Az ebola miatt elárvult gyerekeket a rokonok sem fogadják be

Mintegy 8,5 millió gyermek él az Ebola járvány által érintett területeken Nyugat-Afrikában. A vírus ezeken a területeken eddig 5000 halálos áldozatot szedett, a fertőzöttek száma pedig eléri a 14 000 főt. Az Ebola már Európában is felütötte a fejét, Spanyolországban és Szerbiában is regisztráltak fertőzést, Lengyelországból és Macedóniából is jelentettek gyanús eseteket, Németországban pedig halálos áldozat is van már. Az UNICEF „Házról házra” nevű kampánya keretében a vírussal leginkább fertőzött területen aktivisták és önkéntesek járják végig a házakat, és beszélgetnek a lakókkal a megelőzés fontosságáról, módjáról és a betegség korai felismerésének lehetőségéről.

Az UNICEF adatai szerint mintegy 5000 halálos áldozatot szedett a vírus Nyugat-Afrikában. Guineában, Sierra Leonéban és Libériában pedig összesen 8,5 millió gyerek és 20 év alatti fiatal él a járvány által érintett területen. Egyes becslések szerint 14 000 ember betegedhetett meg csak ezekben az országokban, akiknek a 60-70 százaléka nagy eséllyel nem éli túl a járványt.

A betegségben elhunytak 14,2 százaléka 15 éven aluli gyermek. A járvány kitörése óta csaknem 4000 gyerek veszítette el egy, vagy mindkét szülőjét. Sokan gondoskodás nélkül maradnak, mert a gyámjuk, hozzátartozójuk elhunyt, vagy karanténban, illetve ápolás alatt áll valamelyik egészségügyi központban. Ezeket a gyerekeket gyakran kirekeszti a társadalom, így még inkább ki vannak téve a bántalmazásoknak, és egyéb veszélyeknek.

„Ezeknek a gyerekeknek segítségre és törődésre van szükségük, ami sokuknak nem adatik meg. Az árvákat általában a tágabb család fogadja be, néhány közösségben azonban az Ebola miatti félelem erősebb a családi kötődésnél, a családtagok iránt érzett felelősségnél” – mondta Danks Emese, az UNICEF Magyar Bizottságának ügyvezető igazgatója.

Az UNICEF „Házról házra” nevű kampánya keretében a vírussal leginkább fertőzött területen aktivisták és önkéntesek járják végig a házakat, és beszélgetnek a lakókkal a megelőzés fontosságáról, módjáról és a betegség korai felismerésének lehetőségéről. Ezen felül higiéniai és fertőtlenítő csomagokkal hívják fel a figyelmet a kézmosás fontosságára. Az UNICEF a fertőzések terjedésének megakadályozására a kórházakat ideiglenes elkülönítővel, védőruházattal, infúzióval és fertőtlenítőszerekkel látja el Nyugat Afrikában.

A tanulás a járvány ideje alatti is fontos, így az UNICEF támogatja az olyan alternatív megoldásokat, mint például a rádión keresztüli tanítás. Az adományokon és ellátáson túl, a segélyszervezet pszichoszociális támogatást is nyújt az Ebola miatt kiközösített vagy árván maradt gyerekek számára, hogy könnyebben tudjanak visszailleszkedni a társadalomba.

Az Ebola elsősorban Nyugat-Afrikában szedi áldozatait, de a vírus megállítása globális jelentőségű. Európában pedig már Spanyolországon és Szerbián kívül, Lengyelországból és Macedóniából is érkezett hír Ebolagyanús esetről, Németországban pedig már halálos áldozatot is szedett a vírus.

Szerző

Százezres tüntetés Brüsszelben

Publikálás dátuma
2014.11.07. 06:40
"67 éves koromig dolgozzak? Felejtsetek el!" Fotó: Népszava
Az elmúlt évek legnagyobb tüntetését tartották meg csütörtökön Brüsszelben. Az Északi és a Déli pályaudvar közti széles bulváron szó szerint órákig vonultak a résztvevők, a legszerényebb becslés szerint is százezernél többen. A Nemzeti Demonstrációnak nevezett tüntetés napján leállt a tömegközlekedés, munkaszünetet tartott sok közhivatal, autó is kevés futott az utcákon. A tüntetést a Hart boven Hard nevű polgári kezdeményezés szervezte, de a szakszervezetek és a baloldali pártok is csatlakoztak hozzá. 

