A hazugság természetrajza

Publikálás dátuma
2014.10.31. 09:30
Mint a takarítónő, akit most játszik, bizony ő is nevetségessé vált FOTÓ: SZALMÁS PÉTER
Öntudatos, felvágott nyelvű tramplit játszik Kovács Patrícia a Legyen a feleségem! című elementárisan nevettető bulvár komédiában a Játékszínben. Szabadjára ereszti bohócvénáját, azt is lehetne mondani, hogy nem bír magával, és röhögtet, ahogy belefér. Csaknem szétrepeszti a falakat. Csélcsap férfi takarítónőjét domborítja, és egy különös helyzetben a feleségének kell kiadnia magát, nagyvilági, menő nőnek, jól öltözött, kiváló ízlésű, finom gondolkodású bombázónak, aki ráadásul még remekül főz is. 

Persze hihetetlenül csiricsáré, messzire rikító göncöket vásárol magának, amelyekben kényeskedve illeg-billeg, disztingvált úrinőhöz méltóan választékosan akar beszélni, de állandóan becsúszik valami oda nem illő vaskos kifejezés, egyfolytában azt szeretné mutatni, hogy menő dáma, de szinte folyamatosan lelepleződik. Frenetikus. És miközben a műfaj szabályainak megfelelően, alapvetően megmarad habkönnyűnek, és roppant szórakoztatónak, azért csak érzékelteti az alulról jöttek, és felfelé törekvők gyakran faramuci, groteszkbe hajló helyzetét, azt a szituációt, amikor valaki minden áron bizonyítani akarja, hogy fenn az ernyő, de nincsen kas. És közben egész kis kórképet fest a hazugság természetrajzáról.

Tán azért is sikerülhetett ez ennyire jól, mert volt róla saját tapasztalata. Hogy milyen, azt egykori osztálytársai eljátszották, hiszen sajátos osztálytalálkozók keretében, nyaranta egyik volt osztálytársukról készítenek előadást, és harmadik alkalommal Kovács Patríciát boncolták csaknem élve. Megtudhattuk, hogy valószínűleg édesapjával való meglehetősen rossz kapcsolata miatt is, zavarodott, önbizalom hiányos, sokat hazudozó volt már az Új Színházban, stúdiós korában, aztán egy ideig a főiskolán is, ahová csupán negyedszerre vették fel. Nem létező nyelvvizsgákról, remek, szintén nem valós, külföldi utazásairól regélt például. Vagyis jóval följebb akarta hazudni magát, mint ahol volt, és öntudatosan replikázott, ha rajtakapták, hogy nem mond igazat, csakúgy, mint az a takarítónő, akit most játszik, és bizony ő is nevetségessé vált.

De Máté Gábor első, legendás osztályába járt, amelynek tagjai tudtak egymásnak tükröt tartani, képesek voltak egymást jól szeretni. Patrícia helyre rázódott. Zokon vette, mint a legtöbben, hogy nem tartozott azon három végzős közé, akiket az osztályból a Katona József Színházba szerződtettek. De hatan együtt mentek, szintén az osztályból, Egerbe, ahol ráadásul évente Máté is rendezett, így valamennyire megmaradt az akolmeleg. Csizmadia Tibor vezetésével, a Gárdonyi Géza Színházban, jókora energiák halmozódtak fel, kellő tehetséggel, lendülettel, sokat akarással párosítva, többen akkoriban az ország legjobb vidéki teátrumának tartották az egrit, a szabadság egyik szigetének. A vidéki lét előnye, a temérdek hátrányával együtt, hogy például nehezen lesz országosan ismert a színész, hogy halmozni lehet a legkülönbözőbb szerepeket, délelőtt, délután akár a Micimackóban lehet játszani, aztán este az Éjjeli menedékhelyben, lehet bohózatban mókázni, és operettben, musicalben helytállni, vagy éppen izgalmas kísérletezésbe fogni, ahogy ez Patríciával mind meg is történt.

