Lapunk is beszámolt arról a hétfő esti meghallgatásról, amelyet az Európai Parlament strasbourgi székhelyén rendeztek a magyar sajtószabadság elleni kormányzati támadásokról. Bár a hazai jobboldali média egyfajta „baloldali összeesküvésként” szerette volna beállítani a magyar kormány sajtószabadság-ellenes politikáját bíráló rendezvényt, a valós tény az, hogy azon az Európai Néppárt képviselője ugyanolyan keményen szólt az Orbán-rezsimről, mint a zöld, liberális és szocialista politikusok.
Kedd reggel a Euronews tévécsatorna hosszan foglalkozott a „kitiltási botrányként” elhíresült, az állami szintű magyarországi korrupcióra adott amerikai válaszról. A Szocialista és Demokrata frakció ülésén ugyanaznap este jó néhányan értetlenségüket fejezték ki amiatt, hogy az EP „átengedte” Navracsics Tibort, még ha jelentéktelennek számító poszton is. Így, bár az eheti strasbourgi EP-ülés fő témája az új Európai Bizottság lenne, hazánk részben „ellopta a show-t”, második főszereplője lett az ülésszaknak, noha erre a legkevésbé sem lehetünk büszkék.
Ezt „koronázta meg” a kedd késő esti lezajlott vita a magyar demokrácia és jogállamiság helyzetéről. A bevezető jelentést az Európai Tanács olasz elnöksége és az Európai Bizottság prezentálta. Az előbbi nevében Benedetto Della Vedova külügyi államtitkár, az utóbbi képviseletében Martine Reicherts alapjogi biztos, akinek ez az egyik utolsó biztosi fellépése, hiszen szerdán minden valószínűség szerint megválasztják az új, Jean-Claude vezette Bizottságot. Della Vedova hangsúlyozta, hogy a Tanács tisztában van a magyar helyzettel kapcsolatos aggodalmakkal.
De hozzátette, hogy ha az EU-nak lépnie kell, akkor ennek kezdeményezése az Európai Bizottság feladata. Reicherts biztos asszony arról beszélt, hogy igyekezni kell a lehetséges kereteket felhasználni a jogállamiság megerősítésére minden tagállamban. Ha ez nem sikerül, akkor jogsértési eljárást kell kezdeni, s indokolt esetben erre készen áll az Európai Bizottság. A leköszönő biztos elég általános szellemben beszélt a civil szervezetekkel kapcsolatos magyar-norvég „vitáról”, és felsorolt néhány vitakérdést a Bizottság és a magyar kormány között.
A parlamenti folyósokon már jó előre jelezték, hogy bár az Európai Néppárt megosztott a magyarországi jogsértések megítélésében, a „Fidesz-párti” képviselők megbízásából a spanyol Esteban Pons Gonzalez szólal majd meg. Ő a magyar jogállamiságot ért kritikával érdemben nem foglalkozott, nem is cáfolta azokat, helyette azt hangsúlyozta, hogy ha a magyarok idén háromszor is a Fideszre szavaztak, akkor ezt az Európai Parlamentnek is el kell fogadnia. A konzervatív Timothy Kirkhope szerint fontos a vita Magyarországról, de ítéletet nem az EP-nek kell meghoznia. A liberális Sophie in ’t Veld arról beszélt, hogy több EU-tagállamban vannak problémák, de Magyarországon mintegy sűrítve jelentkeznek ezek.
S nem is annyira törvények, mint a kormányzati gyakorlat, az adózás és más intézkedések eszközeivel. A baloldali Marie Christine Vergiet a civil szervezetek Oroszország-beli üldözéséhez hasonlította a magyarországi állapotokat. A választások, mondta „szabadok, de nem demokratikusak”. Balczó Zoltán közbevető kérdést tett fel, az tudakolva a kommunista képviselőnőtől, miért kellene Magyarországnak mindenáron a „liberális modellt” követni. Vergiet azt válaszolta, hogy ő sem liberális, nem a liberális értékeket, hanem az emberi jogok érvényesítését kéri számon Magyarországon. Az ugyancsak jobboldali olasz Ignazio Correo különösen keményen szólt a magyar helyzetről, „zéró toleranciát” követelt az Orbán-kormánnyal szemben.
Morvai Krisztina sokak meglepetésére azt vetette fel, hogy a „magyarellenes” liberális Sophie in ’t Veld a vita előtt a folyosón miért beszélgetett baráti hangulatban Szájer Józseffel. Veld asszony sajnálatosnak tartotta, ha Morvai el sem tudja képzelni, hogy különböző pártállású emberek baráti hangnemben beszélgetni tudnak egymással. Szájer József alapvetően az önkormányzati választások eredményével védte az Orbán-kormány teljesítményét. A liberális Cecilia Wikström szerint nem az Orbán-kormányt, hanem a magyar állampolgárokat kell megvédeni kormányukkal szemben, és eljött az ideje az úgynevezett „hetes cikkely” beindítására a magyar kormány ellen.
A fideszes képviselők minden módon igyekeztek megszakítani a vitát közbevető kérdéseikkel, alapvető érvük a Fidesz többszörös választási győzelme volt. Egy lengyel eszmetársuk pedig a kommunista bűnöket emlegette, a fél perces hozzászólásból nem derült ki, miért. Jávor Benedek megvédte azokat a civil szervezeteket, amelyek ellen jogtalan kormányzati eljárások indultak. A néppárti Frank Engel igen fontos megjegyzést tett, hangsúlyozva, hogy a „liberális kereszténydemokrata modell” elfogadható Európa számára, az Orbán-féle „illiberális kereszténydemokrácia” viszont nem.
Újhelyi István megemlékezett az ötvenhatos forradalomról, és szólt a magyarországi szegénységről is. Azt kívánta, bárcsak jogsértések helyett végre az ország felemelkedését szolgálná az Orbán-rezsim. Gyürk András értelmetlennek nevezte a vitát. Arról nem szólt, hogy ha értelmetlen a vita, akkor miért vettek részt benne rendes és soron kívüli megszólalásaikkal a fideszesek. Niedermüller Péter szerint viszont Magyarország és Európa számára egyaránt fontos a vita, közös érdek a jogsértések feltárása és az ellenük való közös fellépés.
A magyarságára büszke holland szocialista Piri Kati szomorúnak nevezte, hogy Magyarországon megszűnt a demokrácia, és sajnálatos, hogy az Európai Bizottság és Tanács semmit sem tesz ez ellen. Szájer József közbevetésére pedig világosan elmondta, hogy a „liberális demokráciát” európai alapértékként nemcsak liberálisok, de szocialisták és kereszténydemokraták is elfogadják. Szanyi Tibor az EBESZ tavaszi jelentését idézte, mely szerint a kormánypárt „aránytalan előnyt” élvezett az országgyűlési választásokon, amely több szempontból nem felelt meg a koppenhágai kritériumoknak. Utolsó hozzászólóként Tőkés László kommunistázott egy sort, bár arról nem szólt, hogy a kritikus hangnemben hozzászóló zöld, liberális, szociáldemokrata és néppárti képviselőket is kommunistának is tartja-e.
Többen hangsúlyozták, hogy a magyar jogsértések ügyében eddig nem túl aktív Barroso-bizottság mandátuma hamarosan lejár, és az új testülettől többet várnak a jogállamiság védelmére Magyarországon, de más tagállamokban is.
