A hazugság természetrajza

Öntudatos, felvágott nyelvű tramplit játszik Kovács Patrícia a Legyen a feleségem! című elementárisan nevettető bulvár komédiában a Játékszínben. Szabadjára ereszti bohócvénáját, azt is lehetne mondani, hogy nem bír magával, és röhögtet, ahogy belefér. Csaknem szétrepeszti a falakat. Csélcsap férfi takarítónőjét domborítja, és egy különös helyzetben a feleségének kell kiadnia magát, nagyvilági, menő nőnek, jól öltözött, kiváló ízlésű, finom gondolkodású bombázónak, aki ráadásul még remekül főz is.

Persze hihetetlenül csiricsáré, messzire rikító göncöket vásárol magának, amelyekben kényeskedve illeg-billeg, disztingvált úrinőhöz méltóan választékosan akar beszélni, de állandóan becsúszik valami oda nem illő vaskos kifejezés, egyfolytában azt szeretné mutatni, hogy menő dáma, de szinte folyamatosan lelepleződik. Frenetikus. És miközben a műfaj szabályainak megfelelően, alapvetően megmarad habkönnyűnek, és roppant szórakoztatónak, azért csak érzékelteti az alulról jöttek, és felfelé törekvők gyakran faramuci, groteszkbe hajló helyzetét, azt a szituációt, amikor valaki minden áron bizonyítani akarja, hogy fenn az ernyő, de nincsen kas. És közben egész kis kórképet fest a hazugság természetrajzáról.

Tán azért is sikerülhetett ez ennyire jól, mert volt róla saját tapasztalata. Hogy milyen, azt egykori osztálytársai eljátszották, hiszen sajátos osztálytalálkozók keretében, nyaranta egyik volt osztálytársukról készítenek előadást, és harmadik alkalommal Kovács Patríciát boncolták csaknem élve. Megtudhattuk, hogy valószínűleg édesapjával való meglehetősen rossz kapcsolata miatt is, zavarodott, önbizalom hiányos, sokat hazudozó volt már az Új Színházban, stúdiós korában, aztán egy ideig a főiskolán is, ahová csupán negyedszerre vették fel. Nem létező nyelvvizsgákról, remek, szintén nem valós, külföldi utazásairól regélt például. Vagyis jóval följebb akarta hazudni magát, mint ahol volt, és öntudatosan replikázott, ha rajtakapták, hogy nem mond igazat, csakúgy, mint az a takarítónő, akit most játszik, és bizony ő is nevetségessé vált.

De Máté Gábor első, legendás osztályába járt, amelynek tagjai tudtak egymásnak tükröt tartani, képesek voltak egymást jól szeretni. Patrícia helyre rázódott. Zokon vette, mint a legtöbben, hogy nem tartozott azon három végzős közé, akiket az osztályból a Katona József Színházba szerződtettek. De hatan együtt mentek, szintén az osztályból, Egerbe, ahol ráadásul évente Máté is rendezett, így valamennyire megmaradt az akolmeleg. Csizmadia Tibor vezetésével, a Gárdonyi Géza Színházban, jókora energiák halmozódtak fel, kellő tehetséggel, lendülettel, sokat akarással párosítva, többen akkoriban az ország legjobb vidéki teátrumának tartották az egrit, a szabadság egyik szigetének. A vidéki lét előnye, a temérdek hátrányával együtt, hogy például nehezen lesz országosan ismert a színész, hogy halmozni lehet a legkülönbözőbb szerepeket, délelőtt, délután akár a Micimackóban lehet játszani, aztán este az Éjjeli menedékhelyben, lehet bohózatban mókázni, és operettben, musicalben helytállni, vagy éppen izgalmas kísérletezésbe fogni, ahogy ez Patríciával mind meg is történt.

