Kétségbe esett levélben kereste meg lapunkat az Andrássy úti Zelnik István Délkelet-ázsiai Aranymúzeum egy dolgozója, azt panaszolva, hogy április óta nem kapnak fizetést. A levél szerint folyamatosan hitegetik őket, de most, hogy a múzeumot „átalakítás miatt” bezárják már elveszítették a türelmüket, és reményüket.
Vannak ezzel így mások is. Zelnik valamennyi haza cége – szám szerint nyolc – ellen eljárás folyik. A múzeumot létrehozó Magyar Indokína Társaság (MIT) Kft. többek között nem fizette ki a vitrineket gyártó Novastore Reklámtechnikai és Belsőépítészeti Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. -t, aki – úgy tudjuk - több, mint 30 millió forintot követel, a végrehajtás tavaly novemberben kezdődött.
De sorban áll a múzeum épületére 850 millió forint értékben jelzálogjogot szerzett Raiffeisen Bank is. (A pénzintézettől felvett hitelből vásárolta meg Zelnik az épületet.) Tavaly munkaügyi és munkavédelmi jogsértés címén két alkalommal 200 ezer forintos bírságot róttak ki a cégre.
A Magyar Indokína Társaság tavaly 1,6 milliárd forint kötelezettséget halmozott fel, és 235 milliós veszteséggel zárta az évet. A társaság papíron csaknem másfél milliárdos jegyzett tőkéje tavalyra 465 millióra apadt.
Zelnik cége már régóta bajban van, tavaly januárban a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara már rendezett végrehajtást. A múzeum kincseit verték dobra, a vevők egyenesen a vitrinből vihették haza az aranytárgyakat. Zelnik korábban sem szeretett/tudott fizetni: korábban is számos végrehajtás indult cége ellen.
Így egykori sajtósa, Csúri Ákos, aki a Zelnikről szóló könyv áráért perelt. De a kambodzsai expedíció tagjai, Martoni András, illetve az ásatást végző régészek is csak pereskedés után kapta csak meg járandóságukat. Az expedícióban részt vevő számos korábbi munkatársát sem fizette ki, de ők végül nem pereltek.
A Magyar Indokína Társaság ellen korábban a Pharma Press Nyomdaipari Kft., az Epamédia Hungary Zrt., Jász-Nagykun-Szolnok megyei önkormányzat, és a Gio Médiafilm Reklámügynökség Kft.indított végrehajtási eljárást, összesen csaknem 35 millió forint értékben. De több gyűjtőről és kereskedőről is tud a sajtó, akiknek 10 milliós összegekkel tartozik Zelnik.
Az 500 ezer forintos jegyzett tőkéjű Múzeumi Befektetési és Fejlesztési Kft., mely vélhetően a múzeumot üzemelteti, tavaly csupán fél milliós árbevételt tudott felmutatni, ám 5,3 milliós veszteséget termelt.
Úgy hírlik az aranymúzeumnak helyt adó Andrássy úti ingatlan is eladó. Erről, és a cég tartozásairól, a múzeum bezárásáról szerettünk volna megkérdezni Zelnik Istvánt is, de nem adott választ írásban felett kérdéseinkre. Testvére csak annyit mondott, nagy durranásra készülnek, ezért tartják titokban, mi az átalakítás célja.
A múzeum recepciósát is megkérdeztük az átalakításról, ő azt mondta , még nem tudják, mi az átalakítás célja. (A múzeumban lévő teaház és shop még működik.) Valószínű nem tévedünk nagyot, ha azt gondoljuk, arról van szó, hogy a tulajdonos egyszerűen kiürítik a múzeumot az értékesítéshez. Úgy tudjuk a Novastore igényt tart az általa készített és ki nem fizetett vitrinekre.
Zelnik István legutoljára, nemsokkal az árverés előtt hallatott magáról, akkor, mikor bejelentette, milliárdokért megvásárolná a Seuso-kincset, és itthon bemutatná azt, csak a magyar állam mondjon le a tulajdonjogáról.
A Szőcs Géza vezette kulturális államtitkársággal egyetértésben kezdete meg állítólag a tárgyalásokat a birtokosokkal. Az időközben hivatalba lépett l. Simon László aztán kategorikusan elzárkózott az ügylettől. Mind tudjuk végül az állam megvásárolta a kincs felét.
Szőcs Gézával való jó viszonyának bizonyítéka, hogy az ő kérésére vásárolt meg a gyűjtő egy Magyarországon feltűnt Stradivarius hegedűt. Nem sokkal később kapta meg végül az engedélyt a minisztériumtól az Aranymúzeum.
A tárca apparátusa nem volt elragadtatva attól, hogy a homályos eredetű kollekciót bemutató intézményt, ha csak kiállító helyként is, de hivatalos közgyűjteményi rangra emeljék.
Zelnik 2011-ben nyitotta meg Aranymúzeumát az Andrássy úton. Már a kezdet kezdetén számos kérdést felvetett a gyűjtemény. Sem Zelnik, sem a gyűjtemény egy részét publikáló néhány kötet nem adott számot a kollekció, vagy legalább annak csúcsdarabjainak eredetéről.
Zelnik soha nem adott épkézláb választ arra, hogy miből és hogyan teremtette meg, az általa dollármilliárdos értékűre becsült gyűjteményt, s hogyan hozta haza az állítása szerint a térségben és Nyugat-Európában vásárolt kollekciót. Hiszen diplomata fizetése, és látható üzletei tevékenységéből erre nem telt neki.
A kérdés egyrészt azért fontos, mert a térségből egyrészt az utóbbi évtizedekben rengeteg, nagyon jó minőségű hamisítvány árasztotta el a világot.
Ha a – nem egyszer háborús övezetbe tartozó térségből származó - tárgyak eredetiek, akkor pedig azért fontos ismerni azok eredetét, hogy kizárható legyen, hogy ahhoz nem tapad bűncselekmény.
A műtárgyakat sokan vizsgálták, sok szakértő feltűnt Zelnik körül, de egy idő után tovább álltak, nyilvános jelentések, konferenciák nem szóltak a gyűjteményről.
A zamárdi erdész fia a moszkvai diplomataképzőben, az IMO-ban végzett. Már diákkorában szerelmese volt a délkelet-ázsiai kultúrának. 1973-ban, rögtön a diploma megszerzése után Vietnamba helyezik, karrierje meredeken ível felfelé. 1982-ben egy betegség következtében el kell hagynia a térséget, Belgiumba helyezik át.
Kovács László embereként tartják számon. A strasbourgi Európa Tanácsnál ő alapítja és 1992-ig vezeti a magyar missziót, majd az MDF-kormány idején távozni kényszerül a külügyből. Tanácsadó céget hoz létre Brüsszelben, uniós források elérésében segít kis- és középvállalkozásokat.
Aztán a kilencvenes évek végén tönkremegy, később Délkelet-Ázsiában pénzügyi, mezőgazdasági és ingatlanforgalmi területen működik, de itteni tevékenységéről, vagyoni helyzetéről semmi megbízhatót nem tudunk.