„Imádkozzál és dolgozzál!" Ez a keresztény kapitalista társadalom nemzetközi jelszava. „Aki szorgalmas és takarékos, az a jelenlegi termelő mód keretein belül is boldogulni tud. Ha a munkás nyomorba jut, az csak a saját hibája. Aki megbecsüli magát és keresményét rendesen beosztja, annak nem kell félnie a nélkülözéstől.
Ki ne hallotta volna már ezeket a naiv meséket, amelyeket mindig más-más lével tálalnak föl a munkások „keresztény és hazafias" nevelésére. Ki ne olvasta volna azokat a históriákat, amelyek a takarékos, megelégedett munkás boldogulásáról regélnek és azokat a rémes históriáival, amelyek az elégedetlen, izgága és részegeskedő munkások pusztulásáról beszélnek. Már az óvodában megkezdik a munkásgyermekek ilyen irányú oktatását és a kapitalista hatalmi szervezet minden intézményé azon dolgozik, hogy a munkásokból megelégedett, igénytelen állat-embert neveljen.
De mindezekből is a munkásoknak csak egy dologra adnak lehetőséget. Csak imádkozni lehet! Templom elég van, hogy befogadja mindazokat, akik hálát akarnak adni a földi nyomorúságért és esedezni akarnak a túlvilági üdvösségért. Az imádkozás lehetősége a lehető legteljesebb mértékben biztosítva van minden munkás részére, de a munkalehetőségről senki sem gondoskodik.
Harmincezer munkanélküli munkás nyomorog már hónapok óta egyetlen fillér kereset nélkül.
A háborús válság egész Európa gazdasági életét megbénította. De nincs egyetlen állam sem Európában, ahol a munkások sorsa olyan rettenetes és olyan reménytelen volna, mint a kurzussal boldogított keresztény és fajmagyar Magyarországon. Más államokban is nagy bizonytalanság, más országokban is nagy tömegek vannak munka nélkül. Azonban az éhezők sorsa sehol sem olyan reménytelen, sehol sem olyan borzalmas, mint nálunk. Itt csak ígérik az állami munkanélküli segélyezés megvalósítását, más államokban minden munkanélküli pontosan megkapja azt a segélyt, amely megmenti az éhenhalástól. Itt ígérik a közmunkákat, nagy garral beharangoznak tatarozásokat és az eredmény az, hogy egyhónapi csekély javulás után a munkanélküliek száma újból megduzzad és minden jel arra mutat, hogy a télen a legszörnyűbb katasztrófa, a legsúlyosabb gazdasági válság szörnyűségeit kell elviselnünk.
Az embertelen és kegyetlen kizsákmányolásnak azonos fejezeteit éljük a kereszténységet és emberszeretetet hirdető kurzus-Magyarországon is.
A gazdasági helyzet bizonytalansága állandó rettegésben tartja nemcsak a munkásosztályt, hanem azokat a rétegeket is, amelyeket műveit középosztálynak és államfönntartó eleink szeretnek nevezni.
Hiába beszélnek destrukcióról, vörös izgatásról, hiába hangoztatják azt a hallatlan hazugságot, hogy a munkásosztály felelős az elvesztett háborúért, sohasem szűnünk meg hangoztatni, hogy azok felelősek Trianonért és az ország nyomorúságáért, akik a háborúra uszítottak, azok felelősek a bolsevizmusért, akik a népet a háború kitörése előtt jogtalanságban tartották, azok felelősek a mostani nyomorúságért, akik az ellenforradalmat fölhasználva, a gyilkoló különítmények segítségével eltékozolták ennek az országnak gazdasági és kulturális értékeit!
A tél küszöbén állunk és a gazdasági válság még nem érte el a tetőfokát. Minden jel arra mutat, hogy a már most nyomorgó munkanélküli tízezrekhez újabb tízezrek kerülnek. A kormány gazdasági politikája most már nem egyedül a munkásosztályt sújtja, hanem az egész ipart és a kereskedelmet. A lehetetlenül magas aranykoronában számított vámok nemcsak az élelmiszereket drágítják meg, hanem az ipari termelést is és megbénítják a kereskedelmet. Ipari kivitelünk már ma is egyenlő a semmivel és az a nagyszerű elszigeteltség, amelyben az országot tartják, a jövőben még jobban lecsökkenti az export lehetőségét.
Ebben az országban üres frázis a jog és a törvény előtti egyenlőség.
Ha a kormány eljárását, ha a bíróságok ítéleteit nézzük, azt kell hinnünk, hogy a munkások egy idegen, elpusztulásra ítélt fajtához tartoznak. Az úgynevezett keresztény fajvédő lapok napról-napra a legféktelenebb izgatást űzik, a „fajvédő" csoportokhoz tartozó képviselők és más egyének egyenesen lázadásra uszítanak, fegyveres terrorral fenyegetnek és rágalmaznak, de a hajuk szála sem görbül meg. Ha a bíróság elé kerülnek, ha bebizonyítják, hogy izgattak, vagy rágalmaztak, akkor alacsony pénzbüntetést szabnak ki rájuk.
A kormány adjon előleget a szakszervezeteknek, hogy a télen át elláthassák a munkanélkülieket.
Intő és figyelmeztető szóval fordulunk a munkásokhoz is
A nyomorúság és az elkeseredés jogos izgalmában ne hallgassanak az úgynevezett keresztény uszításra. Bizonyos, hogy a kormánynak és a kurzus terroristáinak fontos érdekük volna, ha a szervezeteket megbonthatnák. Az egymással szemben harcoló munkástömegek elősegítik a kizsákmányolás lehetőségét és mentesítik attól a kormányt, hogy a munkanélküliek ügyével foglalkozzék. A magyar munkásosztály most egységesen küzd elnyomói és kizsákmányolói ellen. Ezt az egységet nem szabad, nem lehet megbontani, mert aki ilyen irányban munkálkodik, az nemcsak a saját érdekeinek árulója, hanem az egész munkásosztálynak is.
Ezért még az eddiginél is lelkesebb módon kell harcolni, hogy szervezeteink erősek és egységesek legyenek, most össze kell fognunk minden erővel, hogy a kormányt rákényszerítsük a munkanélküliek rögtönös segélyezésére, az általános, egyenlő és titkos választójog megalkotására és ennek a tehetetlen, gyönge és munkásellenes parlamentnek föloszlatására.
Föl a szervezkedésre!
Népszava 1924. október 26.
