Ócska kapitalizmus

Ül a buszsofőr a fülkéjében és talán nem is sejti, hogy miközben a kormányfő a munkaalapú társadalom dicsőségéről beszél, ő a legócskább államkapitalizmust tapasztalja meg éppen. Vezet, aztán morogva adja el a jegyeket, pénzt kezel és lesi a bérleteket, mert megspórolták rajta a jegyárusok és az ellenőrök bérét. Ül a sofőr és mereng a még megmaradott "karszalagos arisztokratákon", akik négyesével trécselnek, s vetkőztetik a metrólépcsők tetején, meg alján a tömeget. Aztán beletapos a gázba, nem kímél sem pedált, sem utast, valahol csak ki kell adnia magából a világutálatát.

Hamarosan tovább dühönghet. Vállalatával együtt csapódhat ide-oda a kormány és a főváros hatalmi játékaiban - faltól falig. A BKV a "dolgozók nyomására, nagyvonalúan" az eddig törvényes 300 helyett, 480 túlórát engedélyezhet, ennyivel többet dolgozhat majd. Mindez kifejezetten az ő írásos kérésére és javára történik, mert a BKV semmilyen körülmények között nem kényszeríti a munkavállalókat túlórára. S hát nem is a BKV kényszeríti, hanem a megélhetés. Ha pedig a szakszervezet tiltakozik, mint ahogyan megtette, akkor az igazgatóság megint csak nagyvonalúan kész megvizsgálni a járművezetői túlórák csökkentésének, sőt megszüntetésének a lehetőségét. Ami persze "értelemszerűen" a dolgozók jövedelmének csökkenésével jár. És akkor az érdekképviseletnek sikerül kivívnia az utálatot, mert "elérte", hogy a dolgozók kevesebbet keressenek. Vesszen hát a szakszervezet, az üres zsebnél az is jobb, ha kifulladásig, megtörve dolgozunk.

Így lehet a nyomor kísértetével zsarolni mindenkit a létező legócskább kapitalizmusok egyikében, a munkaalapú társadalom nagyobb dicsőségére.