A napokban – több évtized után újra - teljesen véletlenül került a kezembe Peter Maas könyve, a Serpico. Talán sokan emlékeznek az azonos című filmre is, Al Pacinoval a címszerepben. Serpico alig, hogy kikerül a Rendőrakadémiáról, szembesül a rendőrséget behálózó korrupcióval. Bármerre szolgál, mindenhol csak ezzel találkozik. Törvénytisztelő módon akar dolgozni, de minden szolgálatban töltött napon be kell látnia, hogy a szervezeten belüli bűnözés szálai egyre feljebb nyúlnak. Hiába fordul mind magasabbra, hogy leleplezze az üzelmeket, semmi eredményt nem ér el, csak annyit, hogy egyre elszigeteltebb, egyre gyűlöltebb emberré válik kollégái között. Élete is veszélybe kerül, s végül csak néhány „kis halat” sikerül elítéltetnie.
A történet – naná! – különös párhuzamokat mutat - jóllehet a hatvanas-hetvenes években játszódik. Érdekesség, hogy egy szálon arra is rávilágít a szerző, milyen melegágya a kenőpénz-biznisznek a vasárnapi zárva tartás bevezetése.
Serpico rendőrségén nem a becstelen rendőröknek kell félniük a becsületesektől, hanem fordítva. Végül persze az igazságszolgáltatás lesújt a legmagasabb polcon ülő becstelenekre is.
Amikor itt tartottam, épp Horváth András beszélt a korrupcióellenes tüntetésen. Olvassák a Serpicót!
