Ketten vannak már Magyarországon, akik lelkesednek az azeri együttműködésért. Szijjártó Péter, aki a hét elején lerakta a két állam „stratégiai kapcsolatainak” az alapjait, de a végső szentesítés Orbán Viktorra vár. A másik úr Gyöngyösi Márton, a Jobbik nagy külügyére, aki Azerbajdzsánban maga is a „keleti nyitás” páratlan alkalmát látja. De ne ironizáljunk, amikor ugyancsak a hételőn tapasztalhattuk a komoly diplomácia fölkészültség nemes példáját is. Kálmán Olga vendége Jeszenszky Géza volt, aki a nagy Budapest-Oslo szakítás kezdetén kérte nagyköveti visszahívását. Arról beszélt, milyen is lehet, (kellene lennie) két ország harmonikus és józan kooperációjának. Bölcsen tartózkodott attól, hogy a kormányát szapulja, de visszafogott szavaival megértette, hogy az igazán célravezető az árnyalt magatartás. És nem a vak indulat, a vagdalkozás, amelynek a következménye, mint a tények mutatják, csakis az elszigetelődés lehet. Amerikai viszonylatban is, hiszen Jeszenszky Washingtonban is volt nagykövet. Nem generációs különbségről van szó, kultúráról. Ami manapság igazi hiánycikk.