Csalódottak

Sokan, sok minden miatt csalódtunk már az utóbbi években. Csalódtunk azokban az álmainkban, amelyeket 1990-ben dédelgettünk. Azt hittük, hogy néhány év alatt közelebb kerülhetünk a Lajtán túli emberek életszínvonalához, és egy olyan új világ reményében éltünk, ahol a tehetség, a rátermettség meg a szorgalom dönti majd el, ki, mire viszi az életében.

Csalódtunk a rendszerváltást követő első kormányok politikusaiban, akik nem előre tekintve, hanem valahol a múltban keresték az ország boldogulásának útját, aztán az őket váltó szocialistákban is. Horn kormánya hihetetlen támogatottsággal tehetett volna a demokratikus fejlődésért, a közemberért munkálkodó állam megteremtéséért, de elmulasztotta az esélyt. A munkanélküliség nőtt, kiderült, hogy az új kapitalisták csak piacot kerestek a Duna-Tisza közén. Aztán jött a Fidesz, ígért, de nem oldott meg semmit, és megint csak csalódtunk. És megint, amikor következett az újabb szocialista kormányok nyolc éve a válsággal és megannyi politikai és kormányzási hibával terhelve…

Az inga jobbra lengett, a baloldal hitelét veszítette, markáns vezető nélkül keresi önmagát. Orbán Viktor rezsimje harmadik lehetőséget is kapott, de éppen ezekben a napokban kerül szembe a népharaggal, az elégedetlenséggel. Akik csalódtak a kétharmadban, most az utcán követelik lemondását, mások a szavazófülkében.

Mint az ózdiak. Az embereket a keserű csalódás vitte el vasárnap a megismételt önkormányzati választásra. A kormány sunyisága, az október 12-ike előtti lapulás után mára kiderült, mit tartogat ez a rezsim az országnak. Újabb adóterheket, a szociális juttatások megnyirbálását, a tömegek közmunkás-nyomorba süllyesztését. Joggal telt be a pohár Ózdon, hiszen a rendszerváltás után mindenki csak ígérte a város feltámasztását, de sem a szocialisták, sem a Fidesz nem teremtett új munkalehetőségeket. Akik egykor nehéz, de becsületes munkájukkal keresték kenyerüket, most kilátástalanul, napról napra tengődnek. Sokan jogosan érezhették úgy, most az „új embernek”, egy huszonéves jobbikosnak adnak lehetőséget. Ők eddig még csak beszéltek, nosza, mutassák meg…

Azt hiszem, ez kétségbe esett remény állhat országszerte a Jobbik megerősödése mögött. Sokak szemében nem jelent ma még alternatívát a szétesett baloldal egyetlen pártja sem, beleértve a megújulást, és vele új arcokat ígérő szocialistákat is. De az elégedetlenség és a csalódottság kézzelfoghatóan nő Magyarországon. Akik egy hete még csak a netadó miatt mentek utcára, ma már nemcsak a NAV vezetőinek lemondását, hanem Orbán Viktor és az egész kormány menesztését skandálják. Betelni látszik a pohár az „illiberális demokrata” húzásaival Európában, Amerikában is.

Ki tudja, hová vezethet ez.