Szédületesen komédiázott például A hülyéje című Feydeau bohózatban, amiben mellesleg ugyancsak valótlanságok tömkelegét állítják a szereplők, szintén tébolyító szituációkba kerülve. Amit pedig a Valahol Európában című musicalben csinált, Béres Attila revelációszámba menő rendezésében, azt megkönnyeztem, soha nem felejtem el. A háború viszontagságai miatt, fiú ruhába bújtatott lányt játszott, a túlélés érdekében. Akinek a kezei között hal meg egy vandálul lelőtt kisfiú, a Kuksi. Ritkán láttam ilyen felháborodással telített megrendülést a színpadon, Kovács egy dal segítségével kiüvöltötte magából az elviselhetetlen fájdalmat, érzékletessé tette a háború gyilkos őrületét, ott állt előttünk, mint maga a megtestesült mementó. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nincs acélos énekhangja, nem feltétlenül énekelte ki, amit kell. De ki a fenét érdekelt ez akkor, amikor ilyen horderejű, zsigerekbe hatoló alakítást nyújtott.

Sikerei teljében, főszerepek sorát megszakítva jött el Egerből, úgy érezte, már benne van a tutiban, ismétli önmagát, új kihívások után kell néznie. Beleszaladt a szabadúszásba, szinte a semmibe, és nem állítható, hogy rögvest nekilódult a szekér. Egy bankreklám, ami humorral telien, kimondottan jól sikerült, országos ismertséget hozott. Ahogy persze az olyan sikerfilmek is, mint az S. O. S szerelem!, vagy a 9 és ½ randi.

Lett szerződés is, méghozzá a Vígbe, ami sok tekintetben álmai netovábbja volt, szereti az ilyen patinás, elegáns, bársony függönyös színházat, hihetetlen reményekkel ment oda. Jó néhányan gondolták Eszenyi Enikő ifjúkori szerepköre várományosának. És tényleg kapott jelentős feladatokat bőven. Tüneményes Maszat Janka volt például a Túl a Maszat-hegyen előadásában, extravagáns kinézetű, a szituációt nem értő, nagy hangú, magáról sokat gondoló nőként, nyíltszíni tapsokat kapott a Mikve című produkcióban. De mégis úgy érezte, hogy szakmai szempontból elakadt. Hogy nincs szükség az agyára, a kíváncsi kérdéseire, a gondolataira, a személyes inspirációjára, csak csavar egy nagy színház gépezetében. Két esztendőnyi vívódás után volt ereje elköszönni, és megint a szabadúszást választani. Pillanatok alatt hat, egészen különböző szerepe lett a Centrál Színháztól a Nemzetiig. A Francia rúdugrást például lelkes szabadcsapatként, akár éjjel próbálták, egészen remek produkció lett az eredménye.

Kicsit tán már túl sok is lett a jóból, megrettent, baj lehet belőle, hogy ennyit vállal, elveszítheti a fényét. A következő évadra takaréklángra kapcsolta magát, reggeli műsorvezetést vállalt Fenyő Ivánnal közösen, hogy megint valami újban próbálja ki magát. Tudható, ez is járt elgépiesedéssel, nem feltétlenül a saját ízlésének a képviseletével, maga is parodizálta, hogy mi történt a kamerák előtt.

Aztán egy időre kiszállt a körforgásból. Boldog volt, hogy kislánya születik, átadta magát az anyai örömöknek. Valaha pedig sűrűn hangoztatta, hogy nem akar gyereket, mert általában a színházi csemeték rosszul járnak. De ráleltek egymásra Gusztos Péterrel, aki azóta a politika helyett más tevékenységet talált magának, és egyébként párjának is. A Suhanj! Alapítvány keretében megszállottan igyekeznek megosztani a mozgás örömét sérült, és fogyatékkal élő emberekkel, iparkodnak rendszeres edzéslehetőséget biztosítani nekik, közösen mozognak velük. Úgy érzik, többet kapnak tőlünk, mint amit ők adni tudnak nekik.

Patrícia pedig újra elfoglalja a világot jelentő deszkákat. Ez a tenyeres-talpas, energiáktól duzzadó takarítónő szerep igazán azt mutatja, hogy lenyűgöző formában van.

