Kistestvér vagy kihívó a Jobbik?

Egyetért a lapunk által megkérdezett Tamás Pál szociológus azokkal az elemzőkkel, akik szerint a Jobbik messze van még attól, hogy a Fidesz kihívója legyen. Csakhogy a szélsőjobboldali párt az önkormányzati választásokon meg tudta tartani az eddig jobbikos polgármester által vezetett települések többségét, és a legtöbb megyei közgyűlésben is megelőzte az MSZP-t. A pártelnök, Vona Gábor ebből már azt a következtetést vonta le, ők léphetnek fel váltópártként 2018-ban. Mindezt azonban sem a Jobbik története, sem pedig jelenlegi, a Fideszével szinte azonos politizálása nem erősíti.

"2018-ban az lesz a tét, hogy a Fidesz vagy a Jobbik irányítsa az országot" - közölte még a választások éjszakáján a Jobbik elnöke. Vona Gábor hatalmas sikerként értékelte az önkormányzati voksolás eredményét, szerinte ezzel a radikális párt megkezdheti a felkészülést a kormányzásra, ugyanis a "kétharmad sem tart örökké". Sőt, Vona hétfőn a parlamentben napirend előtt lényegében azt is állította, ma is a Jobbik kormányoz, hiszen a szélsőjobboldali párt ötletei, programpontjai immár a fideszes kormányzati cselekvés részei. "Rezsicsökkentés, bankok megadóztatása, devizahitelek forintosítása, keleti nyitás, kettős állampolgárság, közmunkaprogram és a sort még persze folytathatnám" - sorolta a pártelnök, hozzátéve: "mi ennek csak örülünk, ez azt jelenti, hogy egy kétharmados kormányra ráhatásunk van."

Valójában Vona 12 éve nemhogy ráhatását, testvériségét is kifejezte a Fidesszel, hiszen egy jobboldali fiatalokat megmozdító tömörülés szükségében hitt, amely a mai kormánypártot segítheti. Ekkortájt egyetemi szervezetként aktívan részt vettek a 2002-es választásokon vereséget szenvedő fideszesek megmozdulásain. 1999 novemberében, az ELTE Bölcsészkarán alapították a Jobboldali Ifjúsági Közösséget, amely előbb civil szervezetté, majd 2003 októberében párttá alakult. Vezéralakja, Vona - hasonlóan a Jobbik vezetőségének legtöbb tagjához - az ELTE hallgatói önkormányzatának elnökségében szerezte első politikai tapasztalatait, de vezetője volt a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége egyetemi alapszervezetének, 2002-ben pedig Orbán Viktor személyes meghívására tagja lett a Szövetség a Nemzetért polgári körnek is. A 2006-os választásokon viszont a Jobbik és a MIÉP szövetségben indult, de Harmadik út néven mindössze 2,2 százalékos eredményt értek el.Csurka István pártjával azonban Kovács Dávid a Jobbik első elnök állapodott meg, így a kudarcért is ő felelt.

A 2006 őszén pártelnökké választott Vona az önálló politizálás és pártépítés mellett döntött, nyilvánosságot pedig a kormányellenes megmozdulásokban való részvételükkel kaphattak. Az új vezető bejelentette, hogy a fiatalok számára egy új szervezetet hoznak létre, melyet többek között a Demokrata főszerkesztőjével, Bencsik Andrással ötlöttek ki. Vona nyáron alapítója és első elnöke lett a Magyar Gárda Egyesületnek, mely 2007. augusztus 25-én a Sándor-palota előtt alakult meg az első 56 gárdista eskütételével. A Fidesz kivételével minden parlamenti párt élesen elhatárolódott a szélsőséges militarista szervezettől.

Közben a Jobbik meglepő sikerrel szerepelt a 2009-es EP-választáson, vélhetően azért, mert jelöltjei közé emelte a 2006-os zavargások után elhíresült Morvai Krisztina jogászt. A párt három képviselőt is juttatott Brüsszelbe, a 2010-es országgyűlési választásokra pedig olyan országos politikai tényezővé váltak, hogy bejutottak a parlamentbe is, a harmadik legnagyobb frakciót alkotva 47 képviselővel. Mindez nyilvánvalóan pénzt és nyilvános szereplési lehetőséget biztosított a pártnak, ám a 2010-es önkormányzati választáson ettől még nem járt országos sikerrel, sőt, a nagyobb települések zömében nem is indított polgármester-jelöltet, így csak bizonyos régiókban hódított posztokat.

