Álmaimban leléptem

Van egy jobban teljesítő, bankelszámoltató, rezsicsökkentő, adócsökkentő, újraiparosodó, munkaalapú, gyarapodó, összefogó, tiszteletet követelő ország Közép-Európában, ahol az aktív álláskeresők több, mint fele - egy hazai munkakereső portál kutatása szerint - szívesen élne és dolgozna másik országban, ötödük pedig már munkát keres a hanyatló Nyugaton. Nem a magyar nép örök és megbonthatatlan barátainál, Moszkvában, Bakuban vagy Isztambulban, hanem a rezsiben és extraprofitban fulladozó Londonban, Berlinben és New York-ban.

Ki kell emelni viszont, hogy az érintettek többsége egyelőre csak vágyódik, álmodozik, tervezget. Se közmunkát, se ingyen internetet nem akarnak, csak dolgozni, lehetőleg azt, amit szeretnek, amihez értenek, annyiért, amennyiért szeretnének. De ők már főleg a 30 felettiek. Nagy részüknek már élettársa, felesége, netán gyereke van, itthon vannak a barátok és a család, talán olyan gyalázatosan sem keresnek. Nekik még van választásuk. Szerencsét próbálhatnak magukban vagy családjukkal külföldön, de még esélyes a visszatérés.

De mi lesz azokkal a 10-14 éves fiúkkal és lányokkal, akik le akarnak érettségizni, egyetemre akarnak menni, de bezárják a településükön a kinézett gimnáziumot vagy szakközépiskolát? Ha szerencséjük van, a szüleik ki tudták fizetni a külön angol- vagy németórákat, és mehetnek osztrák, német vagy angol gimnáziumba. Ott érettségizhetnek, aztán tovább léphetnek osztrák, német vagy angol egyetemre. Aztán hozzá mehetnek egy osztrák, német vagy angol férfihoz, elvehetnek egy osztrák, német vagy angol nőt, és osztrák, német vagy angol állampolgárrá válhat a gyerekük. Akit már a büdös életben nem fognak Magyarországon iskolába járatni, még ha ki is tudnának fizetni egy hazai magángimnáziumot. Akinek a külföldi élet és munka nemcsak vágyakozás tárgya lesz, hanem valóság is.

Biztos ezzel van a baj. Ahelyett, hogy megvárnák, amíg tíz-húsz év múlva beérnek a Nemzeti Együttműködés Rendszerének gyümölcsei, inkább cserben hagyjuk a kormányt. Aki közmunkát és rezsit adna a boldogságunkhoz. És néz bambán, utálkozva, köpködve, ahogy becsekkolunk a londoni géphez.