Szerző

A demokrácia új ruhája

Orbán új ruhába öltöztette a demokráciát, létrehozva ezáltal az orbáni demokráciát. Mi az, ami tudható az orbáni demokráciáról? Lényeges, hogy aki nyugton szeretne élni benne, sose gondoljon a holnapra, arra a lehetőségre, hogy az éjszaka benyújtott törvényjavaslattal másnap délelőtt, sürgősségi eljárásban elvonja a törvénygyár a nyugdíját, az italboltját, a szántóját vagy valami olyasmi történik vele, családjával, amire rémálmában sem gondolt. Örüljön, hogy az a nap amelyik felvirradt, ismét bizonyítja: Magyarország jobban teljesít! Ez az utóbbi kijelentés nem ténybeli kérdés, hanem hitbéli. Sem megérteni, sem megérezni, sem felfogni nem kell, csupán elfogadni és persze fennen hirdetni. Lényeges az is, hogy aki itt szeretne élni, az felismerje, hogy a boldoguláshoz szüksége van legalább az egyik kormánypárt tagsági könyvére, de nem hátrány az sem, ha mindkettővel rendelkezik.

Aki nem tesz szert megfelelő tagkönyvre, az nem értette meg az idők szavát, nem élt a felkínált lehetőséggel, nem fogadta el a centrális erőtér ölelő karját, röviden: nem felel meg az orbáni embertípus követelményeinek. Milyen az orbáni embertípus? Meg kell nézni Flórit a híradóban! Összehúzza magát, hogy kisebbnek látszódjon a felvételeken, mint a miniszterelnök. Alázatos, ha hozzászól az excellenciás úr. Elsápad, ha megszólítja. Könnybe lábad a szeme, ha állást kínál részére. Elalélva adja elő, hogy élete vágya teljesült. Ilyen a jó alattvaló. Nem mellékesen, ha a jó alattvaló mellesleg hazánk legszegényebb népcsoportjának képviseletére is feljogosítva érzi magát, tiszta szívből kell állítania, hogy az általa képviseltek értik az idők szavát, nem lógnak ki a sorból, s eszük ágában sincs ágálni amiatt, hogy bajszukon nem billeg a morzsa. Sőt, hálásak, mert sorsuk világos, jutott részükre kapanyél, s a munka társadalmában setét gondok közt nem henyélnek, ültethetnek krumplit az urasági földbe.

Mi tudható még az orbáni demokráciáról? Tudható, hogy vezére koránt sem olyan demokrata, mint II. József volt. "Mindent a népért, semmit a nép által", hirdette a kalapos király. Hazánk vezére azonban soha nem hirdette meg, hogy tenni akar valamit is az elesettek érdekében. Az viszont igaz, hogy döntéseinél magányos, mint a hosszútávfutó. Nem zavarják mások ötletei, nem gondolkoztatja el, ha utóbb kiderül, hogy nem volt igaza vagy rosszul döntött. Méregdrága levelezést folytat alattvalóival, s a kiküldött levelek számához viszonyítva elenyésző számban visszaérkező válaszlevelekből kreált - soha, semmilyen hivatalos eljárásban nem hitelesíttetett - támogatásokkal igazolja az ország szétverését. Nem zavarja viszont, ha a nép - saját akaratából - összedob néhány milliárdot az általa jónak, nemesnek, támogatandónak tartott célokra. A befolyt összeget - félrerúgva a népakaratot - gátlástalanul saját céljaira fordítja.