Mindez azonban mára megváltozott: a 2014-es áprilisi országgyűlési választás egyértelműen megmutatta, hogy a korábban elsősorban Kelet-Magyarországon és északon népszerű Jobbik megvetette a lábát az ország közepén, a fővárosban, sőt, a Dunántúlon is, leginkább délnyugaton - országszerte több mint egymillióan szavaztak rájuk. Noha az egy hónappal későbbi uniós választás visszalépést jelentett a Jobbiknak is (ezúttal is csak 3 képviselői helyet tudtak szerezni), ám májusban az áprilisinál jóval alacsonyabb volt a részvétel, és az eleve erősen euroszkeptikus Jobbik nehezen tudta mozgósítani híveit a keveseket érintő EP-választásra.

Az önkormányzati választásokon ugyanakkor meg tudta tartani az általa vezetett települések többségét, sőt, újabbakat nyert el, valamint egy megyét kivéve a második legnagyobb párt lett a megyei közgyűlésekben. Azt már a jelöltállítási adatokból is lehetett látni, hogy a párt igyekezett megerősíteni magát a városok szintjén, korábban ugyanis főként a kisebb településeken volt jelen. 2010-ben csak két kicsi és egy közepes méretű településen (Tiszavasvári) tudott polgármesteri pozíciót szerezni, majd később 12 települést vezethetett, részben a függetlenként győztes polgármesterek Jobbikba lépésének, részben időközi választások eredményeképp. Ehhez képest most 14 településen nyert a Jobbik polgármesterjelöltje, köztük több közepes városban, így Tapolcán, Tiszavasváriban, Ózdon és Törökszentmiklóson. Emellett 6 további településen a Jobbik által is támogatott független polgármesterjelölt nyert. Ez összesen 20 településvezetői poszt, ami korábbi várakozásunk alsó határának felel meg - elemezte a Political Capital (PC).

Az elemzői értékelés szerint a Jobbik által képviselt szigorú rendpártiság, a diszkriminatív szociálpolitika és az oktatási szegregáció tehát még több településen erősödhet fel, ám az, hogy Vona Gábor pártelnök a voksolás után a kormánypárt 2018-as kihívójaként pozicionálta pártját, kissé túlzó. "A Jobbik ettől még nagyon messze van, a leginkább vágyott miskolci polgármesteri széket nem sikerült elnyerni, Budapesten pedig legfeljebb az LMP megelőzésének örülhet a szélsőjobboldali párt" - hívták fel a figyelmet.

A PC szerint a főváros továbbra is a szélsőjobboldali párt leggyengébb pontja, hiába igyekezett ugyanis mérséklet kampányt folytatni, Budapesten nem tudott lényegesen előrébb lépni. Bár a párt mind a 23 kerületben indult, polgármesterjelöltjei összesen mindössze 40590 voksot kaptak. Ez messze elmarad a tavaszi országgyűlési választáson a Jobbik pártlistájára leadott szavazatok számától (111 129), de még az EP fővárosi választási eredménytől (51 995) is - emlékeztettek.

A most töredékszavazatként hasznosuló bő 40 ezer voks egyetlen képviselői helyet eredményezett a Jobbik számára a Fővárosi Közgyűlésben, Staudt Gábor, a párt főpolgármester-jelöltje 42 093 szavazattal (ez mintegy 1700-zal kevesebb a négy évvel ezelőttinél) 7,1 százalékot szerzett, ezzel messze leszakadva az első két helyzettől a harmadik helyen végzett. A párt fővárosban legfeljebb annak örülhet, hogy megelőzte a 2010-ben még erősebb LMP-t - írta a PC.

"Szimbiózisban él a Fidesszel"

Tamás Pál szociológus

Nincs rá reális esély, hogy a Jobbik váltópártja legyen a Fidesznek, hiszen az egy szekunder, protest párt csupán. Már csak azért sem lehet a Jobbik a váltóerő, mert noha bizonyos fővárosi balliberális körök, illetve médiumok szeretik azt érzékeltetni, hogy a baloldal egyenlő darabokra töredezett, de valójában az MSZP megmaradt országos nagypártnak, igazi váltópártnak, függetlenül jelenlegi támogatottságától.

Mellette csak törpepártok vannak a baloldalon, a Demokratikus Koalíciót mindössze Gyurcsány Ferenc miatt ismerik az ország egyes vidékein, az Együtt-PM-ről pedig még csak nem is hallottak. Semmiféle áttörés nincs tehát a baloldali erőviszonyokban, legfeljebb a szocialista-liberális médiumok szerkesztőségi szimpátiája láttatja ezt másként. Vidékről pedig az MSZP nem tűnt el, noha 2010-es állapotán nem változtatott, így támogatottsága nem nagy.

