Nobel Alfred végrendelete szerint az irodalmi Nobel-díjat olyan személyiségnek kell odaítélni, aki az irodalomhoz a legkiválóbb idealisztikus beállítottságú alkotással járult hozzá. Számos bírálat érte a múltban a Svéd Akadémiát amiatt, hogy egy sor olyan neves szerző nem kapta meg az elismerést, akik valóban rászolgálhattak volna. A csütörtök délutáni díjátadó előtt kenyai, amerikai, japán és fehérorosz szerzőt tartottak a legesélyesebbnek a fogadóirodák, az előzetes találgatások azonban ezúttal sem jöttek be: a francia regényíróra, a legalább harminc művet megjelentetett Patrick Modianóra esett az ítészek választása. Arra a szerzőre, akit pályafutása során már számos elismeréssel jutalmaztak műveiért.
Jean Patrick Modiano 1945-ben született Boulogne-Billancourtban az olasz Albert Modiano és Lousia Colpijn belga színésznő gyermekeként. Apja kikeresztelkedett zsidó családból származott. Fiuk sok időt töltött anyai ági nagyszüleinél, hogy elmélyítse flamand nyelvtudását. Anyja, Louisa nem sokat törődött sem Jeannal, sem 1947-ben született öccsével, Rudyval. Apjuk pedig hamar elhagyta a családot. Jeant öt évesen megkeresztelték, és a katolikus Thones-i Szent József Kollégiumba íratták be. Később a párizsi VI. Henrik gimnáziumban tanult, itt is érettségizett. Egyedül öccsét érezte igazán közel magához, aki súlyos betegségben, 1957 februárjában meghalt. Ez a trauma egész életére rányomta bélyegét.
Patrickot anyja barátja, Raymond Quenau támogatta, tanítgatta. Jean inkább apja természetét örökölte. Mindig nagyravágyó tervei, "balzaci ambíciói" voltak, folyvást azon járatta az eszét, hogyan gazdagodhatna meg. Egy időre abba is hagyta tanulmányait, hogy kidolgozza "nagy terve" részleteit.
A hatvanas évek elején mintegy két évet Spanyolországban töltött el. Szüleihez továbbra is ambivalens viszony fűzte, apjával több évig szóba sem állt. Anyja sajátos életvitele következtében teljesen elszegényedett. 1965-ben aztán beiratkozott a Sorbonne bölcsészkarára, főként azért, hogy későbbre tolja kötelező katonai szolgálatát. Az egyetemi órákra nemigen járt be.
Húszas évei elején járt ekkor, de még mindig csak csellengett a világban. Raymond Queneau próbált segíteni neki abban, hogy elevickéljen az élet labirintusában. A Zazie a metrón című regény szerzője vezette be az irodalom világába, magával vitte koktélpartikra, ahol megismerkedhetett a párizsi kultúra krémjével.
Első regénye 1967-ben jelent meg a La Place d'Étoile címmel. Ezt az évet már teljes egészében az írásnak szentelte. Egyik egykori iskolatársával pedig sanzonalbumot adott ki. Nem titkolt célja az volt, hogy bekerüljön a sztárok világába. 1970-ben feleségül vette Dominique Zehrfusst, az építész Bernard Zehrfuss lányát. Két gyermekük született, a későbbi rendező Zina (1974) és Marie (1978), aki ismert író és énekes lett.
Patrick Modiano harmadik regényével, az önéletrajzi elemekkel ötvözött, s a Franciaország nácik általi megszállása idején játszódó Les Boulevards de ceinture című munkával vonult be az irodalom halhatatlanjai közé: az 1972 októberében kiadott regénye megkapta a Francia Akadémia nagydíját.
Bár a II. világháborúról nem őrizhetett emlékeket, munkáiban mégis gyakran e témakört járja körül. Szülei életét, környezetét, gondolkodását próbálta megérteni, hogy ezáltal saját identitását is jobban megismerje. Az 1973-ban Louis Malle rendezővel írt forgatókönyve, a Lacombe Lucien szintén ebben a korban játszódik. A műben egy fiú érzésvilágával foglalkozik, aki az ellenálláshoz kíván csatlakozni.
Munkái az identitáskeresésen kívül, a társadalom változásainak feltárására épülnek. A regényeket narrátor meséli el, aki szinte mindig a háttérben marad, megfigyelőként viselkedik, s próbál logikus értelmet adni az eseményeknek. Mondiano, illetve narrátora időnként az emlékezet építőmestere: sok jelentéktelen részletből építi fel a nagy egészt. Némely regényeinek egyes részeit mintha történész vagy detektív vetette volna papírra.
Gyakori témája az apa, az apaság. Talán számára is örök rejtély marad apja viselkedése, múltja. Az írás révén próbál közelebb kerülni hozzá, ha már a való életben ez nem sikerült. (Sosem tudta meg, hová temették.)
Világszerte legismertebb műve a magyarul is megjelent Sötét boltok utcája, amelyért 1978-ban megkapta a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat. Kalandregényét szinte hónapok alatt számos nyelvre ültették át. Narrátor hőse saját emlékezetvesztését mondja el, illetve azt, milyen izgalmas nyomozások után derítette ki, mi a neve, s ki az a lány, akivel 1943-ban a megszállt Franciaországból Svájcba akart menekülni.
Modiano bár a pezsgő francia fővárosban él, mégis igyekszik távol tartani magát a világ zajától. Újságírókat nem fogad, interjúkat nem ad. Francia írók közül legutóbb - 2008-ban - Jean-Marie Gustave Le Clézio részesült a díjban, amely mellé 8 millió svéd korona (272 millió forint) is jár.
Művei magyar nyelven
Sötét boltok utcája Bp.: Magvető, 1980.
Augusztusi vasárnapok Bp.: Elek és Társa Kiadó, 1996.
Dora Bruder Bp.: Vince Kiadó, 2006.
A Kis Bizsu : Tarandus Kiadó 2014