Azt természetesen senki nem vitatja, hogy egy kutya elvesztése milyen kín, igazi gyász egy gazdának. Annak átélése, a "gyászmunka" elvégzése pedig egyedi sajátosságokat mutathat. Íme Tóth Gabié: (szöveghűen)
"A mennyországtól innen van egy hely, amelyet úgy hívnak: Szivárvány Híd.
Amikor egy állat, aki nagyon közel állt valakihez, elpusztul, átsétál a Szivárvány Hídon. Mezők és hegyek vannak a kedvenc barátaink számára, ahol játszhatnak és futkoshatnak együtt. Rengeteg eleség, víz és napfény áll a rendelkezésükre, melegben és kényelemben érzik magukat. Az állatok, amelyek betegek és öregek voltak, ismét egészségesek és életerősek lesznek; azok, amelyeket bántottak vagy megcsonkítottak, ismét erősek és épek lesznek, olyanok, ahogy megismertük oket.
Az állatok boldogok és elégedettek, kivéve egy dolgot: hiányolnak valakit, akinek fontosak voltak; azt a személyt, akit maguk mögött hagytak.
Minden állat együtt játszik és futkározik, de eljön egy nap, amikor az egyikük hirtelen megáll, és a távolba néz. Ragyogó szemei fürkészőek lesznek; lelkes teste remegni fog. Hirtelen kiválik a csoportból, szinte átrepül a zöld gyepen, a lábai egyre gyorsabban és gyorsabban viszik.
Észrevesz Téged, és amikor Te és a számodra fontos kedvenced végre találkoztok, örömteljes egyesülésben csüngtök egymáson, soha el nem szakadva többé egymástól. Boldog puszik záporoznak az arcodra; kezeid ismét simogathatják a fejét, és újra belenézhetsz kedvenced hűséges szemeibe, aki oly régen távozott az életedből, de a szívedből soha.
Utána együtt sétáltok át a Szivárvány Hídon..."
Isten veled dràga pici kutyàm!
Nagyon fogsz hianyozni!"