Szédületesen komédiázott például A hülyéje című Feydeau bohózatban, amiben mellesleg ugyancsak valótlanságok tömkelegét állítják a szereplők, szintén tébolyító szituációkba kerülve. Amit pedig a Valahol Európában című musicalben csinált, Béres Attila revelációszámba menő rendezésében, azt megkönnyeztem, soha nem felejtem el. A háború viszontagságai miatt, fiú ruhába bújtatott lányt játszott, a túlélés érdekében. Akinek a kezei között hal meg egy vandálul lelőtt kisfiú, a Kuksi. Ritkán láttam ilyen felháborodással telített megrendülést a színpadon, Kovács egy dal segítségével kiüvöltötte magából az elviselhetetlen fájdalmat, érzékletessé tette a háború gyilkos őrületét, ott állt előttünk, mint maga a megtestesült mementó. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nincs acélos énekhangja, nem feltétlenül énekelte ki, amit kell. De ki a fenét érdekelt ez akkor, amikor ilyen horderejű, zsigerekbe hatoló alakítást nyújtott.

Sikerei teljében, főszerepek sorát megszakítva jött el Egerből, úgy érezte, már benne van a tutiban, ismétli önmagát, új kihívások után kell néznie. Beleszaladt a szabadúszásba, szinte a semmibe, és nem állítható, hogy rögvest nekilódult a szekér. Egy bankreklám, ami humorral telien, kimondottan jól sikerült, országos ismertséget hozott. Ahogy persze az olyan sikerfilmek is, mint az S. O. S szerelem!, vagy a 9 és ½ randi.

Lett szerződés is, méghozzá a Vígbe, ami sok tekintetben álmai netovábbja volt, szereti az ilyen patinás, elegáns, bársony függönyös színházat, hihetetlen reményekkel ment oda. Jó néhányan gondolták Eszenyi Enikő ifjúkori szerepköre várományosának. És tényleg kapott jelentős feladatokat bőven. Tüneményes Maszat Janka volt például a Túl a Maszat-hegyen előadásában, extravagáns kinézetű, a szituációt nem értő, nagy hangú, magáról sokat gondoló nőként, nyíltszíni tapsokat kapott a Mikve című produkcióban. De mégis úgy érezte, hogy szakmai szempontból elakadt. Hogy nincs szükség az agyára, a kíváncsi kérdéseire, a gondolataira, a személyes inspirációjára, csak csavar egy nagy színház gépezetében. Két esztendőnyi vívódás után volt ereje elköszönni, és megint a szabadúszást választani. Pillanatok alatt hat, egészen különböző szerepe lett a Centrál Színháztól a Nemzetiig. A Francia rúdugrást például lelkes szabadcsapatként, akár éjjel próbálták, egészen remek produkció lett az eredménye.

Kicsit tán már túl sok is lett a jóból, megrettent, baj lehet belőle, hogy ennyit vállal, elveszítheti a fényét. A következő évadra takaréklángra kapcsolta magát, reggeli műsorvezetést vállalt Fenyő Ivánnal közösen, hogy megint valami újban próbálja ki magát. Tudható, ez is járt elgépiesedéssel, nem feltétlenül a saját ízlésének a képviseletével, maga is parodizálta, hogy mi történt a kamerák előtt.

Aztán egy időre kiszállt a körforgásból. Boldog volt, hogy kislánya születik, átadta magát az anyai örömöknek. Valaha pedig sűrűn hangoztatta, hogy nem akar gyereket, mert általában a színházi csemeték rosszul járnak. De ráleltek egymásra Gusztos Péterrel, aki azóta a politika helyett más tevékenységet talált magának, és egyébként párjának is. A Suhanj! Alapítvány keretében megszállottan igyekeznek megosztani a mozgás örömét sérült, és fogyatékkal élő emberekkel, iparkodnak rendszeres edzéslehetőséget biztosítani nekik, közösen mozognak velük. Úgy érzik, többet kapnak tőlünk, mint amit ők adni tudnak nekik.

Patrícia pedig újra elfoglalja a világot jelentő deszkákat. Ez a tenyeres-talpas, energiáktól duzzadó takarítónő szerep igazán azt mutatja, hogy lenyűgöző formában van.