Volt egyszer egy juhász

Pár napja temették ifjabb Váradi Andrást, az alcsúti juhászt. Nem a sokadik nekrológot szeretném megírni róla. Azt a gyanút meg végképp nem akarom táplálni, hogy Váradi András nem közlekedési baleset áldozata lenne. Véletlen volt, még ha nehéz is belenyugodni. Ahogy Szabó Rebeka, a juhász párttársa adott hangot a feltörő keserűségnek: "az nem lehet, hogy Ludas Matyit elgázolja egy szekér, mielőtt bosszút állhatott volna Döbrögin."

De bizony lehet. A mostani Döbrögiknek semmi szükségük nem volt rá (remélem, hajlandóságuk sem), hogy fizikailag is eltakarítsák az útból a kellemetlenkedő ellenfelet. Egyáltalán nem biztos, hogy az ellenzék színeiben Alcsútdoboz polgármesterévé választották volna. Sőt, inkább az ellenkezője valószínű. Váradi András nevét vasárnap kihúzták a szavazólapról, és helyette persze fideszes lett a falu első embere. Mészáros Lőrinc is újra polgármester lett Felcsúton. A hattagú testületben ismerős nevek: még két másik Mészáros és ketten a Flier családból, amely szintén az Orbánhoz kötődő kapcsolatokról híresült el.

Megy ez magától. Ezért sem hiszem, hogy Váradi Andrást szándékosan gázolták el. De mindenen, ami az övé, megpróbáltak átgázolni. Így vált modernkori Kohlhaas Mihállyá. Kohlhaas derék polgár volt a XVI. századi német Brandenburg tartományban. Azért vált a drámairodalom visszatérő hősévé, mert nem nyugodott bele, hogy egy magát mindenhatónak képzelő földbirtokos, a fejedelem barátja, jogtalanul lefoglalja két lovát. Fordult bírósághoz, majd önbíráskodáshoz is, végül a fejedelem tőrbe csalta és nyilvánosan kerékbe törték.

Váradi Andrásnak csak az eddigi életét akarták kerékbe törni. A földpályázaton Mészáros Lőrincék nyerték el azt a területet, ahol a családja évtizedek óta a juhait legelteti. Nem akarta hagyni. Perelt, lázított, "ugrált". Útban volt. Ezért aztán minden módon megpróbálták kiszekálni, elijeszteni. Apját rendőr vitte el, négy év alatt gyűjtött és kezelt többszázezer forint értékű zöldtrágyáját Mészáros Lőrinc az embereivel teherautóra pakoltatta és saját földjébe szántatta be. Juhai hodályára Mészáros bontási határozatot hozatott. Mikor híre ment, hogy polgármester-jelöltséget vállalt, éjszaka kombájnnal kiszántották a vetését. Hogy plakátjait letépdesték, az már csak a magyar napi rutin része. Sok segítsége nem volt, maga akarta utolsó éjszaka visszaragasztani őket. Így halt meg.

Most néztem meg a temetéséről készült videót, a demokrácia életjeleit kitartóan dokumentáló Csillag Ádám filmjét. Rögtön utána láttam egy másik felvételt, ezt a Fidesz honlapján arról a rendezvényről, ahol a temetés másnapján Orbán a Millenárison értékelte a választási eredményeket.

Előbb az első videóról. Az etyeki temetőben háromféle gyászoló közönség gyűlt össze. Feketében a helybeliek, zárt, keserű arccal. Öltönyben az ellenzéki politikusok, Bajnai és a párttársak, Gőgös Zoltán, Harangozó Gábor az MSZP-ből. A tömegből kimagaslik Karácsony Gergő nyurga alakja. Pesti értelmiségiek, inkább farmerben, mint hagyományos feketében. Ferenczi Krisztina kendővel hátrakötött hajjal, szoborrá kövült arccal, kezében egy csokor liliom. Egyedül megy, neki külön gyásza van, Váradi András egyik hőse volt a felcsúti birodalomról írt könyvének. Ő tanította meg az ötvenhez közeledő juhászt internetezni, térképet olvasni. Bizonyára része volt abban is, hogy a gyerekkorától dolgozó juhász éppen esti gimnáziumba készült.
Elöl néhány szék, ott ül idősebb Váradi András, az öregebb juhász. Mellette összeharapott szájjal a feleség, olykor fel-felzokog.

A szép nagylányuk mögötte, most ő az erősebb, fogja anyja vállát. A kisebbik lány közöttük ül, a sok fekete mellett övé a kivillanó ünneplő fehér blúz. Kicsi még ahhoz, hogy gyászruhája legyen. Kiszárad a szája, le-lenyúl az ásványvízért. A református lelkésznő szép beszédet mond: "igazságra vágyunk az igazságtalanság helyett". Némán mozgó falusi szájak mondják vele a miatyánkot és éneklik a zsoltárt: "mint a szép híves patakra…". Hosszú menet ballag lassan a sírhoz. Alcsút hallgat, de a temető haranglábján végig kong a harang, nem akar vége szakadni. A család összekapaszkodik, átölelik egymást. Fehér virágok, csokrok zuhognak a sírgödörbe. A részvétnyilvánítók végtelen sora járul a család elé. Az asszony már nem bírja, az édesapa köszönget a család nevében. Többször elmondja az otthon kigondolt mondatot a fiáról: "Az elve nem halt meg." De egy ismerősnél kitör belőle: "Nagyon akarta, nagyon akarta. Én mondtam, hogy ne álljon szembe."

És láttam a másik videón a győzteseket is. Filmet vetítettek a kampányról. Váradi plakátjainak letépése nincs benne. Helyette sok-sok Orbán. Orbán átvág. (Mármint nemzeti színű szalagokat különböző avatásokon.) Orbán népviseletbe öltöztetett óvodásokkal. Orbán aranyos öreg nénivel. Orbán a templomban. A film végén a felirat: "Magyarország győzött".
Csak épp a juhásznak nem sikerült. Pedig még a parlamenti választások előtt azt mondta a kamerába az elvesztett legelők mellett állva: "Ez itt az én földem. Ez itt az én hazám." A népdal jut eszembe: "Kelj fel juhász, ne aludjál. Elveszett a csengős bárány."