S mi tudható még az orbáni demokráciáról? Tudható, hogy pofátlansága határtalan. Minden bizonnyal sokan emlékeznek arra, hogy az orbáni korszak egyik nagy "antréja" az előző kormányzati ciklus vezetőinek besározása volt. Ennek lényege, hogy a leköszönő vezetőgarnitúrát egységesen megvádolták azzal, hogy pofátlan [aránytalan és indokolatlan] végkielégítéssel távoztak munkahelyükről. Ezért felrúgva a jogállami normákat, a törvények által meghatározott, jogszerűn felvett juttatások és a szabadságmegváltások kétmillió forint felett részét - a nép igazságérzetére hivatkozással - visszamenőleges szabályozással, kilencvennyolc százalékos különadóval elvonták. A törvényt úgy szövegezték meg, hogy az ötéves visszamenőleges hatály véletlenül se érintse az első Orbán kormány egyetlen menesztett vezetőjét se. [Mellesleg annak a kormánynak a lelépő főhivatalnokai az "elmútnyócév" vezetői juttatásainak többszörösét kapták, jogszerűen, az akkori szabályoknak megfelelően.]

Miután az Alkotmánybíróság megállapította a visszamenőleges hatályú rendelkezések részleges alkotmányellenességét, a törvény visszamenőleges hatályát a Parlament módosította. Miután az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy a különadó mértéke sérti a tulajdonhoz való jogot, az Országgyűlés törvényt fogadott el arról, hogy a különadót törölni kell, s a kifizetéseket átalányadó formájában - alacsonyabb mértékben - kell megadóztatni. A híradások azonban nem közölték, hogy uniós jogot sértett a kormány 2010-ben. A törvény akkori fő instruktora, Lázár János pedig elfelejtett bocsánatot kérni, amiért számtalan nyilatkozatában, minden lehetséges fórumon becsmérelte a "jogtalanul gazdagodókat". Ráadásul a jogtalanul befizetett összeget a kormány nem fizeti vissza automatikusan. A visszafizetést mindenkinek kérnie kell. Ráadásul a jogtalanul befizetett összeg után az állam nem fizet kamatot, holott a be nem fizetett adó után a késedelem pillanatától kezdődően magas késedelmi kamatot kell fizetnie a mulasztónak.

Az orbáni demokrácia lényegét Rubovszky György fogalmazta meg a lehető legközérthetőbben: "a többség diktatúrája a kisebbség felett". Az orbáni demokrácia addig fog tartani, ameddig a választók többsége fel nem ocsúdik: az orbáni demokrácia meztelen.

Szerző
Témák
demokrácia

A jövő alkotmánya

Publikálás dátuma
2014.10.31. 09:00
Fotó: Népszava
"Olyan országban akarunk élni, ahol a törvény nemcsak a kólát védi!" - olvashattuk egy fiatalok által alapított párt kongresszusának jelmondatát: a múlt század utolsó évtizedében. Az eltelt negyedszázad alatt a politikai szabadságjogok egykori ifjú védelmezői a politikusi szabadság kiterjesztőivé váltak.

Az 1980-as évek végén Kilényi Géza az állampolgári alapműveltség részévé kívánta tenni az alkotmányt. Ez a professzori igény beteljesületlen maradt. Az 1989-es átalakulást követően sem vált szélesebb körben elismert közösségi értékké, a rendszerváltást követően sem épült oktatási rendszerünkbe az alkotmány mint a demokratává nevelés, a demokratikus értékek átadásának forrása. Pedig ez jóval tartalmasabb stúdiumot jelenthetett volna az állampolgári ismeretek, lojalitási gyakorlatok tantervbe iktatott memorizálásánál.

Akció reakciója

2010 után az 1989 óta formálódó magyar alkotmányos tradíció ellehetetlenült. Magyarország Alaptörvényének kidolgozása és elfogadása átláthatatlan, zárt, kirekesztő és szűk körű folyamat keretében történt. Ez az alaptörvény legitimitását gyengítette. Sólyom László állapította meg, hogy az 1989. október 23-án módosított alkotmány új volt egészében, míg a 2011 áprilisában elfogadott, 2012 első napjától hatályos alaptörvény - új alakban - az egykori alkotmánybírósági elnök számára is a régi folytatásának tűnt.

