Folytatódik Jozef Rohác pere

Iratismertetéssel folytatódott az Aranykéz utcai robbantás és a Fenyő-gyilkosság ügyében Jozef Rohác büntetőpere csütörtökön a Fővárosi Törvényszéken.

A tárgyaláson bemutatták egyebek mellett az 1998. július 2-án, a fővárosi Aranykéz utcában történt robbantás helyszíni szemléje során készült fényképeket, valamint ismertették az akkor készült rendőri jelentéseket és a robbantással kapcsolatos szakértői véleményeket.

Ezek között voltak orvosszakértői vélemények is, amelyekből kiderült, hogy a robbantás közelében lévők milyen sérüléseket szenvedtek. A bíró a robbantás brutális hatásai miatt csak ismertette az áldozatok sérüléseit, nem mutattak róluk fényképeket. A robbantás hatását ismertetve ugyanakkor megmutattak egy képet, amelyen egy 14 centiméteres repeszdarab volt látható, amely az egyik áldozatba fúródott.

További szakértői vélemények szerint távirányítással hozták működésbe a robbanószerkezetet, feltételezhetően 60-70 méter távolságból. Elhangzott, hogy a szakértők szerint a robbanás 100 méteres sugarú körben sebesülést okozhatott bárkinek, így annak is, aki működésbe hozta a szerkezetet.

Jozef Rohác a tárgyaláson elmondta, nem ő van azokon a felvételeken, amelyeket akkor biztonsági kamerák rögzítettek, hiszen akkoriban nem volt kopasz, nem is kopaszodott. Közölte azt is, hogy a testén lévő heg nem a robbanásból szerzett sérülés nyoma, hanem egy korábbi orvosi beavatkozásé.

A bíróság szeptemberben döntött a két ügy egyesítéséről, mert mindkettőnek Jozef Rohác a vádlottja. A szlovák férfit azzal vádolja az ügyészség, hogy 1998-ban egy ismeretlen megbízásából lelőtte Fenyő Jánost, a Vico vállalatcsoport vezetőjét, Portik Tamás megbízásából pedig a budapesti Aranykéz utcában felrobbantotta - a Boros Tamásként emlegetett - Boros Józsefet, mert terhelő vallomást tett megbízójára egy másik bűnügyben.

A per csütörtöki tárgyalásán Portik Tamás elmondta azért nem tesz vallomást, mert Pintér Sándor belügyminiszter bűnszervezete irányítja az országot. Közölte, amikor korábban arról beszélt, hogy "ennek a rendszernek" nem hajlandó vallomást tenni, nem a Fideszre gondolt. "Orbán Viktort kimondottan kedvelem, jó embernek tartom" - fogalmazott. Kijelentette: "én a Pintér Sándor által kiépített rendszernek nem vagyok hajlandó vallomást tenni, mivel az úgy működik, mint egy maffia-bűnszervezet".

A Fővárosi Főügyészség Jozef Rohác és Portik Tamás ellen előre kitervelten, nyereségvágyból, több emberen, sok ember életét veszélyeztetve elkövetett emberölés bűntette miatt emelt vádat az Aranykéz utcai robbantás ügyében, és életfogytig tartó szabadságvesztést indítványozott mindkét vádlott esetében. 

A vádirat szerint Jozef Rohácot Portik Tamás másodrendű vádlott azért bízta meg Boros József megölésével, mert a sértett korábban terhelő vallomást tett rá és társaira több bűncselekménnyel kapcsolatban. Jozef Rohác a megbízást elfogadta, majd az általa megtervezett robbantásos merénylet előkészítésébe Jozef H.-t is bevonta. Jozef Rohác beszerezte a robbanóanyagot, távirányításos robbantószerkezetet készített, valamint feltérképezte a sértett mozgását, az általa rendszeresen használt útvonalakat. Jozef Rohác utasításai szerint Jozef H. a mintegy 4500-5000 grammnyi, TNT-t tartalmazó robbanóanyagot egy Polski Fiatba rejtette, amelyet hamis okiratokkal szerzett meg. Az autót ezután leparkolta az Aranykéz utca 1-3. szám előtti útszakaszon, ahol a sértett naponta közlekedett.

