MSZP;

- Érted haragszom...

Első kép: Az MSZP elnöke távozik a közös ellenzéki nagygyűlésről. Testőrök kíséretében beül egy elsötétített A8-ba, amely elhajt a helyszínről.

Második kép: Ugyanez az elnök lemondását követően piros sportmotoron és színben azzal harmonizáló motoros szerelésben és sisakban érkezik az MSZP székháza elé. Mosolyogva odaköszön az összesereglett újságíróknak és bemegy az épületbe.

Harmadik kép: Az MSZP elnökségi tagja terepjárójával lassan araszol a május elsejei pártünnepségre igyekvő emberek között a Városligetben. Rááll a fűre, leállítja a motort és elindul az emelvény felé.

Negyedik kép: Az MSZP fiatal vezetőjét lefényképezik Torgyán József születésnapi fogadásán. A szmokingba öltözött vezető feleségével az oldalán szerényen mosolyog a kamerába. Később újságírók érdeklődésére azt válaszolja, hogy magánemberként (?) kedveli az ünnepeltet.

Ötödik kép: A párt fiatal vezetője immáron a párt elnöke. Piros bomberdzsekiben áll luxus hivatali autója mellett és egy párttársával beszélget...

Természetesen tudom, hogy a fenti információmorzsák a még hosszan sorolható többivel együtt sem rendelkeznek azzal a bizonyító erővel, amellyel egy alapos szervezetszociológiai kutatás mutathatná be az MSZP vezetőinek szocializációját, szervezeti kultúráját és értékrendjét. Ilyen kutatásról azonban nincs tudomásom, amit tudok, azok szaknyelven csupán anecdotal evidence-ek azaz eseti bizonyítékok.

Mégis a tévedés kockázatát megengedve úgy hiszem, bátran feltehető a kérdés: nem érzik az ellentmondást az MSZP vezetői, hogy miközben „fő munkaidőben” szenvedélyesen érvelnek a mellett, hogy pártjuknak vissza kell térni baloldali gyökereihez, addig „szabad idejükben” számtalan jelét adják annak, hogy értékrendjük, habitusuk egy felkapaszkodó kispolgáré, aki borzasztóan szeretne a felső tízezerhez tartozni.

Fogadjuk el tehát egy pillanatra, hogy van értelme a visszatérésnek a baloldali gyökerekhez (bár szerintem nincs). Tényleg elhiszik az MSZP vezetői, hogy luxusautókból, terepjárókból, sportmotorokon ülve, bomberdzsekiben lehet megindultan szónokolni a szegények keserű sorsáról úgy, hogy eközben az érintettek nem veszik észre, hogy mennyire álságos, mennyire hiteltelen mindez. És most csupán a fogyasztói szokásokról, azaz a külsőségekről beszélek és nem arról a sokkal kínosabb kérdésről, hogy honnan telik a látszólag kizárólag a politikából élő embereknek nagy házakra, terepjárókra és más luxus javakra.

Közbevetőleg; ezen a ponton szoktam megkapni a „de hát a Fidesz sem jobb” típusú ellenvetéseket. Valóban, erkölcseit, értékrendjét, pláne gyakorlati politizálását tekintve, a Fidesz sem jobb, sőt bátran rosszabbnak is mondható, mint az MSZP. Az sem kérdés, hogy Orbán Viktor kormányzása különösen hosszú távon történelmi léptékkel mérve súlyos károkat okoz az országnak. Ez az írás azonban nem a Fideszről és a vezetőjéről szól, aki egy napon biztosan el fogja veszteni a hatalmát. Ebből azonban egyáltalán nem következik, hogy az automatikusan a baloldal ölébe hullik majd. Rossz és még rosszabb forgatókönyvek sem zárhatók ki (Jobbik, anarchia, stb.).

Az MSZP számára tehát hat választás veszteseként csak a teljes szellemi, szervezeti és személyi megújulás adhatna esélyt a választói bizalom visszanyerésére, amivel siettetné az Orbán rezsim bukását és egyszersmind elkerülhetővé tenné a fenti tragikus forgatókönyvek megvalósulását is.

Eddig ez nem történt meg, sőt épp ellenkezőleg az utódpárt jelző ma jobban illik az MSZP-re, mint korábban. Különösen riasztó, hogy a pártban lezajlott a generációváltás; a meghatározó vezetők negyvenes éveikben járnak, felsőfokú végzettségük van, nyelvet is beszélnek (többnyire). Nekem mégis úgy tűnik, Kádár János köpönyegéből bújtak elő: egyéniségük, stílusuk, mondanivalójuk, ugyanolyan unalmas, szürke és fantáziátlan, mint amilyen a megboldogult pártfőtitkáré volt.

Egy nagy különbséggel; Kádár munkaidőben és azon kívül egyaránt puritán és egyszerű volt. Országlása legnagyobb részében ettől volt hiteles a „kádári kisember” számára. Ez a hitelesség tökéletesen hiányzik a mostani MSZP vezetésből, hogy a korszerű társadalmi-politikai mondanivalóról ne is beszéljek.

És végül a címbeli idézet. Az elmúlt négy évben elég sokat foglalkoztam az MSZP helyzetével és ilyen alkalmakkor a szemem előtt mindig József Attila szép sorai lebegtek. Sajnos mostanra már másképp látom. Ez az MSZP ezzel az értékrenddel, ezzel a szocializációval, ezekkel a vezetőkkel nem lesz képes megújulni. Mint egy zombinak, életfunkciói még működnek, körme-haja nő, de mi haszna?

És ami ennél sokkal nagyobb baj: ez a zombi a baloldali ügyét is jó időre zombi létre kárhoztatja.