„Félművelt, felkészületlen figurákból áll, elképesztő intellektuális deficittel” – így jellemzi, a vallástudományok doktorától szokatlanul a KDNP legénységét Gábor György egyetemi tanár, a HÍR24 beszámolója szerint. „Az egész KDNP egy rozzant díszlet az Orbán-kormány mellett” –fűzi hozzá – „a kormánynak pedig semmiféle politikai filozófiája, vagy ideológiája nincs”. Mint kiderül, részben az egyházügyi törvény, részben a vasárnapi zárva tartás ötlete késztette a kemény szavakra a tudóst, aki hamisnak tartja, a papíron létező angliai államvallásra történő hivatkozást is. És tegyük hozzá, jellemző a törvény elnevezése, mert valóban nem a vallásszabadságra, hanem az egyházi ügyek elrendezésére vonatkozik a jogszabály, arra, hogy egy-egy vallási közösség, milyen szervezeti körülmények között működhet. Mit vár el az egyháztól a hatalom, mit ad a lojalitásért cserébe az állam, milyen kormányzati kegyre számíthat a szervezet. A privilegizált közösségek a „bevett egyházak”, a többiek adószámot sem kapnak, és az állatvédőkkel együtt versengenek az adományokért, kuncsorogniuk kell esetleg még a közfeladatért járó állami támogatásért is.
Ilyen szerepet szánt volna a kormány például a Magyarországi Evangélikus Testvérközösségnek (MET-nek) is, amely iskolákat tart fenn, irányítja az Oltalom Karitatív Egyesületet, több mint tízezer tagja van, és az egykori pártállammal dacolva vívott ki tekintélyt magának.
Orbán Viktor és a kormány egészen a strasbourgi emberjogi bíróság jogerős szeptemberi döntéséig eltökélten, néhányszor a jogállami követelményekkel sem törődve farigcsálta saját képére az egyházügyi törvényt. A strasbourgi döntés, amely kimondja, hogy az állam és az egyház szétválasztásával, az állam vallási semlegességével ellentétes, hogy a felekezetek, a vallási közösségek sorsáról, politikai szempont alapján, a parlament döntsön. Talán észhez téríti és az európai követelmények elfogadására kényszeríthető az Orbán kormány. A bíróság szokatlannal találta azt is, hogy Orbánék az alaptörvény módosításával, az Alkotmánybíróság kizárásával készítették a törvényt. A strasbourgi emberjogi bíróság döntése hozhat talán fordulatot a meglehetősen ellentmondásos, kalandos és átláthatatlan törvényhozási történetben.
Tudjuk, hogy a kormány számára roppant ellenszenves minden önjáró, önálló, öntudatos, független, nehezen befolyásolható szervezet. Ennek ellenére a közjogi terep átrendezése után, viszonylag kényelmesen, és hanyagul fogott hozzá a hitélet intézményrendszerének átalakításához. Az első Orbán kormánynak esélye sem volt a vallásszabadságról szóló 1990-es törvény átalakítására. A 2010-es kétharmados koncepció lényege az volt, hogy befolyást szerezzenek az egyházak térfelén is, nehogy a független szervezetek öntudatával működhessenek. A KDNP-s Szászfalvi László látszólag alaposan felkészült, hónapokon keresztül tárgyalt a törvénytervezetről az egyházi vezetőkkel, a kormány jóvá is hagyta a tervezetet, amit a Fidesz a benyújtás pillanatában teljesen felforgatott. Ettől kezdve meglehetősen kalandos utat járt be a jogszabály, amelyet Semjén Zsolt „kodifikációs remekműnek” titulált.
Az Alkotmánybíróság kétszer dobta vissza a már megszavazott törvényt. Az első próbálkozást közjogi érvénytelenség miatt semmisítették meg. A következőt tavaly februárban nullázta le a testület, mert kormány szándéka szerint, a parlament politikai szimpátia alapján válogathatott volna az egyházak között, és indoklás nélkül dobhatták vissza a kérelmeket, a döntés pedig végleges volt, jogorvoslat szóba sem kerülhetett. Válaszul a kétharmad átírta az alaptörvényt, az Alkotmánybíróságot kikapcsolták a folyamatban lévő törvény megalkotásának rendszerből, és csak az elutasított egyházi kérelmekkel foglalkozhatott volna a bíróság.
Ezzel itt véget is ért volna a vallásszabadságot felváltó egyházügyi törvény hazai karrierje, ha a Társaság a Szabadságjogokért képviselői fel nem karolják néhány pórul járt kisegyház ügyét és a strasbourgi bíróságig meg sem állnak panaszukkal. Szabó Máté Dániel a TASZ szakmai igazgatója az ÉS-ben fejtette ki a szervezet kényszerű taktikáját. „…ha bírósághoz fordulunk, azt ma már inkább csak azért tesszük, hogy kimerítsük a hazai jogorvoslati lehetőségeket, hogy utána nemzetközi fórumokhoz folyamodhassunk, amelyek, mivel valóban függetlenek, képesek kimondani egy magyar intézkedésről, hogy az mennyiben nem kompatibilis az európai alapvető normákkal.”
A strasbourgi ítélet fordulatot hozhat talán, gellert kapott az eredeti ötlet, a miniszterelnök és csapata visszavett az egyházakat gyarmatosító lendületből. Trócsányi László igazságügyi miniszter szerint az egyházügyi törvény javíthatatlan. Elölről kell kezdeni mindent, elő kell venni a vallásszabadságról szóló 1990-es törvényt, annak nyomdokai kellene elindulni talán, és a strasbourgi észrevételeket felhasználva már egy öt fős csapat munkához is látott, hogy kidolgozzák a javaslatot. Ki szeretnék venni a parlament kezéből döntést, hogy felkészült és remélhetően független bíróság vizsgálja meg a kérelmeket.
Iványi Gábor a MET elnöke bizalmatlan a tavaszra tervezett törvénnyel kapcsolatban, irány Strasbourg, ha ismét jogtipró rendelkezés születik. Aggodalma nem alaptalan, a parlament igazságügyi bizottsága, a nyár közepén, mondva csinált indokkal nem javasolta a MET, és még kilenc vallási közösség az egyházként való elismerését.
