A Tanács költségvetése az első hétéves ciklusban 7,5 milliárd euró, vagyis évente több mint 300 milliárd forint volt. A programnak a Nobel-díjat érdemlő kutatások természetesen csak a csúcsát jelentik, de alkalmasak arra, hogy az Európai Kutatási Tanács munkáját népszerűsítsék. És meggyőzzék a közvéleményt, valamint a politikusokat arról, hogy érdemes a kutatásra költeni, nem sorsszerű, hogy a kreatív európai elmék csak az amerikai egyetemeken érvényesülhetnek.
A Svéd Bank által alapított, de egyszerűen csak közgazdasági Nobel-díjnak nevezett kitüntetést idén a francia Jean Tirole, a toulouse-i egyetem professzora kapta. Tirole a piaci erő és a szabályozás viszonyát kutatja. Kutatásai során kimutatta, hogy az egyes iparágakat uraló óriáscégek, monopóliumok, multik sokkal részletesebb ismeretekkel rendelkeznek a piacról, mint az őket szabályozni kívánó kormányok. Azt is megállapította, hogy az állami szabályozáspolitika akkor lehet az eddiginél sikeresebb, ha a különböző iparágakra különböző szabályozásokat dolgoznak ki.
Jean Tirole már régebben foglalkozott a bankszektor állami szabályozásának kérdésével, s egyes szakértők szerint a pénzügyi válság is megelőzhető (vagy legalább csillapítható) lett volna, ha megfogadják tanácsait. Kitüntetése közvetlenül nem tekinthető politikai állásfoglalásnak, de annak kétségkívül van üzenetértéke, hogy a díjazott az ipar, a bank és telekommunikációs szektor jó és hatékony állami szabályozásának módozatait kutatja. Abban a szellemben, hogy magának a piacnak is szüksége van egy erős, jó szabályozáspolitikát folytató államra.
A netes böngészők tanúsága szerint a magyar médiumok és szakmai fórumok kitüntetése előtt nemigen vettek tudomást Jean Tirole munkásságáról. Ez nem is csoda. Kormányzati oldalról a Fidesz a durva, agresszív, minden közgazdasági megfontolást mellőző állami diktátum híve, míg az ellenzéknek még mindig nem sikerült túllépni azon a veszélyes tévhiten, mely szerint a piacgazdaság állami szabályozása valamilyen „bolsevik csökevény”.