A Jobbik szempontjából ugyanakkor azért is kizárt, hogy váltópártként tűnjön fel, mert szimbiózisban él a Fidesszel, lényegében nem más, nem tér el attól, csak egy kicsit radikálisabb, fiatalabb, fiatalosabb változata annak. A Jobbik népszerűségét egyértelműen a Fidesz határozza meg, amikor a kormánypárt "puhul", s például nem olyan harcos az Európai Unióval, vagy nem lép fel keményen és diktatórikusan a romakérdésben, akkor páran a szavazóközönségéből átpártolnak a Jobbikhoz, mondván: majd az keményebb lesz.

A Jobbik azonban nem kormányképes erő, váltópártot is csak a szerencsétlen véletlenek összjátéka lenne képes faragni belőle, hiszen ha az EU és az Egyesült Államok nyomására a Fidesz visszavesz eddigi hevületéből, s radikálisabb közönsége számára túlságosan "nyugatossá" válik, akkor nagyobb tömeg is csatlakozhat a szélsőjobboldali kistestvéréhez.

Erre láthattunk példát a vasárnapi önkormányzati választáson is, hiszen a Jobbik azokon a településeken tudott győzedelmeskedni, s eredményt felmutatni, ahol a helyi viszonyok között a Fidesz túl puhának mutatkozott, ezért szavazói a keményebb kezűnek hitt, jobbikos jelölteket választotta. Az önkormányzati voksoláson egyébként is nagyon fontosak a speciális helyi viszonyok, illetve a személyiségek, a jelöltek helyi vonatkozásai és viszonyrendszere.

Ózdon például adott szociális konfliktus van, ami az utóbbi években számos konkrét balhét is generált, elég csak az utcai vízcsapok ügyére gondolni. Ez jól példázza, hogy a Jobbik helyi sikereit a - csúnya, szerencsétlen kifejezéssel - "fehér szegények" elégedetlenségének köszönheti, pontosabban annak, amikor ez a társadalmi csoport kifogásolja, hogy a kormány miért oszt ugyanolyan segélyt, segítséget a roma szegényeknek, mint nekik.

A Fidesz azonban nem tehet mást - ha tehetne, vélhetően tenne -, mint hogy viszonylag egyenlően osztja szét a szociális segélyeket a roma és nem roma lakosság között, mert nemzetközi kötelezettségei erre szűkítik a magyar kormány lehetőségeit. Ugyanakkor az is látszik, hogy a kiszolgáltatott, lecsúszott, szegény régiók fellendítésére, megsegítésére az előző kormányciklus alapján most sem fordít majd a Fidesz komoly forrásokat, így a helyi társadalmi konfliktusok is megmaradnak a lepukkant településeken.

A Jobbik pontosan tudja ezt, mégis aduként használja a romakártyát, ezzel növelve az elszegényedett, sőt, egyre nyomorultabb körülmények között élő vidéki lakosság tagjai közt fennálló feszültséget. Ezeken a területeken ugyanis semmire sem mennek például a Holokauszt-tagadással, vagy más, zsidóellenes megnyilvánulásokkal, amivel a külföldi ingyen reklámra szert tettek. Itt egyedül a rasszizmus, az erőteljes romaellenességgel tudnak "sikert" elérni azok között, akiknek gazdasági és kulturális értelemben is konfliktusuk van a helyi roma lakossággal.

A Jobbik tehát a romakonfliktusból él, éppen ezért a Fidesz ideológusai számára komoly kihívást is jelent, hogy a kormánypárt mennyire radikalizálódhat romakérdésben, mikor nem üti még meg a bokáját a kabinet a nemzetközi konfliktusokban. A Fidesz szavazótáborában ugyanis nagyon sokan vannak, akiknek a rasszista megnyilvánulások imponálnak. Éppen ezért egyértelmű, hogy a kormánypárt határozza meg a Jobbik támogatottságának felső határát.

A Jobbik egy szekunder, nem tud kitörni ebből a szerepből, s noha azt állítja, a kormánypárt az ő programját valósítja meg, valójában ez nem igaz, a jobbikosok épültek rá a Fidesz-ideológiára. A Fidesz megy a maga útján, a Jobbik meg követi, másolja, csak egy "útitárs párt".