A szuperfelbontás azért is nagy vívmány, mert nemcsak azt árulja el a szakértők számára, hol, milyen környezetben zajlanak le a biokémiai, s egyéb vegyi, fizikai folyamatok, hanem arra is, miként zajlik ez, s mit eredményez. A Nobel-díj bejelentése utáni előadáson bemutatták, hogyan láthattunk egy apró mikroorganizmust a hagyományos mikroszkóppal, s miként a felfedezés után.
A különbség valóban megdöbbentő: a mikroorganizmus felszíne rendkívüli élességgel látható. Az új fénymikroszkóppal ugyanis a hetven nanométer alatti felbontású struktúrák is láthatóvá válnak. Ernst Abbe fizikus 1873-ban még azt állapította meg, hogy az egymáshoz 200 nanométernél közelebb álló objektumokról nem lehet különálló képet alkotni.
Az egyik díjazott, Stefan Hell a göttingeni Max Planck Intézet kutatóival egyebek mellett az idegsejtek elágazásainak tevékenységét vizsgálta. Hell 2012-ben azt nyilatkozta, hogy az eljárás segítségével nemcsak a mikroorganizmus felszínen zajló folyamatokat lehet látni, hanem azt is, mi zajlik a belsejében.
Mint mondta, az eljárás új utakat nyit a neurológiában, és információkat szolgáltat olyan betegségekről, mint az Alzheimer-kór, az autizmus, vagy a Parkinson-kór. Hell és csapata kutatásaik eredményeit szintén 2012-ben a Science tudományos magazinban is közzétették.
Ami a díjazottakat illeti, Hell Aradon született 1962-ben, szász család sarjaként. Iskoláit már az akkori NSZK-ban végezte. 1991-től Heidelbergen dolgozott az európai biológiai laboratóriumban, majd 1993-tól három évig a finnországi Turkuban kutatott.
2003 óta a heidelbergi rákkutató központ szakértője, az úgynevezett optikai nanoszkóp-részleg vezetője. 2000 óta legalább kéttucatnyi díjjal jutalmazták. Az 1953-as születésű William Morner is a téma elismert képviselője, pályafutása során 386 publikációt tett közzé. Az 1960-ban született Eric Betzig a Virginia állambeli Janelia Farm Research Campus kutatója.
A kitüntetettek 8 millió svéd koronával (272 millió forintnak megfelelő összeggel) gazdagodnak, a díjátadó ünnepséget hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján rendezik.