Meglepődött a kormányzat azon, hogy Demján Sándor a Takarékossági Világnapon takarékszövetkezeti vezetők előtt kijelentette: a szektor vagyonát elvették, kisajátították, és nagy baj van abban az országban, ahol a lopást a törvény rangjára emelik. A Miniszterelnökség államtitkársága az OTSz elnök kemény bírálatára azon nyomban közleményben válaszolt, amely a takarékszövetkezetek helyzetét jól ismerő szakértők szerint valótlan állítások halmaza.
A "bizonyítvány megmagyarázása" semmi más célt nem szolgál, mint hogy igyekezzen elleplezni, a második Orbán-kormány egyik legjelentősebb, államilag irányított korrupcióját. A Miniszterelnökség fő érve, akárcsak a trafikmutyi esetében, hogy a takarékszövetkezeti integráció megfelel a jogszabályoknak, sőt az alkotmánybírósági próbát is majdnem kiállta. Arról nem szólnak, hogy ezeket a törvényeket éppen azért alkották meg, hogy - az esetet vizsgáló Transparency International Magyarország megfogalmazása szerint -, a tulajdonosi jogokat megsértsék, egyúttal "haverok kapitalizmusát" újabb láncszemmel megerősítsék.
Az általunk megkérdezett szakértők emlékeztettek arra, hogy - amennyiben az eredeti állapot nem állítható helyre a takarékszövetkezeteknél, akkor 800 milliárd forint kártérítést kérnek a magyar államtól. Ennek oka, hogy amikor idén a Takarékbank 51 százalékát magánkézbe adták - és az erre az alkalomra "összehozott" Magyar Takarék egyedüli megmaradt pályázóként nyert -, akkor ezt egy olyan nemzetközi pályázat előzte meg, amelyben külső befektetők számára 400 milliárd forint lett volna a vételár. (Az egész Takarékbank ezek szerint ennek kétszeresét éri.) Azonban az részben államilag, részben néhány takarékszövet és az FHB által gründolt Magyar Takarékot - sajátos módon - belső befektetőnek minősítették, ezért kaphatták meg a tulajdonrészt 9 milliárd forintért. Ugyanakkor az ugyancsak érdeklődő OTSZ-t külső befektetőként (!) vették számba, így rá már a magasabb, 400 milliárd forintos vételár vonatkozott volna.
A kormányzat megismétli azt az állítását, hogy a tőkeemelés nélkül a szektor tagjai hosszútávon nem lennének képesek megfelelni az uniós tőkekövetelményeknek. Ez az állítás azért hamis, mert a pénzügyi felügyelet is elismerte: az integráció előtt 50 milliárd forint tőkefeleslegük volt.
A miniszterelnökség azt állítja, hogy az elmúlt időszak csődesetei igazolják: szükség volt a takarékszövetkezetek ellenőrzésének megerősítésére, a szektor átvizsgálására, valamint a 136 milliárd forintos állami tőkejuttatásra. Szakértők szerint ez sem felel meg a valóságnak. A csődbe jutott takarékok közül a soltvadkerti nem volt tagja a takarékszövetkezeti intézményvédelmi alapnak, az orgoványi esetében, pedig az történt, hogy az integráció miatt ez az alap már nem tudott tőkeinjekciót adni, ezért - hogy a kormány az új szervezeti felállás létét igazolja - hagyta inkább csődbe menni ezt a pénzintézetet. Sajátos módon ezt úgy történt, hogy az Országos Betétvédelmi Alapból (OBA) kártalanították az ügyfeleket (ennek az alapnak a befizetéseit a kereskedelmi bankok 90, a takarékszövetkezetek pedig 10 százalékban finanszírozzák), és nem a 136 milliárd forintból, vagyis a kárt nem az új tulajdonos állta, hanem jórészt a kereskedelmi bankok befizetései, eközben az OBA gyakorlatilag kiürült.
Hamis az államtitkárság állítása arról is, hogy az integráció részesedése a piacból 4 százalékos. Az igazság az, hogy mérlegfőösszegük a bankszféra 6, lakossági betétállománynak pedig 20 százalékát teszi ki, óvatos üzletpolitikájuk miatt a hitelállományuk valóban a piacnak csak 3 százalékára rúg.
