De, hogy milyen kicsiny, az a következőből elég világosan tűnik ki. A budapesti ipar- és kereskedelmi kamara titkárát, a talpig becsületes és művelt Steinacker Ödönt, mint közismeretes, addig szorította néhány üresfejü, de annál nagyobbszáju hétköznapi hős, hogy lemondott állásáról és nyugdíjaztatását kérte a kamarától; kérését teljesítették. A kamara ezt a határozatát mint sok egyéb apró dolgokat a nagy Baross elé kénytelen terjeszteni "jóváhagyás" végett. A nagy miniszter jóvá is hagyta a kamara elhatározását, de hogy nagyságát és hatalmát még az utolsó pillanatban is éreztesse azzal a férfiúval, a ki igen sok jó eszmével segítette elő a kereskedelemügyi minisztérium zakatoló szekerét, - hát kikötötte azt, hogy azon esetben, ha Steinacker a kamarától nyerendő kiérdemelt nyugdiját külföldön akarná élvezni, akkor erre előzetesen az ő beleegyezése kikérendő. A nagy miniszter ezzel megmutatta mily kicsiny ő tulajdonképpen ; személyes "nem tetszését" ilyen módon boszulja meg egy emberen, ki nem is az ö alárendeltje és a ki majdnem egy félszázad óta szolgálja a közügyeket.