Vélhetően ember nem akadt a mi kis hazánkban, aki a bukaresti bravúrdöntetlen után ne hitt volna maximálisan a magyar válogatott győzelmében az acélosnak a legjobb jóindulattal sem nevezhető feröeriek ellen. Holott az ott játszó magyarok nem győztek arról nyilatkozni, azért ne csak a mezeket küldjék ki a pályára Dzsudzsákék.
"Ha félvállról veszi a magyar válogatott a mérkőzést, bizony bajba kerülhet" - volt olvasható a sportnapilapban Gángó András megjegyzése, aki az NSI Runavik kapuját védi.
Nos, azt nem tudhatjuk, Dárdai Pál megbízott kapitány itatott-e vért játékosaival a meccs előtt, de ha igen, akkor az teljesen hatástalan volt. Ugyanis a találkozó első helyzetét - nem is akármilyet - a feröeriek hagyták ki: Hallur Hansson lőtt 16 méterről, Dibusz Dénesnek hatalmas bravúrral kellett emlékezetessé tennie debütálását a válogatottban.
(Mindeközben a csoportok kisorsolásakor még lesajnált, ám a selejtezők kezdete óta kettőből kettőt nyerő észak-írek Ward révén megszerezték a vezetést Athénben, míg a finnek és a románok egyelőre nem bírtak egymással.)
Aztán felébredt a magyar csapat, és némi szerencsével ugyan, de Szalai lesipuskás találatával megszerezte a vezetést. Nem sokkal később Tőzsér kétszer is kis híján betalált, ám Nielsen földöntúli bravúrral hárított. Úgy tűnt, a vendéglátók 30 percig bírták az önmaguk által diktált tempót, aztán a magyar "iram" is időnként sok volt nekik. Ugyanakkor bántó volt azt látni, hogy a hazai pontvadászatban oly eredményes Nikolics újfent a láthatatlan ember szerepét játszotta, immár sokadszor bizonyítva, ami elég itthon, az semmire sem jó a nemzetközi szinten.
Ráadásul nem a német, hanem a feröeri válogatott ellen...
(A szünetben a magyarokhoz hasonlóan az észak-írek is egygólos előnnyel vonulhattak az öltözőbe, míg a finn-román meccsen nem esett találat.)
A második félidőben sajnos semmit sem változott a játék képe, és a magyar válogatott az első húsz percben gólhelyzetig sem jutott el, míg a feröeriek próbálkoztak ugyan becsülettel, ám az ő tudásuk még a mieinknél is jobban be van határolva.
(Ám a másik két meccsen változott az állás: az észak-írek újabb gólt lőttek, míg a románok megszerezték Helsinkiben a vezetést, ráadásul emberelőnybe is kerültek.)
Abszolút veszélytelenek voltak a csapatok a kapura, és ennél a szédítőnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető iramnál is jól látszódott, hogy a debreceni Varga József nem idevaló, a bajnokcsapat játékosának szinte jó mozdulata nem volt a találkozón, így nagyon gyorsan meg kellene találni a helyettesét. Mindenesetre jellemző volt a találkozó vége felé, hogy a magyarok a cseréknél még az NB1-es szinthez képest is lassabban hagyták el a pályát, amit a hazai nézők ki is fütyültek.
De fátylat rá, hisz megvan a három pont, bár félő, a feröerieknél sokkal jobb finnek ellen ez a játék nagyon kevés lesz.
Dacára annak, hogy utóbbiak sima vereséget szenvedtek a románoktól - ezzel vélhetően Piturca kapitányi munkája is folytatódhat -, illetve az észak-írek háromból harmadszor is nyertek, így vezetik a csoportot.