Öt évvel ezelőtt a Fidesz elnöke már kinyilvánította azzal kapcsolatos vágyait és terveit, hogy a magyar politika következő tizenöt-húsz évét „ne a duális erőtér” határozza meg, amely „állandó értékvitákkal, megosztó, kicsinyes és fölösleges társadalmi következményeket generál”, hanem egy olyan zárványország jöjjön létre a Magyar Köztársaság helyén, ahol nincs vita, ellenérv vagy párbeszéd. Csak az, amit a Fidesz akar. Ahogy a plakáton is szerepelt: „csak a Fidesz”. Most az önkormányzatok vannak soron a rezsim terveiben. De, ha betokosodik a rendszer, az ország bizonyosan működésképtelenné válik.
Igen, a Fidesz győzött az elmúlt választásokon. A magyar választók, a szegénységbe taszított százezrek, a munkanélküliség miatt gazdasági emigrációba menekülő fiatalok, a szabad sajtó és a szabad verseny viszont veszített. Orbán rendszerének lényege, hogy csak akkor boldogulhatsz, ha részese, támogatója, de legalább eltűrője vagy a kivételezettek körének. A rezsim szolidaritásból megbukott.
Igen, a baloldal sokat vesztett erejéből az elmúlt időszakban. De mi vagyunk egyedüli garanciája annak, hogy létezik még a szolidaritás, partnerség és elfogadás. A szociáldemokrata polgármester- és képviselőjelöltek ezt képviselik. Tudják és értik, hogy mit vár el tőlük a társadalom. Tudják és vallják, hogy az emberek hatalma mindig erősebb a hatalom emberénél.
Amíg a politikai vezetés rendszert és nem közös országot épít, addig én továbbra is minden héten meg fogom kongatni a harangokat. Mert demokrataként ez a dolgom.