Hatalmuk birtokában sokan hajlamosak voltak hinni, hogy a 2010-es kétharmados győzelmet a 2012-es alaptörvény igazolta. Általuk új korszak kezdődött, ők teremtettek rendet és harmóniát, s így velük kezdődik valami dicső. Hitük szerint ezzel évtizedek óta zajló politikai és tudományos vitákat zárnak le és döntenek el véglegesen. Ám ezt hamar cáfolta az Európa Tanács Velencei Bizottságának 2011 júniusában közreadott kritikája (http://www.venice.coe.int/docs/2011/CDLAD(2011)016-E.pdf).

Az alaptörvény hatályba lépését követő év végén az Élő Preambulum évzáró fórumán úgy véltem, hogy mivel e dokumentum kidolgozása és elfogadása nélkülözte a szélesebb konszenzust, a normaszöveg ideológiai túlterheltsége szinte teljesen felszámolta a fundamentum jogi jellegét.

Antal Attila ugyanott úgy vélte: az alaptörvény egy akcióra adott reakció. A politológus nem titkolta el, hogy a törvények törvénye súlyosan korlátozó és kirekesztő helyzetet teremt. A közjogi konstrukció visszájára fordult. A demokratikus garanciák szűkítése immár a demokraták közössége számára is lehetetlenné teszi az alaptörvénnyé alakított közjogi normával azonosulást, mivel az a modernitás alapfogalmai közül a szabadságot az államhatalom javára terjeszti ki, testvériségről és egyenlőségről hallgat. Mindez bizonyítja, mit is gondolnak a dokumentum megszavazói az egyenlő emberi méltóságról és a szociális minimumról. A testvériség - szabadság - egyenlőség eszményeinek intézményesíthető formáit a szöveg leszűkíti: rögzíti ugyan a férfi és nő házassága, a család és a nemzet közösségét, az egyházakon kívüli egyéb társas közösségekről azonban nem vesz tudomást. Szabadságot hangoztat, mégis számos szabadság legális érvényesítését korlátozza.

A Preambulum - a Nemzeti hitvallás - tudományosan bizonyított tényekkel áll ellentmondásban. Alaptörvényünk új alakban igencsak avíttan régi lett - fogalmazott ugyanezen a fórumon Szentpéteri Nagy Richard. A 2010-2014-es kormányzati ciklust az alkotmányozás módja és jogalkotási teljesítménye ellenére mégsem lehetett illegitimnek nyilvánítani. Annak ellenére sem, hogy az alaptörvény paradox módon egyszerre óhajtja magát alkotmányosnak és törvényesnek láttatni. Az 89-es (módosított) alkotmányból származtatja magát, és egyidejűleg nevezi e hatályon kívül helyezett jogforrást egyben érvénytelennek is.

Vita nélkül

Az alaptörvény egymást gyorsan követő négy módosítása bizonyította, hogy nem más, mint improvizáció. Eredeti változatát a számos - pillanatnyi megrendelésre hozott - módosítás rongálta tovább. Szakmájukat tisztességgel szolgáló oktatóknak az ellenkezőjét értelmes tanítaniuk hallgatóiknak az állam- és jogtudományi, valamint a politológia karokon, mint amit az alaptörvény szöveg-változatai a magyar társadalom számára hitvallásban és reguláiban követelményként írnak elő. Ezt hirdetni azért is nehéz, mert társadalom-tudományi oktatásunkból hiányzik a kritikai szemlélet követelménye, illetve a kritikus hallgatói magatartás (és gondolkodás) ösztönzése. Nem születünk demokratáknak. A politikai műveltség éppúgy tanítható és tanulható, mint minden egyéb tudás, melynek előfeltétele az elméleti ismeretek és gyakorlati tapasztalatok alkalmazásának képessége.

