Fülöp Zsigmond halálára

Elképesztően elegáns Bicska Maxi volt Fülöp Zsigmond a fényképek tanúsága szerint a Koldusopera legendás, máig emlegetett vizsgaelőadásában. Fehér, gondosan vasalt nadrág, fekete, csíkos zakó, díszzsebkendő, könnyed kalap, fénylő cipő, mutatós nyakkendő.

Ez a miskolci gyerek érezhetően tudta talpig úriember benyomását kelteni, miközben arckifejezésén azért látszik a vagányság, sőt, a szélhámosság, ami ehhez a szerephez kell. Fess férfi volt, messze vivő, szép hanggal, játszott is több hősszerepet, megformálta fiatal színészek álmát, Rómeót is.

De ugyanúgy volt a Bob herceg sok tekintetben léha címszereplője, mint Raszkolnyikov, Dosztojevszkij fajsúlyos regényének, a Bűn és bűnhődésnek a színpadi változatában. Ezzel az alkattal nem véletlen, hogy rögtön pályája elején a Nemzeti Színházhoz került, majd négy évig a Pécsi Nemzeti Színház következett, hogy aztán újra, hosszabb időre a pesti Nemzetihez kötődjön.

Tartozott még a József Attilához, meg a Várszínházhoz, de harminc esztendeje lényegében a Nemzetihez kötődött, csak a Hevesi Sándor téri épülettől, ahol ő maradt, elvették ezt a nevet, meg a szakmai rangja is eléggé megtépázódott Pesti Magyar Színház néven. Az nem állítható, hogy ott Fülöp Zsigmond sokad virágzását élte, általában kis szerepekben tűnt fel, vagy éppen szinte tűnt el.

De a számtalan tévé- és rádiójátékban nyújtott alakítása megmarad, ha nem törölték le már jó részüket. És ott van tehetségének bizonyságául a vagy kétszáz szinkronszerep. Alain Delonnak már a hatvanas évek elején ő volt a magyar hangja, tizenkilencszer szinkronizálta a sármos franciát. Michael Caine-nek pedig tizennyolcszor kölcsönözte a hangját. A róla alkotott kép megegyezett szinkronhangjával.

A Nemzeti Színház örökös tagja volt úgyis, hogy már nem a Nemzetiben játszott. Az elmúlt szezonban még két szerepe volt, most átszerződött az égi társulathoz. Májusban lett volna nyolcvanéves.