A holland nyelvű jelszót magyarra leginkább úgy lehet lefordítani, hogy „szívvel a nehézségek felett”. A kezdeményezők eredetileg a flamand kormány megszorító intézkedései ellen tiltakoztak, s azt akarták jelmondatukkal kifejezni, hogy a szűk gazdasági érdekeket ne lehessen az össztársadalmi érdek és a szolidaritás fölé helyezni. A mostani megmozduláson a szövetségi kormány hasonló tervei ellen is tiltakoztak, és a francia ajkú szakszervezetek is nagy számban képviseltették magukat.

A legfontosabb követelések a magyar munkavállalók számára is aktuálisak lehetnének. Tiltakozás a megszorítások, a szociális kiadások megkurtítása, a nyugdíjkorhatár emelése ellen. Ne az oktatási, hanem a hadi kiadásokat csökkentse a kormány. Fizessenek több adót a multik és a gazdagok, ne a dolgozó embereket sújtsák az újabb megszorítások. A jókedvű és magabiztos tömegben irigylésre méltóan sokan voltak fiatalok: diákok, fiatal munkások, ifjú szakszervezeti aktivisták. S bár a több órás menetben olyan munkásmozgalmi jelképek is megjelentek, amelyeket egy-két kelet-európai féldiktatúrában tiltottnak tartanak, a legtöbb zászló és transzparens a szakszervezeteké volt.

A szerző felvétele.

A szerző felvétele.

A jóléti állam Belgiumban sem magától született meg, a hatvanas évek bérharcaiban több munkást meg is gyilkoltak a sztrájkok letörésére kivezényelt kormányerők, de a szakszervezetek kitartó harca végül eredményre vezetett. A csütörtöki tömegdemonstráció résztvevői ezeket az eredményeket akarják megőrizni egy változó világgazdasági környezetben is. 

Beismerte vereségét a kormány?

Publikálás dátuma
2014.11.07. 06:34
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) államfőjelöltje (b) és Toró T. Tibor, az EMNP elnöke is lemondott FOTÓ: MTI/BÍR
Fél évvel a parlamenti választások után még nem ismertek az új Orbán-kormány nemzetpolitikai célkitűzései, sőt még az sem tiszta, ki is e korábban szimbolikus jelentőséggel bíró terület valódi gazdája. A kettős állampolgársághoz fűzött, voksokban mérhető számításokra rácáfolt az áprilisi választás, így a határon túli magyarok kérdése a futottak még kategóriába került a nemzeti kormány fontossági listáján. A külhoni zsebpártok is leszerepeltek, nekik is bűnhődniük kell.

A 2012-es romániai helyhatósági és parlamenti választások óta, amikor a Tőkés László számára összegrundolt Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) a nemzet miniszterelnöke és a könnyített honosítás által is megtámogatva két megsemmisítő vereséget szenvedett, átrendeződés kezdődött az orbáni nemzetpolitikában.

Nem áll ki senki mellett az RMDSZ
A választói belátására bízza az RMDSZ, hogy kire szavazzanak a versenyben maradt két államfőjelölt közül a második fordulóban – jelentette be tegnap Kelemen Hunor elnök.
Az RMDSZ Victor Ponta kormányának koalíciós tagja, ugyanakkor az Európai Néppárt tagja is, akárcsak a Klaus Johannist indító pártok.
Pontát azért nem támogatják, mert a szélsőséges Nagyrománia Párt is kiállt mellette, de megbízható partnernek tartják, Johannist pedig azért nem, mert a szász politikus "arrogáns módon" elutasította a dialógust valamennyi párttal, az RMDSZ-szel is, és a kampányban negatívan nyilatkozott a magyarokról.