Az alaptörvény a közjogi specialisták céhén túl hallatszó kétkedést és kritikát is kiváltott. A 2013. márciusi negyedik módosítást követő fél éven belül fogadta el az Európai Parlament a Tavares-jelentést, amely ajánlásai között változtatásokat írt elő. Nyomatékosan sürgette, hogy maradéktalanul állítsák vissza az Alaptörvény elsőbbségét, törölve belőle azokat a rendelkezéseket, amelyeket az Alkotmánybíróság a korábbiak folyamán alkotmányellenesnek nyilvánított. Kívánta, hogy maradéktalanul hajtsák végre a Velencei Bizottság ajánlásait, valamint a Velencei Bizottság ajánlásaival összhangban és a jövőbeni érdemleges választások biztosítása céljával különösen vizsgálják felül a minősített többséget igénylő politikai területek listáját. Előírta, hogy biztosítsanak az ellenzéki erőket is tiszteletben tartó, élő parlamentáris rendszert, ésszerű időt hagyva arra, hogy érdemleges vita alakuljon ki a többség és az ellenzék között, és hogy a széles nagyközönség részt vehessen a jogalkotási eljárásban

Az európai dokumentumok ismeretében hogyan értékelhetjük az Alkotmánybíróság 1990-2012 között alkotott határozatainak hivatkozási tilalmát? Az Alkotmánybíróság hatásköreinek korlátozása tény. Ugyancsak tény, hogy új (a testület által korábban alkotmányellenesnek ítélt) elemek kerültek a negyedik alaptörvény-módosítás szövegébe, amely végleg megtörte alkotmányos fejlődésünk folytonosságát. Sólyom László szerint a jogász szakma még kitart, mert az elsajátított alapelveink még mindig működnek, érvényesülnek. Az alaptörvény rendelkezései magukban hordozzák a diszkrimináció lehetőségét. A Nemzeti hitvallás deklarációi tételesen is kirekesztőek.

Vissza a jogállamiságot!

A jelenlegi közintézményeink élén állók hatalmuk gyakorlását nem személytelen szolgáltatásnak tekintik. Értékközösség hiányában érdekközösséget alkotnak, ily módon azonosultak betöltött pozíciójukkal. A törvényhozáson kívül szerveződő ellenzéknek immár magát a rendszert, s nem a kormányt szükséges opponálnia. Olyan helyzetben, amelyben a magát demokratikusként meghatározó ellenzéknek sincs az alaptörvényben rögzítettől különböző, kiforrott nemzetfogalma. Hiányzik az elitet feltételező belátás, mely szerint a különféle meggyőződésűeket képviselő irányzatok együtt alkotják és alakítják a közgondolkodást és a közvéleményt. Szűkül azoknak a közszereplőknek a száma, akiknek történelmi tudatát nem politikusok formálták. Hivatásos politikusok sem rendelkeznek felhatalmazással a nemzet retorikai úton végrehajtott kiterjesztésére vagy redukciójára. Nem született - a keresztény és pogány elemekből felépített, összeegyeztethetetlen jelképekből álló állami nemzetpropagandát hiteltelenítő, nemzeti kultúrára épített - önálló koncepció.

Ez a hiány Ady Endre, Balázs János, Bálint György, Bartók Béla, Bibó István, Cseres Tibor, Cserépfalvi Imre, Derkovits Gyula, Fábry Zoltán, Fejtő Ferenc, Fülep Lajos, József Attila, Kassák Lajos, Kemény István, Kodály Zoltán, Kner Imre, Lengyel József, Mónus Illés, Móricz Zsigmond, Pethő Sándor, Radnóti Miklós, Szerb Antal, Szabó Ervin, Szabó Zoltán, Tamási Áron államhatalmi korlátok nélküli szellemi hazájában különösen súlyos mulasztásnak számít.

Az alkotmányozást figyelemmel kísérők cikkekben és vitáik során a jövőbeli lehetőségekről elmélkednek. Alkotmányjogászok, jogfilozófusok és politológusok körében széles körű egyetértés mutatkozik abban, hogy a jogállami állapot visszaállítása érdekében olyan elitek közötti kompromisszumra van szükség, amely az alkotmányozás teljes folyamatára irányul. A közös értékekként rögzítendő alapelvektől az alapnorma végleges szövegezésig. Ezt a hosszadalmas folyamatot a jövő alkotmányáról szóló népszavazással felgyorsítani nem lehet.

