Kiszabadultak a kurd gyerekek

Öt hónap után tegnap visszanyerte szabadságát több mint két tucatnyi kurd iskolásgyerek, akiket még májusban raboltak el Észak-Szíriában az Iszlám Állam (IS) fegyveresei – jelentette be a londoni székhelyű szíriai emberi jogi megfigyelő csoport. 

Az IS szélsőségesei május 29-én ütöttek rajta egy Aleppo tartománybeli tanintézményen, ahonnan másfél száz gyereket hurcoltak el, s elengedésükről azóta sem sikerült megegyezni. Életkoruk 13-15 év körül mozgott. A gyerekek Aleppóból, egy vizsgáról akartak hazatérni szülővárosukba, Kobaniba, amikor fogságba estek.

Néhányan a rákövetkező napokban ugyan meg tudtak szökni, s később az IS tíz lányt elengedett, ám a túszok zömének sorsa azóta is kétséges volt. Többségüket - 70 diákot - szeptemberben sikerült kiszabadítani, a csoport utolsó 25 tagját most engedték el. Ám az, hogy csakugyan hazatérhetnek-e szüleikhez, meglehetősen kétséges, hiszen a török-szíriai határnál fekvő Kobani birtoklásáért továbbra is véres harcok folynak, a város polgári lakosainak zöme rég elmenekült. 

Szerző

Portyázó orosz harci gépek

Publikálás dátuma
2014.10.30. 09:24
Illusztráció: Sean Gallup/Getty Images
Aggasztja a NATO-t az orosz légierő megnövekedett aktivitása, méghozzá egészen távol Oroszország légterétől. Az észak-atlanti szövetség tegnap legalább 19 orosz harci gép útját követte három különböző térségben. Idén már több mint száz orosz berepülést regisztrált a NATO, háromszor annyit, mint 2013-ban.

Az Atlanti-óceán és az Északi-tenger térségében tegnap nyolc orosz gépet észleltek NATO-radarok, kötelékben repültek a Norvég-tenger térsége felé. Miután norvég F-16-os harci gépek befogták őket, hat orosz gép visszafordult, két Tu-95-ös bombázó ugyanakkor folytatta útját a norvég partok mellett, így Nagy-Britanniában állomásozó NATO-gépeket kellett riadóztatni, hogy kövessék az orosz bombázók mozgását. Utóbb ez a két repülő is visszatért Oroszországba.

A NATO-illetékesek szerint ha ismeretlen külföldi gép repül be a NATO által ellenőrzött légtérbe, szokásos eljárás, hogy a szövetség harci gépei befogják azokat. Ezek a berepülések azonban veszélyeztethetik a polgári repülést, különösen, mivel az orosz légierő ritkán nyújt be repülési tervet, s általában a fedélzeti transzpondereket sem kapcsolják be – hangsúlyozta közelményében az észak-atlanti szövetség. 

Négy másik orosz harci repülőt – két vadászgépet és két bombázót a Fekete-tenger felett észlelték, ezek miatt a török légierő harci gépei emelkedtek a levegőbe. Legalább hét másik orosz gépet a Balti-tenger térségében észleltek a NATO-radarok, ezeket a balti államok védelmét ellátó NATO-gépek fogták be, ezt követően az orosz repülők visszatértek bázisaikra. Előző nap is hét orosz gép lépett be a balti térség légterébe.

Szerző

Múltidéző – Örök rivalizálás

November 18-ra barátságos mérkőzésre hívtuk meg a Fabio Capello által irányított orosz labdarúgó válogatottat. A világ legjobban fizetett edzőjének nevezett olasz, akit az orosz parlament, a duma is beidézett a Szbornaja vártnál gyengébb szereplése miatt, nem is tudhatja, itthon milyen presztízse van egy ilyen találkozónak.

A budapesti magyar-orosz, illetve a magyar-szovjet mérkőzéseket mindig különleges légkör vette körül, amelyekre nagy jóindulattal sem lehetett ráaggatni a „barátságos” jelzőt.

Minden az ötvenes években kezdődött, amikor a városban elterjedt a híre, hogy Szusza Ferenc, a kor egyik legnagyobbika közölte: nem hajlandó a szokottnál gyengébb teljesítményt nyújtani a válogatottban a szovjetek ellen.

Nem is vehette fel többé a címeres mezt! A szovjetek budapesti fellépése előtt a sportlap nem győzte dicsérni a vendégeket: Jasint a világ legjobb kapusának nevezte, Nettót a legzseniálisabb jobbfedezetnek, miközben Bozsik jobb volt nála.

Bár nálunk a zsenik játszottak, a szovjetek ellen valahogy sosem ment a szekér. Sem Moszkvában, sem itthon. 1954 szeptemberében, három hónappal az NSZK elleni tragédia után 1-1-et játszottunk kint – pályára lépett Grosics, Buzánszky, Kocsis, Hidegkuti és Puskás.

Éppen egy évvel később a budapesti „visszavágón” még Czibor is magára húzhatta a címeres mezt, de világhírű sztárjainkkal is csak a hajrában tudtunk egyenlíteni a szovjetek ellen, Puskás 11-esével.

Erről a mérkőzésről valahogy nem is a csodálatos cselek maradtak meg emlékeimben, hanem egy közjáték. Történt, hogy lelkesen tapsolt valaki mögöttem a szovjetek gólja után, én pedig tömören „lehazaárulóztam”.

Ő rendőrért kiáltott, s a fiatal közeg egy-kettőre megjelent, majd a felső szektor kijárata felé kezdett tuszkolni. A körülöttem lévők üvöltöztek: „ne a kövért (ezzel rám gondoltak) vigye, hanem a másikat!” A rend őre azonban kivezetett. Amikor elhagytuk a szektort, a másik kijárat felé mutatott: Oda menjek vissza!

A Szovjetunió azóta megszűnt, a Népstadiont átnevezték, de a rivalizálás talán örökre megmarad.

Szerző