A november 2-i román elnökválasztás után ez a folyamat pedig be is fejeződött. A miniszterelnök és a Fidesz látványosan kivonult korábbi protezsáltjai, saját zsebpártjai mögül, s mindezt különösebb presztízsveszteség nélkül tudta megtenni.  Sőt, a korábban nagy becsben tartott, szimbolikus jelentőségűvé emelt határon túli magyar kérdést is úgy tudta „ejteni”, hogy senki sem kiált nemzetárulást.

Az okok persze többrétűek. Akinek voltak kételyei afelől, hogy a könnyített honosítás kérdése nem több, mint egyszerű szavazatmaximálási kísérlet, az most bizonyosságot kaphat erről. Az áprilisi parlamenti választás ugyanis nem igazolta a Fidesz elvárásait, sem a határon túlról, sem a tengeren túlról nem özönlöttek a hála voksai.

Százalékarányosan nyilván igen, de maga a tény, hogy a nagyvilágban összességében nem akadt százezer magyar, aki részt akart volna venni a választáson, s a ténylegesen szavazók száma még a regisztráltakét is alulmúlta, elég nagy „lebőgés” volt a könnyített honosításba sok pénzt, időt és energiát beleölő kormány számára.

Nem lehet nem látni, hogy azóta a kérdés lekerült napirendről, szó sem esik már sem nemzetegyesítésről, sem határon túliakról. Az új kormánystruktúra is ezt igazolja. Pillanatnyilag azt sem tudni, ki e terület valódi gazdája – a külügyminisztériumhoz, a miniszterelnökséghez vagy netalán a házelnök hatáskörébe tartozik-e a kérdés.

Azok a személyek, akik évtizedeken keresztül a Fidesz arcai voltak a külhoni közösségek felé, akik ismerték is ezt a területet és élő kapcsolatot tartottak fenn a külhoni magyar szervezetekkel, közösségekkel, vagyis Németh Zsolt és környezete, teljesen kiszorultak. A nemzetpolitikai államtitkár – Potápi Árpád, a helyettes államtitkár – Wetzel Tamás, a Bethlen Gábor Alap vezetője – Lélfai Koppány, mind olyan Fidesz politikusok, akik újak e téren, s ami a legfontosabb, gyökértelenek e területen, esetükben még véletlenül sem fenyeget az a veszély, hogy bármiféle, a párt szempontjait háttérbe szorító érzelmi kötődésük lenne.

(Hivatalosan ugyan továbbra is Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a külhoni magyarságért felelős első számú kormányzati vezető, ám ezt még a legeldugottabb faluban székelő határon túli alapítványnál sem veszik komolyan.) A támogatási pénzek – eddig 13, jövőtől állítólag 15 milliárd - hivatalosan a Lázár János vezette Miniszterelnökséghez tartoznak, de ez az összeg annyira kevés e minikormányként felálló minisztérium költségvetéséhez képest, hogy nem valószínű, hogy különösebb motivációt jelentene a külhoni ügyek után mindeddig érdeklődést nem mutató csúcsminiszter számára.

Határon túl attól tartottak, hogy a kérdés valódi ura Kövér László házelnök lesz, ő határozza meg majd az elkövetkező időszak prioritásait és hangnemét. Ám ez sem tűnik valószínűnek, mert egyelőre még célkitűzések sincsenek, a hangnem sem arra utal, hogy Kövér lépne előtérbe, ugyanis a házelnök harcossága helyett eddig nem tapasztalt engedékenység jelentkezett. Orbán Viktor 2010-es hatalomra jutása után félreállította Kövér sógorát, Szász Jenőt az ugyancsak a Fidesz által létrehozott Magyar Polgári Párt éléről, halálra ítélve ezzel az „elsőszülött” zsebpártot, hogy Tőkés László saját, külön bejáratú játékszert kaphasson.