Nem tudhatjuk, mikor és hol találnak egymásra újonnan fellépő, új nemzedékként megnyilvánuló elitek, velük együttműködő szakmai csoportok és a közélet képviseleti rendszerét megváltoztatni akaró öntudatosodó tömegek. Felsorakoztatható-e az euro-atlanti hagyományt Hunniában meghonosítani akaró civil oppozíció a Pannon tájakon küszködő önkormányzati érdekvédelem mellett? (Amikor a civil- és szakmai érdekképviseletek, valamint a diákönkormányzatok negyed százada képtelenek meggyőzni a legkülönbözőbb összetételű kormányokat arról, hogy az ország jövője az oktatás és a művelődés színvonalának emelésén, azaz költségvetési részesedésének e m e l é s é n múlik.)

Az jövő alkotmányáról gondolkodva nem kell ideológiai csapdákba lépnünk. Utópiák fogságát sem kell választania a magyar politikai közösségnek a józan patriotizmus helyett. A jövő alkotmányozóinak nem kell mindent elölről kezdeniük. Elvégzendő munkájukhoz segítséget fognak nyújtani két évtized hazai jogforrásai: az Alkotmánybíróság 1990-2012 közötti határozatai, valamint ezek forrásai: az Európai Közösség - a Magyar Köztársaság által elfogadott - közjogi dokumentumai, továbbá az állam és az állampolgár közötti civilizált viszonyok szabályozását kimunkáló Emberi Jogi Bíróságok ítéletei.

A demokrácia – életforma

A társadalom többsége - Óbudától Óbányáig, Pinkamindszenttől Tiszabecsig - a kormányzati intézkedések kárvallottja. E tényt nem leplezheti a villanyszámlák, az alap- és felépítménytörvények, valamint az önmagát Jó államként meghatározó hatalom illúziója.

Az Alkotmányt élni kell - hallhattunk Takács Albert hitvallását a Klubrádió 2014. nyári Konzervatív staféta című adásfolyamában. Ezt a minden demokrata számára előírt tevékeny, részvételi követelményt hasonlóképpen fogalmazta meg - majd' nyolcvan évvel korábban - Szabó Zoltán is: Hogy egy ország demokratikus ország legyen, ahhoz nem elég az, hogy a képviselőház vitatkozik. Sőt még az sem lenne elég hozzá, ha ez a képviselőház titkos választás útján jönne össze. Nem elég hozzá az, hogy a kormányzat tiszteletben tartja a szabadságjogokat, nem elég a törvény előtti egyenlőség. A demokrácia ennél valamivel több. Úgy gondolom, nemcsak kormányzási forma, hanem életforma.

Érdemes tudatosítanunk: mindig lesznek igazságot kereső polgárok, az önmaguk és a sérelmet szenvedők védelmére kelő csoportok. Remélhetően ezek olyan békés szándékú és békés fellépést hirdető emberek lesznek, akik erőszakmentes eszközökkel lesznek képesek érvényesíteni követeléseiket az erőszak gyakorlásának monopóliumával élni felhatalmazott végrehajtó hatalmi intézmények előtt. Garanciákat tartalmazó alaptörvény hiányában az egyetemes emberi, és elismert európai polgári jogokra hivatkozva.

Ma még nyitott kérdés: kulturált tiltakozásuk hozzájárul-e majd a hazai politikai kultúra megújulásához? Mikor kényszerítik közösen centrumpolitika képzésére a jobb- és a baloldalt? Ennek megvalósítása érdekében képesek lesznek-e a szövetségesek saját szélsőségeseik elutasítására és kiszorítására?

Nem csak nevében, hanem kitűzött célja szerint is demokratikus koalíció létrehozására van szükség. Olyan - intézmény tekintélyétől nem felügyelt, plurális elv szerint szerveződő - mozgalomra, amely egyaránt nyitott a társadalmi egyenjogúsítást megvalósítani akaró személyek és csoportok, a szabadelvű és a konzervatív demokraták előtt is. Nem hiányozhatnak a mozgalom résztvevői közül a legkülönbözőbb szakmai és diák-érdekképviseletek sem. Ha ez a mozgalom létrejön, szakértelemben sem lesz hiány.

Témák
alkotmány