Görcsösen akarja bizonyítani a Fidesz, hogy de igen: ő változatlanul bravúros kommunikációra képes, még egy ilyen helyzetben is, amit a netadó bedobásának ötlete idézett elő. Túl a szerencsétlen Németh Szilárdon, akinek elfelejtettek szólni, hogy más kottából kell játszani, így aztán tovább fújta a kemény szólamot, a többi megszólaló keresi a kormánypárt számára pozitív hangokat. Most éppen ott tartanak, és ez már kánonnak látszik, hogy a demokrácia ünnepét festik elénk: ilyen szabadon még soha senki nem tüntethetett, mint 2014 októberében Budapesten és az ország más pontjain. Rétvári Bence hozta e témában a forradalmi újítást: összekapcsolta a Fidesz demokratikus elkötelezettségének bizonyítékát az elmúltnyolcévezéssel.
Azt találta mondani, hogy bezzeg 2006-ban nem lehetett ilyen szabadon demonstrálni, mint most… Keresem a jelzőt, mi is illenők leginkább ezekre a szavakra, szánalmas, nevetséges, idegesítő, hazug, de talán a pontos fogalmazásnál még fontosabb a kérdés: vajon tényleg beveszik az emberek ezeket az állításokat? Hogy van még ember, aki nem lát át a szitán? Aki ne tudná, hogy a Fidesz össze-vissza beszél, hogy megússza azt az ügyet arcvesztés nélkül, amely most már megúszhatatlannak látszik? Hogy ne venné észre a többség, hogy Orbán át akarja tolni másra a felelősséget? Hogy az egész párt és kormány – meg a KDNP, most éppen Rétvárival az élen – beállt a hazugságkórusba? Hogy ne látná most már mindenki, hogy ez a rezsim nem a javunkat, a javainkat akarja ? Hogy közben, demokráciát színlelve, azt üzeni: milyen rendes volt a tüntetőkkel, hagyta őket szépen haza menni, pedig agyon is lövethette volna őket…
