Cikkét olvasva elégedetlenség, hogy-hogy nem düh kerített hatalmába. Valóban fájdalmas Váradi András halála és alapjában helytálló a mai közhangulat értelmezése is, de nem érzi, hogy amikor Fidesz terminológiát ("ellenzéknek nevezett formációk") használ, akkor a kormánypárt szekerét tolja? Nem gondolja, hogy a veszteség miatt érzett fájdalom, messze nem azonos a defetizmussal, a kilátástalanság sugalmazásával?
Nyilván költői kérdésnek szánta a "hová lettek azok a szavazók", "miért maradtak otthon" mondatait, de nem fordult meg a fejében, hogy talán túl sok hasonló cikket - köztük számosat az Ön tollából - olvastak és ez is egyik oka volt távolmaradásuknak? Nem képes a "győzelem-vereség" dichotómiájától szabadulni? Jó lenne, ha másokkal, olvasóival is megértetné, hogy sok apró eredménnyel, hosszú és kevéssé örömteli úton lehet és kell eljutni az Orbán banda eltávolításához?
