Taylor annak idején a Super Six-ben nagyon megégette magát - Carl Froch és Arthur Abraham is kiütötte -, szóval sanszos volt, hogy végleg a süllyesztőben végzi. Ám összeszedte magát, és négy szép győzelmet követően esélyt kapott a bombaformában lévő Soliman ellen.
Nos, Taylor élt a lehetőséggel, és a legszebb napjaira emlékeztető teljesítménnyel igazolta, kár volt őt leírni. Riválisa az ötödik menetben még megúszta a számolást, ám a hetedikben már nem, sőt, Taylor annyira beindult, hogy a címvédőt a nyolcadik, a kilencedik és a tizenegyedik menetben is csak a hallatlan állóképessége mentette meg a K.O-tól.
A közönség őrjöngött, de nem tudta kiszurkolni a kiütést. Taylor végül sima pontozásos sikert aratott (116-111, 115-109 és 116-109), és több mint hét év után ismét világbajnoki övet csatolhatott a derekára. Teljesítményét látva elmondható, könnyen lehet, egy darabig nem is fogja levenni onnan.
Érdekes, hogy ugyanezen a gálán lépett ringbe egy másik Super Six-ben részt vevő öklöző, a karrierjét újból felépítő, korábbi nagyközépsúlyú világbajnoki kihívó, Andre Dirrell (23-1, 16 KO).
Az amerikai bunyós 2013-as visszatérését követően immár harmadszor nyert: Nick Brinson a negyedik menetben feladta ellene a küzdelmet. Dirrell lassan ismét eléri a legjobb formáját, és nagy előnye, hogy mind normál, mind fordított alapállásból remekül bokszol.