Boros József - aki ismert vállalkozó volt, a rendőrség koronatanúként tartotta számon az olajmaffiaügyben - 1998. július 2-án, nem sokkal dél előtt gépkocsival érkezett a helyszínre. A vád szerint Jozef Rohác már lesben várta, és amikor a sértett elsétált a Polski Fiat közelében, működésbe hozta a robbantószerkezetet. A robbantás következtében Boros József és még három ember életét vesztette, húszan különböző súlyosságú sérüléseket szenvedtek.

Szerző

Nem gondolták

 

Nézem a tévé híradónak nyilatkozó mezőgazdasági parlamenti államtitkárt és nem hiszek a szememnek-fülemnek. Azt mondja – bele a kamerába! -, a minisztériumban „gondolni sem mertek arra, hogy eszébe juthat valakinek a parlamenti adócsomagban eldugni egy olyan adónemet, amit az önkormányzatok a földbirtokokra is kivethetnek.”. Mindezt mondja egy nappal az adótörvények elfogadása után! Ott ül a parlamentben, mert ez a dolga, de fogalma sincs arról, mi a fenéről szavazott egy nappal korábban. Tisztelettel megkérdeném: ha az államtitkár sem érti meg az elé tett papírokban leírtakat, akkor mit várhatunk a többi, gombnyomogatótól ott a kétharmad soraiban?

Pedig igazán megszokhatta volna, hogy a munkaadója olyan ötletekkel szokott előállni, amire az érintettek gondolni sem mernek. A nagy élelmiszerláncok európai kultúrkörben „nevelkedett” tulajdonosai sem gondolták, hogy a magyar kormánynak eszébe juthat ripsz-ropsz hatvanszorosára emelni az élelmiszer-biztonsági sarcot. Legrosszabb álmaikban sem gondoltak arra a nagy, nemzetközi tévélánc tulajdonosai, hogy az amúgy is magas adóikon felül még külön 50 százalékkal büntetni merik valahol a szókimondásért. A netadóról, meg a fiatalokról már nem is beszélek…

Moldova egyszeri paraszt bácsija jut eszembe, akit a tréfás kedvű mezőgazdasági repülők addig „pörgettek” a levegőben, míg egy fejráállítás után az öreg el nem káromkodta magát: arra nem számított, hogy ami addig a nadrágjába csurgott, most a nyakába folyhat. A kormánynak a netadó, az államtitkárnak a földadó folyt a nyakába.

Végre van valami, amire odafenn egyikük sem gondolt...

Szerző

Nem gondolták

 

Nézem a tévé híradónak nyilatkozó mezőgazdasági parlamenti államtitkárt és nem hiszek a szememnek-fülemnek. Azt mondja – bele a kamerába! -, a minisztériumban „gondolni sem mertek arra, hogy eszébe juthat valakinek a parlamenti adócsomagban eldugni egy olyan adónemet, amit az önkormányzatok a földbirtokokra is kivethetnek.”. Mindezt mondja egy nappal az adótörvények elfogadása után! Ott ül a parlamentben, mert ez a dolga, de fogalma sincs arról, mi a fenéről szavazott egy nappal korábban. Tisztelettel megkérdeném: ha az államtitkár sem érti meg az elé tett papírokban leírtakat, akkor mit várhatunk a többi, gombnyomogatótól ott a kétharmad soraiban?

Pedig igazán megszokhatta volna, hogy a munkaadója olyan ötletekkel szokott előállni, amire az érintettek gondolni sem mernek. A nagy élelmiszerláncok európai kultúrkörben „nevelkedett” tulajdonosai sem gondolták, hogy a magyar kormánynak eszébe juthat ripsz-ropsz hatvanszorosára emelni az élelmiszer-biztonsági sarcot. Legrosszabb álmaikban sem gondoltak arra a nagy, nemzetközi tévélánc tulajdonosai, hogy az amúgy is magas adóikon felül még külön 50 százalékkal büntetni merik valahol a szókimondásért. A netadóról, meg a fiatalokról már nem is beszélek…

Moldova egyszeri paraszt bácsija jut eszembe, akit a tréfás kedvű mezőgazdasági repülők addig „pörgettek” a levegőben, míg egy fejráállítás után az öreg el nem káromkodta magát: arra nem számított, hogy ami addig a nadrágjába csurgott, most a nyakába folyhat. A kormánynak a netadó, az államtitkárnak a földadó folyt a nyakába.

Végre van valami, amire odafenn egyikük sem gondolt...

Szerző