Most azonban a másodszülött sem kerülhette el a sorsát. Orbán elengedte legnagyobb kedvence, Tőkés kezét is, nyíltan kivonult a számára létrehozott EMNP mögül és az RMDSZ mellé állt. Ez a támogatás nyilván nem mérhető a zsebpártoknak nyújtott anyagi-politikai támogatáshoz, de ahhoz viszonyítva, hogy Kövér gyakorlatilag beszélő viszonyban sincs az RMDSZ-szel, mindenképpen új fejezet. És ezt nyíltan ki is mondta a román elnökválasztás után Grezsa István, a miniszterelnökség „nemzeti identitást erősítő kezdeményezések koordinálásával támogatásával megbízott miniszteri biztosa” – merthogy már ilyen tisztség is van, miközben a határon túli magyarsággal foglalkozó nemzetpolitika teljesen kifulladt a nagy honosítási lázban.

Grezsa az InfoRádiónak nyilatkozva leszögezte, a román „elnökválasztás után új fejezet nyílik az erdélyi magyar politikában”, s azt mondta, a magyar kormányzatnak is figyelembe kell vennie a választási eredményeket, és ez alapján viszonyulnia az erdélyi magyar szervezetekhez. (Az eredmény ugyanaz, mint a 2012-es két választáson kialakult, azaz 86-14 az RMDSZ javára.) Úgy fogalmazott, „volt létjogosultsága egy új politikai erőnek” de több választás tapasztalatait követően úgy véli, vagy csak egy politikai szervezet, az RMDSZ marad talpon, vagy pedig konszolidáltabb kapcsolat alakul ki a szervezetek között.

Az eddigi történések azt mutatják, hogy Orbán az első változat mellett döntött. Az EMNP vezetősége lemondott, Tőkés pedig, aki nem elnöke, hanem „védnöke” a pártnak, egyelőre mélyen hallgat. A püspök habitusát ismerve, nem saját akaratából állt a pálya szélére, vonult ki a reflektorok fényéből. A néppártiak lemondásukkor nem is leplezték csalódottságukat, Toró T. Tibor elnök részben azzal magyarázta államfőjelöltjük, Szilágyi Zsolt gyenge szereplését, hogy a Fidesz magukra hagyta őket.

Tegnap az EMNP egyik ideológusa, a párt programjának kidolgozásában is főszerepet vállaló Bakk Miklós erdélyi politológus a kolozsvári Krónikának nyilatkozva pesszimistának mutatkozott a Tőkés-párt jövőjét illetően. A fő gond a megújulás tekintetében az erőforrások kérdése, mondta. „Elvileg három erőforrás van: a román nemzetállami, az önkormányzati és a magyar nemzetállami erőforráscsoport. Az elsőt az RMDSZ birtokolja, a másodikat is jobbára.

Az EMNP eddig a harmadikra támaszkodott, azonban lehet, hogy ezek is elapadnak, tekintettel arra, hogy – a jelek szerint – az Orbán-kormány felülvizsgálja kapcsolatait a határon túli magyar pártokkal. Meglehet, hogy Toró és Szilágyi lemondása is összefügg ezzel” – fogalmazott a politológus. De nemcsak erdélyi szövetségeseit hagyta cserben Orbán Viktor, nemcsak Erdélyben próbálja felszámolni a számára állandó vereséget hozó frontokat.

Szerbiában, Délvidéken ilyen problémákba soha sem ütközött, de Ukrajnában vélhetően nem önszántából lépett vissza a KMKSZ elnökségtől Kovács Miklós. Szlovákiában kissé más a helyzet azáltal, hogy Bugár Béla pártja, a Híd-Most nem etnikai alapon szerveződő formáció, ám a Fidesz-Orbán jelenlegi irányvonal alapján megjósolható, hogy ha az MKP a következő parlamenti választáson is a bejutási küszöb alatt marad, nem fogja elkerülni az erdélyi kispártok sorsát.

Sőt, az is borítékolható, hogy ebben az esetben azt is megtalálják, hogyan tegyék presztizsveszteség és mea culpa nélkül elfogadható „magyar párttá” Bugár Hídját.

Szerző